H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kaposvári Gyöngyi: „... Melly hatalmas a' mi nemzeti magyar nyelvünk" Egy Jászladányi születésű reformkori nyelvész: Antal Mihály

II. „Azon rendelések, mellyek nemzeti magyar nyelvünk ügyében, a' fenálló törvényeknek végrehajtásául, munkába vetetni már parantsoltatnak, tellyesitessenek buzgó hazafisággal, tsüggedetlen fáradsággal, /essz ebből is sükere nemzeti nyelvünknek.' A magyar nyelv iskolai oktatásáról szólva kifejti azon nézetét, milyen hasznos lenne, ha a magyart nemcsak mint tantárgyat tanítanák, hanem ezen a nyelven oktatnának legalább néhány tárgyat. Egy jegyzetben kitér szülőföldje gyakorlatára: „Nem ide tartozik, de ne feledjem megjegyzem. A' Jász föld tart minden lakhelyen több oskolát, külön a' férj fi, külön a' leány gyermekeknek; amazoknak, több helyen, kettő is az osztállyok, az úgy nevezett kis oskola 's nagy oskola. Ezekben azok, kik földművelésnél egyébre számot nem tarthatnak, 's egyébben részt nem is vesznek, mensa-t, doctus, doctior, doctissimus-t is sarkaltatnak tanulni, 's üggyel bajjal, erő 's üdő vesztéssel, ejtegetnek, hasonlítnak, hajtogatnak latánúl. Ám cui bono? hogy egy év múlva azt már ne tudják, a' min semmi gyakorlatos haszonért annyit törték egyébként virgontz elméjeket. Egy rövidke nekik készült Dietetika, honni történet vagy földírás, gazdálkodás, 's törvényeiknek alkalmas ismertetése mennyivel használatosb volna nekik, 's elméjeket sem gyötrenék el.' Nincs olyan tudomány, amelyet ne lehetne nemzeti nyelven tanítani, s ha netalán a magyar még csak kevéssé lenne alkalmas a különböző szakágak megfelelő kifejtéséhez, a nyelvművelés révén „szent a' hiedelmem, hogy rövid üdő folyand el, 's nem /essz tudomány, mellyet nemzeti magyar nyelvünkön alkalmasan ne lehessen tanítani 's tanulni.' III. „Azon lakhelyeknek, melly ékben honni magyar nyelvünk többek elegyes, tellyes meghonnositása dolgában fogjunk kezet az idővel, 's anyai nyelvünknek terjedését evvel is tapasztalni fogjuk.'™ A magyar nyelv jogaiért való küzdelemnek ellentmondásos vonása, hogy a nemzetiségek nyelvét nem tekinti egyenrangúnak. Antal Mihály is ezt a nézetet vallja. Véleménye szerint a többnemzetiségű településeken szorgalmazni kell a magyar nyelv használatát, hogy magyarrá váljanak. Példákat idéz különböző vidékekről, s leszögezi: ,,A' magyarral elegyes falunak tehát tsak magyar Papot, tsak magyar tanítót, 's a' falu idő jártával tsak magyar lesz.' IV. „Lehetne az új gyarmatok telepítését is úgy intézni, hogy anyai magyar nyelvünk gyaraposodásával esnének.' Az előbbi pontban megfogalmazott gondolat továbbfűzésével azt javasolja, hogy új települések alapításánál magyar vidékre telepítsenek más nyelvűeket, s akkor előbb-utóbb beleolvadnak környezetük nyelvébe, ha viszont idegen nyelvű területen hoznak létre falut, akkor csak magyarokkal népesítsék be. Elgondolása védelmére érveket sorol Antal: „Azonban szinte hallom az idegent ápolók' szavát, 's az önerőtlenekét: A' plán papiroson könyü, ám végbevitelen bökken a dolog!' Indokolásában többször dicsérőleg említi a jász és kun gazdákat. A fentiekben kifejtett négy módszert sorolja fel Antal Mihály, amelyek eredményeképpen a magyar nyelv jobban elterjedhetne. A tanulmány végén ismét hitet tesz az anyanyelv fontossága mellett: „Azon nemzet' elvesztésére, melly nyelvét kiveszteni siet, nem kell fegyver, ő maga magát eltörli.' krpádnak, két szent Királyunknak, Kálmánnak, Hunyady Jánosnak 's Mátyásnak Nemzetünkről érdemlett halhatatlan érdemeiket jobban nem tisztelhetjük, mint ha azon nyelvért, melly övék is volt, élünk, halunk.'** A Tudományos Gyűjteményben még egy könyvismertetése jelent meg. A recenzióban hangot ad azon nézetének, miszerint: „a' megjelenő munkáknak tárgy béli készületén kivül nyelvbeli készületük is próbát áthasson.' Hogy mennyire fontosnak tartja ez utóbbit, abból is kitűnik, hogy cikkének kétharmad részében foglalkozik a nyelvi megformálással. Bírálja a szerzőt, amiért művének szókészletét nem kellő körültekintéssel válogatta, például a latin principium és contagium szavakat 'kezdet' és 'ragadmány' formában használta, a már akkor is létező 'elv' és 'ragály' helyett. „Többet használunk nyelvünk ügyének, ha a' készet terjesztjük, mint ha untalan és untalan nyelvészkedünk, ám feltéve, hogy oo abban a'készben van helyesség, erő 's kellem.' Hivatkozik már megjelent orvostudományi munkákra, amelyek hozzásegítenek a szakszókészlet egységessé válásához és elterjesztéséhez. „Ref. végzi sorait azon óhajtással: hogy honnának oskolákat végzett elmetehetősb ifjai, kik tudós babérért küzdenek, tisztelve 's tanulva ugyan Róma' classicus iróit, de Róma' nyelvének jármát lerázva értekezéseiket nemzeti nyelven irják, 's értekezéseikben minél tisztább 's mélyebb tudományt, 's hatalmas nyelvet terjesszenek.' 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 Antal Mihály 1827. 79. p. Antal Mihály 1827. 80. p. Antal Mihály 1827. 82. p. Antal Mihály 1827. 85. p. Antal Mihály 1827. 94. p. Antal Mihály 1827. 97. p. Antal Mihály 1827. 103. p. Antal Mihály 1827. 106. p. Antal Mihály 1827. 103. p. Antal Mihály 1827. 109. p. Könyvesmertetés. Értekezés a' mérges gombákról általánosan, mellyet az Orvos-Doktori koszorú megnyerésekor a' Pesti kir. Magyar Mindenségben a' T. orvosi Tehetség engedelmével közre bocsátott Szilágyi József. Budán nyomt. Landerer Anna betűivel. 1830. - 32 I. - Tudományos Gyűjtemény 1830. IV. kötet. 94-97. p. Jelölése a továbbiakban: Antal Mihály 1830. Antal Mihály 1830. 94. p. Antal Mihály 1830. 96. p. 352