H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Novák László: Jászapáti településnéprajza a XVIII—XIX. században

NÓVÁK LÁSZLÓ JÁSZAPÁTI TELEPÜLÉSNÉPRAJZA A XVIII—XIX. SZAZADBAN Az Alföld egy jelentős területén, a Jászság egyik jellegzetes településére irányítjuk a figyelmet. A településnéprajz célja feltárni a település fejlődését, annak szerveződését, s rámutatni a település keresztmetszetén át tekintve a népi kultúra sajátosságaira. Jászapáti Berény és Árokszállás után a harmadik nagyságrend tekintetében. A Tisza és a Tárna folyása közti területen helyezkedik el Jászszentandrás, Jászjákóhalma, Jászkisér és Heves szomszédságában. Határa síkvidéki terület, amelyet a Tárna és Tisza holtágai tesznek változatossá. Mint ismeretes, a Jászkunság 1702-ben a Német Lovagrend zálogbirtoka lett, s a földesúri fennhatóság alól csupán az 1745-ben folyamatba helyezett megváltakozás, redempció során szabadulhatott meg. Testületileg került kiváltságos állapotba a Hármas Kerület, ami azonban nem jelentette a jászkunok egyéni nemesi jogállását. A Jászkunság a nádor és helytartótanács fennhatósága alá tartozott, s legfőbb méltóságuk, a nádori főkapitány volt. A központi utasításokat a Hármas Kerület továbbította a jász és kun kerületek felé, amelynek élén a kapitány állott, s közvetlenül irányítása alatt voltak a helységek, végrehajtva annak utasításait (contributio, háziadó beszerzése, katonaállítás, beszállásolás, közmunkák stb. intézése). A helyi önkormányzatok, a tanácsok ennek a kötelességnek tettek eleget, ugyanakkor pedig intézték a birtokügyeket, határhasználat rendjét irányították, bírói hatalmat gyakoroltak. A tanács tagjai, a képviselők a helység legtekintélyesebb és lehető legvagyonosabb redemptus lakosaiból kerültek ki. Jászapáti lakossági összetétele is bizonyság arra vonatkozóan, érvényes az a megállapítás, hogy a kiváltság birtokában tudatilag határozható meg a jászsági etnikum, s nem pedig a származást, eredetet illetően. Az apáti lakosság között számos található olyan, aki vezetéknevében őrzi eredeti lakóhelyét (Bagi, Bugyi stb.), viszont a történeti forrásanyagból több család eredete is kinyomozható. Érdekességként említhető meg, hogy a vagyonosabb családok között Gömörből ide vándorolt nemes családokat is találunk: Balajthy (Gesztete), Tajthy (Détér), Dósa (Uzapanyit), Makó (Kerekdede). A Jászságra eső 225.250 forint váltsági összegből Apátira 30.000 Ft jutott, s ennek megfelelően Berény és Árokszállás után a harmadik volt nagyságrendileg (Árokszállás 2400 Ft-tal előzte meg, s utána Alsószentgyörgy következett 19.650 forinttal). A jászapáti törzshatár váltsága 17.000 Ft volt, s ehhez jöttek a távol, a Duna-Tisza közén fekvő puszták: Kocsér (8000 Ft) és Kömpöc (5000 Ft). Itt szükséges megjegyezni, hogy Apáti a XVII. század végétől bérelte a szomszédos Hevesivány pusztát az egri káptalantól. A redempciót követő években fennállt e pusztabérlemény elvesztésének veszélye, mivel a Káptalan újranépesítette Monor helységét, és a monori jobbágyoknak kívánta adni Hevesiványt. A pusztát azonban sikerült megtartani (köszönhetően az apáti illetőségű nemzetes Dósa Pál palatinális assessor közbenjárásának), elcserélve a távol fekvő Kömpöc pusztával. 1 A kérdéssel kapcsolatban Nóvák László, 1995/a; vö. Nóvák László, 1994 2 Pécsi Márton (szerk.), 1969. 80-86. p. 3 Kiss József, 1979. 4 Bánkiné Molnát Erzsébet, 1995. 5 Nóvák László, 1995/b. 6 „Ordinarius Biro Markó Adam Uram Nagy János, és Borbás János tanácsbéli Uraimék azon alkalmatossággal referáltak, hogy... Tajthy András és az Hitves Társa Simon Örsébet személlyek szerin eő kegyelmek előtt lévén vallást tettek, hogy elkerülhetetlen szükségek végett kintelenítettek lakásokat Tekintetes Gömör vármegyében helyheztetett Détér nevezetű helységben Örökös Ősi Nemes Portiójának kezéhez leendő vétele végett itt a városon lévő Házokat, melynek felső Szomszádgya Nemzetes és Vitézlő Iffiu Dósa Pál Uram, alsó pedig Tajthy Farkas, ugyan áztat követő szérős Kerttel ugyan az már jelentett Személlyekk' szomszédságában, mondót Iffiabbik Dósa Pál Uramnak, úgy is mint szomszédnak Rhen 75 s= három véka lisztért Örökös birtokába bocsájtani..." szándékozott. - jegyezték fel 1774. április 16-án. (SZML Jászapáti Tan. jkv. 1802-1789. 10-11. pag.; „Tekintetes Kerek Gedei Makó Ló'rincz Úr a Tettes Jász és Két Kun Dsokk Nagy Érdemű Plis V Kapitánya" (SZML Jászapáti Tan. ir. C:27. Fasc. 23. Nro. 16.); Vö.: Nóvák László, 1999. 7 SZML Jászapáti (JA) Tan. ir. 1721-1800. 8 SZML JA Tan., jkv. 1745-1758. 34-36.; Itt említjük meg, hogy Heves-lvány puszta felosztása 1773-ban került napirendre, s akkor a lakosok sérelmezték Almásy Ignác kerületi vicekapitánynak, hogy Dósa Pál 2, fiával együtt 3 sessió földet birtokol, holott a redempció során csupán egy sessiót lehetett váltani. Az apáti magisztrátus adományozott Dósa Pálnak 1 sessió földet, meghálálva közreműködését a Heves-lvány puszta megtartásában. A vicekapitány erre emlékeztetett feleletében: „Hogy Nztes Dósa Páél Kapitány Uram Kedves fiával eggyűtt 3. Sessió alá - való főidet bír, Okát ennek az panaszosok jobban mint 97