H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Vörös István: A halimbai késő avar kori temető állatcsontleletei
Faj Sírszám Önállóan Egyéb állattal egy ütt Szarvasmarha Juh Kecske Sertés Ló Házityúk Hizilúli 205 51 1 16 3 49 _L 159 36 1 9 1 9 46 15 7 2 40 _L Összesen 215 Az állatfajok gyakoriságát tekintve a legtöbb a szarvasmarha 62,8%, csaknem negyede a juh 15,7% és a házityúk 15,0%; a sertés 5%, és 1% alatt található a ló, a kecske és a házilúd. Az állatfajok kombinációja: Szarvasmarha + tyúk 29 Szarvasmarha+lúd 1 Szarvasmarha+juh 6 Szarvasmarha + sertés 5 Szarvasmarha + juh + tyúk 4 Szarvasmarha + sertés+tyúk 1 Juh+tyúk 4 Juh + ló 1 Sertés+tyúk 1 Ló+tyúk 1 Összesen: 53 Az állatfajok elhunytak neme szerinti megoszlását a 2. tábláztát tartalmazza. A szarvasmarha és a házityúk előfordulása mind a két nemnél magas, azonban a férfiaknál ca. 10%-kal gyakoribb (51,053,6%), mint a nőknél (44,0-41,0%). A juh előfordulása a nőknél magas (55,6/%), kétszerese a férfiakénak (27%). A sertés maradványok fele női sírban volt. A kecske csak női, a ló és a házilúd csak férfi sírból ismert. Szarvasmarha — 205 sír n Humerus 44 22 sin. - 22 dext. Femur 123 58 sin. - 63 dext. 2 ? (+3 tarsus) Tibia 27 10 sin. - 16 dext. 1 ? Tarsus 16 9 sin. - 7 dext. Vertebra 10 (+1 costa, 1 tarsus, 1 H, 1 F) A szarvasmarhából a lapocka- és combrészt a csövescsontokkal együtt „egészben", az ízületeknél elválasztva bontották ki. Két esetben történt a térdízület mellett a csonkolás: alatta egy femurhoz a tibia prox. részét (380.), és fölötte - egy tibiához a femur dist részét (124.) hasi- tották ki. Tíz esetben az alsó lábszár (tibia) és a boka/sarok csont/tarsus=astragalus (calcaneus) együtt került elő. A csigolyák kizárólag ágyékcsigolyák (v. lumbalis), és mindig csak egy darab található a sírokban. Az elhunytak neme szerinti szarvasmarhacsont megoszlását a 3. táblázat tartalmazza. A temetés alkalmával levágott szarvasmarhák életkor megoszlása a következő: n Inf. Juv.SubAd. Ad. Femur 123 14 57 16 36 Humerus 44 4 18 4 18 Tibia 27 4 15 5 3 Vertebra 7 4 3 Összesen: 22 94 25 60 A szarvasmarhák 70%-a nem kifejlett állat, ezen belül 58%-a 1-2 éves borjú. A szarvasmarhák testnagyság szerint jól elkülönülnek egymástól. A 44 hosszúcsont hosszméretéből Matolcsi-módszerrel (1970) számított marmagasság a következők (cm): Kistestű fajta Juv SubAd. Ad. Humerus 92,0-96,8 - 106,0 99,4-107,6 Femur 77,5-90,0 93,7 93,7-104,3 Tibia 103,5-105,4 100,0 Közepes testű fajta Humerus 104,4-117,8 116,8 Femur 103,4-116,3 116,3-118,9 110,8-121,2 Tibia 111,5-120,7 A halimbai avar kori temetőben talált szarvasmarha humerusok forma és alak szempontjából két csoportra különülnek el (1. kép): 1. csop. vagy típus - 16 db (38, 76, 96, 233, 278, 292, 296, 344, 355, 359, 362, 426, 428, 462, 466, 468) Kicsi gracilis vékony csontozat, sajátos distalis alakzattal. Különös jellemzője, hogy az epicondylus medialison distalis irányban egy hatalmas nyúlvány - processus - fejlődött ki. A humerus distalis vége dorso-volarisan kes- kény; az ízületi henger - trochles - alacsony, a proc. epicondylustól egy mély fossa választja el. A trochlea ízületi tengelye a diaphysissel - laterálisán - tompaszöget alkot. A fossa olecrani szűk, oldalirányú. A csont prox. végén a caput humeri volarisan hátra lehajló. Az állatok küllemét ez úgy befolyásolta, hogy a váliszög előre csúszott, a váll túlzottan dőlt, a könyök kifelé fordult. A mellső lábak állása - szemből nézve - a függőleges iránytól befelé térnek el, ún. „térdesség" volt jellemző rájuk. Ez a statikai felépítés erőkifejtésre, igavonásra nem volt alkalmas. A mai állattartás megfigyelései szerint az ilyen állású láb részben az istállózás, részben a „rossz" lábstruktúra következménye. Hasonló szarvasmarha humerusok ismertek Bakonycsernye avar kori temetőből is. 2. csop. vagy típus — 28 db. A humerus szabályos felépítésű. A szarvasmarha-állomány tehát különböző típusú, és eltérő hasznosítású állatokból tevődött össze. Juh - 51 sír 52
