H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Cseh Géza: „Volt egyszer egy egyetem..." Miért szüntették meg 1957-ben a mérnökképzést Szolnokon?

Szolnok Megyei Tanács ,13 Mivel a szolnoki egyetem megszüntetéséről nemcsak az Elnöki Tanács, hanem a kormány is rendeletet adott ki, a Hazafias Népfront megyei bizottságának kezdeményezésére 1956. szeptember 3-án dr. Bene Zoltán szolnoki országgyűlési képviselő, megyei népfrontelnök vezetésével küldöttség kereste fel Erdei Ferencet, a minisztertanács első helyettesét és a város lakosságának nevében kérte, hogy az egyetem megszüntetéséről hozott határozatot változtassák meg. A minisztertanács a szolnoki egyetem kérdését a szolnoki küldöttség látogatását követő napokban valóban újratárgyalta, de ismét elutasító határozatot hozott. A kedvezőtlen döntésről Erdei Ferenc nyilatkozatban értesítette dr. Bene Zoltán főorvost, megyei népfrontelnököt, melynek szövegét a Szolnok Megyei Néplapban megjelentették. Erdei a mérnökképzés helytelen, túlzott szakosításával a felsőoktatás gazdaságosabbá tételének és a magasabb szintű elméleti oktatás megvalósításának követelményével, továbbá a hallgatók budapesti kollégiumi elhelyezésének kedvezőbb lehetőségeivel indokolta az egyetem megszüntetéséről hozott határozatot: „Elismerésre méltó a szolnoki munkások, vasutasok és értelmiségiek igyekezete abban az irányban, hogy Szolnok továbbra is egyetemi város maradjon. Azt is el kell ismerni, hogy a helyi vezetők rendkívül nagy igyekezettel fáradoznak azon, hogy az egyetem elhelyezését megkíséreljék megoldani. Mindezek ellenére indokolt a határozat fenntartása, mert több és nagyobb okok szólnak mellette, mintsem amellett, hogy a külön szolnoki egyetem fenntartásával beláthatatlan nehézségeket vállaljunk és még ez esetben is csak a felsőoktatás legfőbb követelményeinek a részbeni feláldozásával találhatnánk szükségmegoldást." Végül Erdei a közzétett nyilatkozatban kérte a szolnokiakat, hogy ne folytassanak továbbra is harcot a határozat megváltoztatásáért. A szakmai szempontok, a mérnökképzés elméleti szintjének emelésén kívül a szolnoki egyetem megszüntetésének legfőbb oka a pénztelenség, az anyagi lehetőségek teljes hiánya volt. Az állam ugyanis képtelennek bizonyult és 1953 után nem is kívánt olyan költséges beruházásokba fogni, mint amilyen a szolnoki egyetemi város felépítése lett volna. 1950-52 között az országos költségvetésből az oktatásra előirányzott összeg 70%-át, 1953-ban 50%-át a miskolci nehézipari és a veszprémi vegyipari egyetem építésére, valamint a budapesti műszaki egyetemek bővítésére fordították. Ezekből a beruházásokból Szolnok véglegesen kimaradt. 1955-től pedig, amikor a főváros műszaki egyetemein a korábban felduzzasztott hallgatói létszám már némileg csökkent, megkezdődött a szolnoki intézmény teljes felszámolása és a diákok Budapestre költöztetése. Szolnokon a lakáshiány aggasztó méreteket öltött, amelyet az egyetemi oktatók és a diákotthon számára lefoglalt házak, lakások és társbérletek kiürítésével enyhíteni lehetett. A művésztelep eredeti funkcióját ugyancsak a diákok kiköltöztetésével nyerhette vissza teljesen. Helyi szinten is komoly érvek szóltak tehát az egyetem elvitele mellett. Ebben az átmeneti állapotban köszöntött az 1956 ősze a Tisza-parti városra, amikor az egyetemi ifjúság a forradalom talán egyedüli radikális csoportját képezte Szolnokon. Az egyetemisták túlnyomó része sohasem tartozott az egypárti diktatúra lelkes hívei közé. Erre utal például, hogy 1955-ben a szolnoki egyetem nem vett részt a május elsejei felvonuláson, amelyet a helyi párt- és állami vezetők igencsak zokon vettek. A forradalom első jelentős eseményére is az egyetemen került sor, ahol már 1956. október 23-án este, értesülve a Budapesten történtekről, forradalmi gyűlést tartottak. Innen vonult át egy küldöttség a színházba, hogy a színpadon az előadást félbeszakítva, bejelentsék a forradalom hírét. Míg a szolnoki üzemek munkástanácsai a Nagy Imre-kormányt egyöntetűen támogatták, az egyetem MEFESZbizottsága október 28-án bizalmatlansági indítványt terjesztett a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács elé, amelyben követelte, hogy a kormány kompromittált tagjai mondjanak le, a miniszterelnök pedig tisztázza a statárium kihirdetésével kapcsolatos szerepét. A megyei munkástanács tagjai azonban az egyetemi ifjúság követeléseit nem támogatták, mivel azokat túlzónak tartották és a bizalmatlansági indítványt sem továbbították Budapestre. 1956. október 30-án dr. Fazekas Zoltán, a tanulmányi hivatal vezetője Kocsár József tanársegéddel együtt az egyetemi kart képviselve egy szolnoki küldöttség tagjaként repülővel a fővárosba utazott és a parlamentben Nagy Imrével is beszélt. Fazekas budapesti útjáról a szolnoki rádiónak adott interjúban számolt be. Két nappal később Kocsár a Miskolci Nehézipari Egyetemmel vette fel a kapcsolatot. November 2-án Miskolcra ment, ahol, mint a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács küldöttje résztvett az Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanács megalakításában. Mind Kocsár József, mind Kiss Iván tanársegédeknek jelentős szerepük volt a szolnoki nemzetőrség létrehozásában, amely kizárólag egyetemistákból szerveződött. Az egyetem sokszorosítógépén számos röpcédulát nyomtattak ki, köztük egy orosz nyelven megfogalmazott szöveget is, melyben a szovjet csapatokat felszólították, hogy ne lőjenek a magyarokra. Az egyetem hallgatóinak kb. 200 fős létszáma a forradalom napjaiban mintegy 100 főre apadt, mivel az oktatás szünetelése miatt a diákok fele hazautazott. A november 4-i szovjet beavatkozás után az oktatók közül néhányat elért a megtorlás hulláma. A Szolnok Megyei Munkástanács vezetője, Dancsi József és társai ellen indított perben dr. Fazekas Zoltánt a népbíróság 5, Kocsár Józsefet 6 évi börtönbüntetésre ítélte. Arra azonban egyetlen levéltári, vagy sajtóforrás sem utal, hogy az egyetem 13 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár /továbbiakban SzML./ Szolnok Város Tanácsának jkv.-e 31/1956. 14 Szolnok Megyei Néplap 1956.szept.9. I.p. 15 Sperlágh S., 1986. 65.p. 16 SzML. Szolnok Város Tanácsának jkv.-e 1955.jún.22-i ülés, 11.p. 17 Pest Megyei Bíróság B.1912/1957. 18 Uo. 293