H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

T. Bereczki Ibolya: Jelen és jövő a szabadtéri néprajzi múzeumban

késó'bbiekben a Református kó'kertben elhelyezett kő sírjelek. I. sorszám alatt találjuk a korábban két önálló tájegység építményeit, összefoglaló nevük Észak-Magyarország a jegyzékben. 1986 óta is számos módosítás vált szükségessé az Épületjegyzéken, ezek közül csak néhány fontosabb épület sorsát idézem fel az Alföld tájegységről: a kiválasztott és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által megvásárolt, de még nem lebontott kunhegyesi szélmalmot a helyi önkormányzat néhány évvel ezelőtt „visszakérte", mert mégis helyben kívánták megőrizni. Ez, az egyébként igen korán a múzeumbeli felépítésre szánt épület tehát elveszett a számunkra. Természetesen ellenkező előjelű példával is találkozunk: 1993-ban lehetőség nyílt rá, hogy az egyébként a telepítési tervben nem szereplő, Nagykőrös, Encsi u. 30. alatti Vladár-féle kékfestő műhely épületét Szentendrén építsük fel újra, ami 1998-ban meg is történt. Korábban kiválasztották, majd a telepítési tervből kikerült megszerezhetetlensége, majd többszöri átalakítása miatt a Nagykőrös, Tinódi u. 6. sz. alatti, egykor kétosztatú lakóépület. Hasonló anyagú, típusú archaikus jellegű építménnyel azonban nem sikerült pótolni. Az elmúlt év során az eladóvá vált épületet végül sikerült megvásárolnia és lebontania a múzeumnak. Ugyancsak nem szerepelt a korábbi tervekben pékműhely építése, annak ellenére, hogy a gabonafélék őrlésére szinte minden tájegységben terveztek valamilyen típusú malmot, s az alföldi mezővárosokban igen korán, már a századfordulón elterjedtek a pékségek. 1998-ban Izsákról vásároltuk meg a múzeum számára egy 20. század elején épült pékség az OMvH által veszélyeztetettség miatt ideiglenes védettség alá helyezett teljes berendezését és kemencéjét. Az újra felépítés során analógiák alapján tervezett péküzlettel egészítettük ki az eredetileg kéthelyiséges, sütőkonyhából és sütőházból álló építményt. Az épületjegyzék módosulásai is jelzik a jelen kihívásait, s a korábban talán kevésbé hangsúlyozott, de napjainkban kikerülhetetlenné vált új feladatokat. ///. Az ezredforduló kihívásai - változások a SZNM arculatában Az 1980-as évek végétől - amikorra két tájegység (a Felső-Tiszavidék és a Kisalföld) teljesen elkészült és egyéb építmények is látogathatóvá váltak, épült a Nyugat-Dunántúl tájegység - egyre feszítőbb lett a múzeum életében az a tény, hogy a telepítési terv megvalósítása és a múzeum teljes felépítése az akkor rendelkezésre álló anyagi feltételek mellett beláthatatlan ideig elhúzódna. A gondokhoz hozzájárult a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozásával egyidős, beépített „időzített bomba" is: amikor a múzeumot alapították, rendkívül rövid idő, néhány év 20 Füzes Endre, 1998. 18.p. alatt képzelték el a teljes befejezést. Ennek megfelelően minden (a lebontott épületek deponálása, a gyűjtött néprajzi tárgyak elhelyezése, a kiszolgáló épületek, műhelyek és irodák kivitelezése) az ideiglenességről szólt. Nos, ez az ideiglenesség tart több mint harminc éve. Az ebből a helyzetből kivezető út keresése nyomán jutott el a múzeum vezetése Füzes Endre majd Cseri Miklós igazgatása alatt arra az elhatározásra, hogy minden lehetséges eszközzel, ugyanakkor a szakmai koncepció és a hitelesség elveinek megtartásával fel kell gyorsítani a múzeum építésének folyamatát. Az 1960-as évek második felétől napjainkig Magyarországon végbement gazdasági, társadalmi és politikai változások következtében a klasszikus értelemben vett néprajzi gyűjtés, tárgygyarapítás feltételei rendkívüli mértékben átalakultak. Rohamosan tűnt el az az épületállomány, bútorzat, gazdasági és háztartási eszközök sokasága, amelyet mi a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban bemutatni kívántunk. Ugyanakkor a már 10-20 évvel ezelőtt lebontott, s még az újraépítésig nem jutott épületeink anyaga a tárolási feltételek alkalmatlansága miatt rohamos pusztulásnak indult. Míg a múzeum indulásakor egy-egy épületbe visszaépíthettük eredeti anyagának akár 70—80%-át is, napjainkban ez az arány olykor nem éri el a 20—30%-ot sem. Nem akarunk „másolati múzeum"-má válni, s nem szeretnénk, ha a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1:1 arányú makettek bemutatóhelyévé válna. Az építés ütemének meggyorsítása azonban nem mehet az építészeti, néprajzi és a művelődéstörténeti hitelesség rovására, amelynek legfőbb, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumra érvényes kritériumait legutóbb Füzes Endre foglalta össze. A hitelesség legfontosabb elemeinek az időmetszetet, az építőanyagot, a technológiát, a szerkezeteket, a méreteket, a formát, díszítést és a településszer- kezetet tekinti.

20 Az 1980-as évek második felétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a múzeum számára biztosított költségvetési keret saját kivitelezéssel évente egyetlen, jó esetben „másfél" épület megépítésére nyújt csupán lehetőséget. Ezzel az ütemmel a tervezett kilenc tájegység befejezése, a közel háromszáz építmény teljes megvalósítása beláthatatlan ideig elhúzódott volna. Ugyanakkor az a veszély fenyegetett, hogy a már lebontott, a múzeumban tárolt és az említett okok következtében romló, pusztuló épületelemek újra beépítése teljesen irreálissá válhat. A legfőbb teendő volt ebben az időszakban új lendületbe hozni, felgyorsítani a múzeum építését. Emellett a Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára az európai mércével mérve is rendkívül jónak, alaposnak és átgondoltnak tartott szakmai koncepció és telepítési terv megvalósítása elsőrendű szakmai feladat volt és maradt napjainkban. Ezt a koncepciót a jövőre nézve is változatlanul alapvető jelentőségűnek tekintjük, bár egyre inkább szükségessé váló lényeges módosítása 1992 óta foglalkoztatja a múzeum szakmai vezetését. A romló költségvetési helyzetből az egyedüli kiutat az 1989-es rendszerváltást követően kiépült pályázati és egyéb támogatási rendszerek jelenthették. Ugyan tovább folytatódott, s várhatóan 68