H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Bó'di Erzsébet: A vadon flórája a gömöri magyarok táplálkozási kultúrájában

Egy-egy jól termő szezonban jóval több mennyiségű gyümölcsöt szednek le, mint amennyit el tudnak adni, vagy fel tudnak dolgozni. Ezért próbálkoznak a tartósítással is. Az erdei szamóca (Fragaria vesca) erdőszéleken, irtásokban bőven terem. Turóc völgyében, a Sziiicei fennsíkon figyelemmel kísérik június közepétől azt a határrészt, ahol évről évre eredményesen lehet gyűjteni. A szlovákok lakta Nasztrajon és Csetnektől északra fekvő szlovák falvakban lesne jahody néven ismerik az erdei szamócát. Az erdei málna (Rubus idaeusj a serényfalviak nyelvében maiina, a Murány-völgyi szlovákoknál cernice. A déli fekvésű irtásterületeken bőségesen hozza gyümölcsét. Főként a Sziliceifennsíktól északra fekvő falvakban gyűjtik. A szeder (Rubus caesius) folyók mentén, szántóföldek szélein a magyarországi gömöri falvakban számon tartott vadgyümölcs. Ha sokat sikerül összegyűjteni, akkor lekvárt főznek belőle cukor hozzáadásával. A szeder és málna lekvár — (íz) - a polgári konyha hatásának eredménye. Kimondottan különleges csemege ételnek számít, finom édes íze, fenséges zamata miatt. Mégsem gyakori, mert a falusiak gazdasági körülményeihez viszonyítva előállítása költséges. (Sok cukrot igényel). Gyümölcsíz helyett inkább úgynevezett zafM - szörpöt készítettek már korábban is. A szedret napon erjesztették, majd átszűrték és kenyérsütés után a még meleg kemencében dunsztolták, csírátlanították. Egy-egy családnál nem sok zaftos üveg volt. Ha volt, azt is inkább betegeknek szánták tea ízesítéséhez. Egészséges emberek ritkán fogyasztották. A Csermosnya-völgy és a csetneki hegyek jellegzetes vadgyümölcse a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), amit az itt lakó magyarság boronyicának ismer. A boronyica „vashegyek növénye, ezért is magas a vastartalma", vélik. Szárítható, levelét is szárítják gyógyteának. A gyümölcsét gyomorbántalmak ellen fogyasztják, és ezen kívül gyermekeknek adják értékes összetételei miatt. Csak az említett két vidéken dolgozzák fel lekvárnak. A Szuha völgyi településeken nem gyűjtik. Nagyon közkedvelt a brusnyica (Vaccinium vitisidaea), ami magyarul vörös áfonyát jelent, viszont ezzel a terminológiával nem ismerik. Termésének időszakában a Csermosnya völgyi Felsőhegyen egy-egy alkalommal 9 liter brusnyicát is sikerül összegyűjteni. Minél északabbra megyünk, annál nagyobb figyelmet szentelnek a brusnyica szedésére. A brusnyicát aszalni lehet, télen a gyermekek egyetlen gyümölcse. Ünnepi étrendben sült hús mellé főtt brusnyicát tálalnak. Vadcseresznyefát (Prunus avium) elvétve lehet találni Medvesalján és a Csermosnya-völgyben. Ha felfedezik, azért még napjainkban is számon tartják, főleg a gyerekek. Gyümölcse apró, kesernyés ízű, éréskor egy-két nap alatt lehullik. Nem tartósítják, frissen fogyasztják. A Csermosnya völgyében az édes fekete szemű vadcseresznyét cseremustnak nevezik. A vadcseresznyefához hasonlóan nem különböztetnek meg a meggyfa (Prunus cerarus) esetében vad és nemes változatot. A vadon meggyfája elhagyatott gyümölcsösökben található. Gyümölcsének érését csakis a gyerekek tartják számon. Kökény (Prunus spinosa). Ez a tövises cserje valamikor a dél-gömöri házak kertjét szegélyezte. A határban napos domboldalakon, utak mentén, vízparton tömegesen nőtt. Apró, gömbölyű, hamvaskék színű termését késő ősszel szedik. Fanyar íze miatt csak akkor élvezhető, ha már a dér megcsípte. Nyersen inkább a gyerekek ették. A kökény száraz helyen magától megaszalódik, nem fordítanak rá különös gondot. Az aszalt kökényt télen a gyerekek és felnőttek egyaránt szívesen csemegézték. Napjainkban nem szárítják. Ha nagy mennyiségben sikerül összegyűjteni, akkor újabban bort készítenek belőle cukor hozzáadásával és természetes erjedéssel. Gyógyító hatása miatt a kökénybort értékes italnak tartják. A som (Cornus mas), melyet drienkmek is ismernek, a keletgömöri tájak jellegzetes vadnövénye. Mészkőhegyek természetes növénytakarójához tartozik. A Szilicei-fennsíkon, a Turóc-, Murány-völgyben bőséges termést ad, és azt a nép igyekezett is hasznosítani. Augusztus végén, szeptemberben érik be. Nagy kosarakban vagy egyszerű hamvasokba gyűjtötték össze. Az érett gyümölcsöt eladásra is szánták, piacra vitték vagy házaltak vele. Az 50-es években még nagy mennyiségben aszalták télire. Az aszalt som kedvenc gyümölcse volt a fonóknak, jó nyálitó tulajdonsága miatt. Kompótját télen gyomorbántalmak gyógyítására iszogatták. Az érett somból leggyakrabban még ősszel pálinkát főztek. Sompálinkájáról volt híres a Sziliciai fennsík és a Murány-völgy. Nincs is meglepő abban, hogy az égetett szeszes italok közül a sompálinkát tartják ma is a legfinomabbnak, melynek betegségek elleni gyógyító hatását is megtapasztalták. A sompálinkát a második világháborúig szigorúan hivatalosan működő szeszfőzdékben főzették. Ezt követően kezdték el házilag készíteni, kétféle módon: úgynevezett lavoricás (lavórok használatával) és az üzletekben kapható üvegcsöves módszerrel. Jelenleg már olyan kevés somot gyűjtenek össze, hogy nem főzetnek sompálinkát. Hozzákeverik a többi, cefrének összegyűjtött gyümölcshöz. A somból csak kismennyiségű házi gyógyszernek való lekvárt főztek. Somlekvárt nem gazdaságos házilag előállítani, mert csak túl sok cukorral lehet belőle élvezhető ízt nyerni. A vadkörte (Pyrus achrasj. Szántóföldek végén, legelőkön magányosan gyakran lehet látni vadkörtefát. Gyümölcse október közepe táján érik be. Azonnali fogyasztásra akkor alkalmas, ha egy párszor megcsípi a dér, és az érett gyümölcs lehullt a fáról. A falvak határában fellelhető vadkörtefákat még ma is számon tartják, mert nem sok van belőle. Termését összeszedik és hasznosítják. A még éretlen körtéket szemes termény közt, szénaboglyában vagy a lakóépület padlásán érlelték tovább. A zamatos érett vadkörtét vékony szeletekre darabolták fel, hét 9 Összehasonlításra megemlítjük, hogy Kelet-Szlovákia magyar falvaiban komócsának ismerik az erdei szamócát. Bődi Erzsébet: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei Szirénfalván. Múzeumi Kurír 41. 91-101. p. 10 Dillnbergerová Silvia: Stravovaci systém v Gemeri. Obzor Gemera XX. 1980. 1. 38. p. 78