H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Vörös István: A halimbai késő avar kori temető állatcsontleletei

Csontméretek (mm): n tyúk kakas kappan Coracoideum 12 41,0-47,0 3 50,0-51,0 Humerus 10 57,0-63,0 2 68,0-72,0 Radius 4 50,0-53,0 Ulna 11 56,0-60,0 2 63,0-64,0 65,0 Cmc 6 28,5-32,5 2 38,0 Femur 12 59,0-67,0 2 73,0-76,0 1 75,0 Tibiotarsus 6 88,0-95,0 2 107-108 Tarsometatarsus 3 68,0-76,0 1 73,0 Hasonló kis méretű házityúkok találhatók Sopronkó'hidán is (Bökönyi 1973. 122.), de valószínűleg nem a római korszakból ittmaradt „lokális" fajtaként. Házilúd - 1 sír A temető egyetlen lúdmaradványa a 486. férfi sírjában levő ulna töredék. 3. Temetési rítus - áldozati és ételadományok A halimbai avar kori temetőben 288 sírban volt állatcsontmaradvány. Ezen síroknak az elhunytak neme és életkora szerinti megoszlása a következő: n felnőtt 218 gyermek 73 D_ férfi SL no % n % 76,0 24.0 117 10 53,5 97 A3L 4,3 _£2J_ 5 2,2 16 23.2 291 127 140 21 Az állatok izomzatának, húsos testrészeinek ismeretében valószínűsíthető, hogy az elhunytnak adott ételadománynak csak a bordák, a scapula/humerus képviselte lapocka-rész, valamint a femurt tartalmazó combrész tekinthető. Bizonyos állattestrész adásának szokása szorosan kötődik az elhunyt neméhez. Pl. 3 férfi sír kivételével az összes humerus (szarvasmarha, juh, sertés) női és leány sírokban fordulnak elő. A szarvasmarhacsontok általában épek, rajtuk vágási, hasítási sérülések nem találhatók. Egyetlen humerus dist. belső oldalán fordul elő haránt irányú vágásnyom (362.). A temetőben 8 sírban volt (1 N, 7 F) feltört csövescsont, amelynek diaphísisét széthasították. A nagy csontokat tartalmazó szarvasmarha testrészek esetleges feldolgozásáról, elkészítéséről közelebbi adatunk nincs. Az esetleges sütést jelző feltört velőscsontok kis számú előfordulása (8 feltört - 159 nem!) a húsos testrész kibontásakor is keletkezhetett. A magyarországi avar kori temetőkben ez idáig csak Halimbán fordultak elő lócomb (fem) ételmaradványok. A sokkal kisebb juh és sertés lapocka- és combrészek ételként való elkészítését valószínűsíti a csontvégek — nem korhadás miatti — hiánya, illetve a diaphysisek felületének esetleges elváltozása is. Nem tekinthető éteiadománynak az alsó lábszár (tibia) és az önállóan elhelyezett tarsus csontok (astragalus/calca- neus). Ezek egyrészt húst alig, vagy egyáltalában nem tartalmaznak. A tarsus csontok a patellához hasonlóan az állatot „szimbolizáló, annak egyetlen része, attribútuma lehetett (Vörös 1995). Hasonlóan a sertés alsó caninusához (agyarához) (57.), amelynek óvó-védő szerepe volt. A szarvasmarha 1-1 ágyékcsigolyája talán ételadomány, a juh ún. „hosszú fartöve" bizonyára nem az. Valószínű, hogy mindkét testrész nyersen került a sírba. Sütése, főzése - mai meggondolásból — kizárható. Összefoglalva tehát, a szarvasmarha/ló borda, lapocka.- és combrész nyersen és/vagy e/készítve; a juh/sertés borda, lapockaés combrész mindig elkészítve (valószínűleg sütve) kerültek a sírba. A többi testrészeket nyersen, vagy csak egy-egy „rövidcsont" (-tarsus) formájában helyezték az elhunyt mellé. Ezeket temetési áldozatnak tekinthetjük. Nem az elhunynak szolgált „útravalóul", természet feletti lényeknek, isteneknek (?) ajánlhatták fel. Érdekes jelenség a halimbai temetőben, hogy az áldozati és ételadományokkal együtt késeket is raktak a sírba. Szarvasmarha hússal 42, juh hússal 14, sertés és tyúk hússal 2-2 sírban volt együtt vaskés is. Sok esetben a csontok felületén széles rozsdacsíkok, foltok találhatók. A halimbai sírokba helyezett áldozati és ételadományok sírpozícióit a 4. táblázat mutatja be. A csontmaradványok döntő többsége, így a szarvasmarha leletek 95%-a. a juh és a sertés 94%-a, az elhunytak combjai/lábszárai/lábfejei mellett és/vagy között voltak. Az állatcsontok előfordulása az emberi csontváz jobb oldalától a bal oldala felé jelentősen emelkedik. A halimbai temetőben nem volt lovassír, valamint nyúzott koponyás szarvasmarha és juh. 4. Csont eszközrészek, használati tárgyak 4.1. Fegyverzet fj csont/emezek: 5. vég 85. vég 143. vég 159. vég 213. vég 240. vég 288. vég 485. vég 8 sír (5, 85, 143, 159, 213, 240, 288, 485) sírban mért h. markolat „keskenyvégű" markolat „keskenyvégű" 155 markolat „kiszélesedő végű" 146 markolat „kiszélesedő végű" 136 markolat „keskenyvégű" 138/140 markolat markolat „keskenyvégű" 54