H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Egri Mária: A szolnoki múzeum állandó kiállításainak analogikus tanulságai
EGRI MÁRIA A SZOLNOKI MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSAINAK ANALOGIKUS TANULSÁGAI A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok teljes egészében a múzeum használatába került és teljesen felújított Kossuth téri műemlék épületében 1996 és 1997 között megnyílt a régészeti, képzőművészeti, néprajzi, történeti állandó kiállítás. A földszinti, illetve I. emeleti termeket betöltő szakbemutatók egyetlen közös tematika köré szerveződtek, annak minél gazdagabb érzékeltetésére törekedtek. Mind a négy múzeumi szakág a maga területén és lehetőségein belül azt boncolgatta, hogy miként alakult...: JászNagykun-Szolnok megye határain belül a paleolitikumtól napjainkig a településtörténet, lakáskultúra, életmód. A különböző fokon szocializálódott homo sapiens egzisztálásának nyilvánvaló kontinuitása, a korszakonként megjelenő közös érintkezési pontok adták a kiállítás fő vonalát. A többezer évet érintő tematika bemutatott tárgyegyüttesét a szakágakra jellemző gyarapítási módon múzeumba jutott: kiásott, begyűjtött, vétel, ajándék vagy csere útján megszerzett, kölcsönkért tárgyi emlékek határozták meg, amelyeknek kiállítássá szervezett konklúziói a múzeumban folyó kutatásokat reprezentálják. Mind a négy állandó gyűjteményben a napi élet helyszínei, tárgyai, munkaeszközei illetve a képzőművészeti szekcióban a művésztelepen folyó tevékenység kronologikus bemutatása mellett kiemelve szerepel egy kincstár, ahol a szakág kutatásai révén a szolnoki területről származó valamilyen szempontból legértékesebb tárgyak, anyagegyüttesek kaptak helyet. A régészeti részben többek között láthatunk itt neolit edényeket, különleges díszítésű bronz kardokat, sarlókat, szkíta tegezeket, szarmata és gepida ékszereket, avar és magyar honfoglaláskori kardokat, különböző korból származó pénzleleteket, „viszontlátjuk vagy megismerhetjük mindazon jeles tárgyakat, amelyekért régen is érdemes volt a Damjanich Múzeumot látogatni" Hasonló céllal válik el a céhes és kézműipar népművészeti remekeit prezentáló rész a néprajzi kiállításban, s a századeleji polgárság életmódját érzékeltető történeti anyagban a Koncsek-hagyaték egyedi kincseinek vitrinsora. S ez a szemlélet valósul meg a Képtár utolsó termében Barcsay Jenő 17 darabos Mednyánszky hagyatékán^ bemutatásával. A kiállítások analogikus összevetésének kísérlete nyilvánvaló, mivel a régészeti rész öt korszakból rekonstruált háza, berendezése, használati tárgyai a kapcsolódó de egyebütt talált (pl. sírleletek) kiegészítőkkel ösztönzik a lakóházak, lakásbelsők témájának kiállításonkénti követését. A Kr.e. VI. évezredtől jelentkező élelemtermelő közösségek földművelő, állattartó eszközei a néprajzi kiállítás archaikus eszközeivel hozhatók párhuzamba, míg ha egy mesterségre koncentrálunk, a kerámia; tágabban a tárolásra, étkezésre szolgáló edények kínálkoznak századunkig összehasonlításra. De általában a vaskor végére elterjedő kismesterségek: a kovács, az ötvös, a fazekas mesterség, a neolitikumtól folyamatos szövés, fonás tárgyi emlékei hatalmas anyagot kínálnak a népéleti darabokkal való összevetésre. Mindehhez a történészek a megyére jellemző XIX-XX. századi parasztpolgári körülmények bemutatásával csatlakoznak. A századelő városi polgárainak enteriőrökkel, különböző használati és dísztárgyakkal, porcelán készletekkel bemutatott életmódja a korábbi időszakok hasonló célzatú tárgyaival állíthatók párhuzamba. A kiállítások anyagának ily módon történt összevetése több figyelemreméltó tanulsággal szolgált. Mivel azonban a dolgozat terjedelme hosszabb elemzéseket nem tesz lehetővé, meg kell elégednünk csupán néhány példával, és néhány gondolat felvetésével. Az itt feltárt és bemutatott régészeti emlékanyag is bizonyítja a homo sapiens és a homo ludens mellett a homo decorans jelenlétét. Úgy tűnik a teljes értékű homo sapienshez mindig is hozzátartozott a díszítő kedély. Követhető ez használati illetve kultikus tárgyainak formáiban és dekorációiban egyaránt. Az ornamentális művészet esetében mindig a díszítményt hordozó dolog (építmény, tárgy) funkciója a meghatározó. Ezen keresztül viszont közvetlen utalást kapunk a kor életmódjára, technikai fejlettségére, kulturális állapotára. Választhatnánk dolgozatunk témájául a fémművesség csodálatosan díszített példányait a kelta zománcberakásos bronzövektől a szolnok-strázsahalmi aranyozott 1 Bóna István: Vendégségben őseink háza táján. A szolnoki Damjanich János Múzeum új állandó régészeti kiállítása. 221.p. In: Jászkunság XLII.Évf. 5-6. szám 1996. december 2 Kontsek Károly nagyrévi evangélikus lelkész könyvtára, iparművészeti hagyatéka özvegyének ajándékaként a hetvenes években került a Damjanich Múzeum gyűjteményébe. 3 Barcsay Jenő festőművész végrendeletében a szolnoki múzeumra hagyta Mednyánszky-gyűjteményének 17 darabját. 363
