H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szikszai Mihály: Vázlatok Jász-Nagykun-Szolnok megye közlekedésének történetéből a XIX-XX. századból

SZIKSZAI MIHÁLY VÁZLATOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE KÖZLEKEDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL A XIX-XX. SZÁZADBÓL A jelen dolgozat részét képezi egy majdani átfogó monográfiának a megye közlekedéstörténetéről. Egyúttal kapcsolódik Szabó László tanár úr kutatásaihoz, főként az átkelőhelyek, révek témakörben, ahol ő és testvére, Szabó István, többször végeztek értékes gyűjtőmunkát. A terjedelem korlátai miatt a most következő tanulmány néhány helyen csak vázlatos, bár igyekezetünk arra irányult, hogy minden lényeges adat bekerüljön. A normál nyomtávú vasúthálózat A vasút megjelenése mérföldkövet jelentett nemcsak Szolnok városának, de az egész megyének is. A Pestet Szolnokkal összekötő vasút terve már 1826-ban felmerült, de ekkor még oszlopokon vezetett síneken guruló lóvasútra gondoltak. Hazánkban az 1836. évi XXV. te. jelölte ki a legfontosabb 13 vasútvonalat. Már ezek között is szerepelt a pest-debreceni és a pest-aradi vonal építésének a terve, a vasutak pontos irányáról hosszan tartó viták után csak az 1840-es években döntöttek. A pest-szolnoki vonal abba az irányba esett, amelyet az országhatárig a Duna bal partján igyekeztek kiépíteni. A pest-szolnoki vonal építését a Magyar Középponti Vasúttársaság végezte. A Pestet Szolnokkal összekötő vasutat az ország másodikként megépült gőzüzemű vasútvonalaként adták át 1847. szeptember l-jén. Ezzel létrejött a kapcsolat a főváros és a hozzá legközelebb eső történelmi hagyományokkal rendelkező Tisza menti kikötő, Szolnok között. A kikötő oly nagy jelentőséggel bírt a vonal vezetésében, hogy a szolnoki pályaudvart a folyami kikötő szomszédságában alakították ki. Szolnoknak - kedvező közlekedés-földrajzi helyzete miatt Széchenyi István is kiemelt szerepet szánt. A gróf elképzelése az volt, hogy a Tiszán gőzhajón szállított árukat Szolnoknál át lehet rakni vasútra, hogy azután Pest érintésével eljussanak Fiúméba és a környező országok piacaira. A szabadságharc után folytatódtak a vasútépítések. A megye vasúthálózatát az építések ideje és körülményei alapján három külön fejezetre lehet bontani. Az első csoportba tartoznak az 1847 és 1858 között létrejött vasútvonalak, melyeket országos érdekeket szolgáló állami és magántársaságok építettek ki. A második fejezetet az 1873-ban és 1882-ben átadott két MÁV vonal alkotja, a harmadik csoportba a XIX. század végén és a XX. század elején létesített helyi érdekű vasutak tartoznak. /. Fővonalak A Szolnok-Debrecen vasútvonalat a Tiszavidéki Vasút építette. Átadására 1857. november 19-én került sor. A következő a szajol—aradi vasútvonal kiépítése. A 143 km-es vasútvonalat 1858. október 23-án adták át a forgalomnak. A következő a mezőtúr—szarvasi szárnyvonal, amely 1880-ban készült el a megye területét csak kis szakaszon érintette. //, A MÁV által épített vonalak A hatvan—szolnoki vonal nyitotta meg a sorát azoknak a vonalépítéseknek, amelyek végül a szolnoki vasúti csomópont és a város megyeszékhelyi státuszának kialakításához vezettek. A vasútvonalat a MÁV építette az 1868. évi XLIX. te. alapján. A vonal építésének célja, hogy a magyar Alföld közvetlen összeköttetésbe kerüljön a német területekkel a kassá—oderbergi 1 Magyar Vasúttörténet I. A kezdettől 1875-ig. Szerk.: Kovács László, Bp. 1995. 128. /Továbbiakban: M.v./ 2 Magyar Törvénytár 1836-1868. évi te. Bp. 1896. 1836.avi XXV. te. „Az ország köz-javát és kereskedését gyarapító magányos vállalatokról." 3 Pogány Mária: Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hőskorában. (1845-1873) Bp. 1980. 10-12. 4 Jelenkor, 1847. szeptember 2. - Pesti Hírlap 1847. szeptember 3. 5 Pesti Hírlap. 1857. november 22. 268. század 6 Cseh Géza: A vasúthálózat kiépítése Jász-Nagykun-Szolnok megyében. In.: Zounuk 9. Szolnok, 1994. 107. /Továbbiakban Cseh G./ - Bodoki Fodor Zoltán Bodoki Fodor Zsigmond: Mezőtúr város története. Mezőtúr, 1978. 89. 7 Heves Megyei Levéltár. Alispáni ir. 1718/1870. 333