H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Örsi Julianna: A Nagykunság néprajzi körülhatárolása

Túrkevén napjainkban is vásárolják, fogyasztják. Az ételfajtákban, technikákban, alapanyag felhasználásban jól megragadhatók a kistáji elhatárolódások. Míg a hátikosár használatos a Jászságban és Tiszafüred kör­nyékén, a Nagykunságban a kaska, a karra akasztható kosár dívott. A Nagykunságban a tojástartó edény neve kupujka, a Jászságban és Kunszentmártonban a toboz. Ugyanígy elkülönül például a konyhán levő fél ajtó neve. A Nagykunságban verőce, veréce. A Jászságban és Kunszentmár­tonban rostély a neve. Vidékünk népi építkezésére a klasszicizmus szerény utánzata a jellemző', amely gyakran a közép-alföldi háztípuson belül a lopott tornácú házban jelenik meg. A nagykun virágozott bútorok kunkék alapszínen pompáznak a múlt századi lakóházakban. Ugyancsak megtartották az ősi kék színt - ha az árnyalatban az idők folyamán történt is változás - a huszárruhák anyagában. Amikor a 18. század közepén a jászkun huszárok kiállítását vállalták e terület lakói, felmérést végeztek, hogy milyen színű posztó van a helyi boltokban. Zömmel kék volt, így az egyenruha abból készült. A kék szín a zászlókon, címereken is megmaradt. Az asszonyok által előállított kunhímzés viszont a barna­terakotta-bordó színek árnyalatait őrzi. Az ugyancsak e vidékre jellemző kunsági kisbunda viszont barna alapon fekete virágozással készült. Fehér alapon élénk virágozásúak a férfibundák, szűrök. Hosszan sorolhatnánk még a nagykunsági kultúra jellemző vonásait, de nem tesszük. Talán ennyi példa is meggyőz bennünket arról, hogy önálló népcsoporttal van dolgunk. Egyes elemek ugyan nagyobb kiterjedést mutatnak. Hol a megye északi, hol a megye déli részével mutatnak hasonlóságot. A fejlődés üteme azonban más. A Jászság és a Nagykunság összevetése azt a tanulságot hordozza magában, hogy hiába több évszázada az azonos történelmi sors, a közjogi, közigazgatási helyzet, merőben eltérő kultúrát képviselnek. Ez nem magyarázható csak az eltérő földrajzi körülményekkel és a különböző vallással. Felsőbb rendelkezések sem tudták végérvényesen eltüntetni a néprajzi specifikumokat. Hiába tartozott közjogilag a Nagykunsághoz Kunszentmárton két és fél évszázadon át, mind a mai napig néprajzi értelemben a jász kultúrát képviseli. A nagykunságiak nemcsak betelepülésükkor, de jelenleg is külön néprajzi csoportot alkotnak. Bár kétségtelen jelen van a felső kultúra integráló hatása, de az eltérő elemek összessége egy sajátos táji kultúrát hozott létre, amely megőrzésének erős bázisa az önálló etnikai tudat. * Az előadás elhangzott 1995-ben Lakitelken a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlésén, melynek témája a néprajzi csoportok vizsgálata volt. 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom