H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szlankó István: A cibakházi ármentesítő és belvízszabályozó társulat tevékenysége

A töltések hossza és a beépített földmennyiség Varsányi öblözetben 9.053 m 313.474 m

3 Martfű—cibaki öblözetben 11.852 m 332.791 m

3 Nagyrév-kürti öblözetben 7.427 m 214.847 m

3Összesen: 28.332 m 861.112 m

3 A tiszazugi töltésszakaszba 1866—67-ben 113.370 m -nyi földet építettek be, ezzel a társulat töltéseinek hossza 32,4 km-nyi lett. A tiszaugi szakaszon a töltések átlagos keresztmetszete kb. 30 m volt, ami napjainkra a sorozatos magasítás, szélesítés nyomán kb. 150-200 m -nyire növekedett. Az ármentesített területeket osztályozták és a társulat „kivetési kulcsa" szerint számolták ki az egyes birtokosok által fizetendő hozzájárulást. A legjobb minőségű földek „magyar holdjai" után 100 frt-ot, a legrosszabbak után 10 frt-ot vetettek ki, amit 10 év alatt kellett törleszteni. 1864. szept. 1-jén megválasztották a társulat első igazgató mérnökének Bohus Pál tiszaföldvári birtokost. Lemondásáig 1868. jan. 16-ig - Tiszaföldváron volt a társulat székhelye, majd a helyébe lépő Erdélyi Lajos Cibakházára helyezi át. A mentesített terület nagysága a Varsányi öblözetben 3.099 hold a Martfű—cibaki öblözetben 6.847 hold a Nagyrév-kürti öblözetben 3.189 hold a Kürti-ugi öblözetben 1.329 hold Összesen: cca. 14.464 hold/1200 négyszögöl A mentesített ártér becsértéke 1.081.046 frt. Az elkészült töltéseket védeni kellett az árvíz rongálásától. A töltéstesteket füvesítették, lucernával, rozsnokkal vetették be. A mentetlen oldalon a hullámok erejének csillapítására füzeseket ültettek. 1868-ban pl. 150.000 fűzvesszőt dugványoztak. A hullámverés ellen rőzsekévékkel, rőzsetutajokkal védték a töltés oldalát.

8 A jenői átmetszésben az új meder 1871-re fejlődött ki annyira, hogy szóba kerülhetett a Sáp nevű határrész és a Sárszög ármentesítésének a gondolata. Erre alakult meg a Cibaksapi Ármentesítő Társulat, és már 1871-ben be akarták tölteni a levágott kanyarulat „nyakát". Az igazgató mérnök szerint viszont még várni kellett ezzel. 3 évi kotrómunka után kapták csak meg az engedélyt a kanyar lezárására. Cibakháza város bírája ismételten tiltakozott az élő Tisza lezárása ellen. A kotrási munka 7 Károlyi-Nemes 1975. 50. o. és Schuszter 1914. 7-12. o. 8 Schuszter 1914. 13. o. eredményeként 1874-ben szűnt meg a vízfolyás a cibaki holtTisza-ágban. 1874-75 telén töltötték fel a Holt-Tisza mindkét végét, azonban a tavaszi árvízig nem készültek el teljesen és az alsó sápi áttöltésnél ápr. 14-én a koronával színelő, viszonylag alacsony árvíz átbukott és a cibaksapi árterület újra víz alá került. Az árvíz levonulása után az építkezést hamarosan befejezték és a Cibaksapi Társulat 5215 méter hosszúságú töltése becsatlakozott a régi töltés és a nagyrévi magaspart közé. A Szolnok-Csongrád Tiszabalparti Társulat az 1876. szept. 21-ki közgyűlésén elfogadta a Cibaksapi Társulat csatlakozását. Az egyesített társulatnak azonban nemcsak az árvízzel kellett megküzdenie, hanem a mentett oldali alacsonyabb területeken jelentkező belvízzel is. 1871-ben többen kérték a társulattól, hogy a belvíz elvezetése céljából a gátat átvághassák. A társulat elnöksége megbízta a főmérnököt, hogy tanulmányozza a szivattyútelepek felállításának a lehetőségét. Erdélyi főmérnök nagyon drágának találta a belvíz szivattyúzását, helyette inkább a holtágakban való összegyűjtését javasolta, ahonnan zsilipek útján vagy töltéskivágással lehet a vizet leereszteni. Különösen a nagyrév-ugi öbölben okozott sok kárt a belvíz. 1872-ben br. Fechtig Imre kivágatta a töltést és ezáltal a belvíz szintje 3 méterrel csökkent. Árvíz esetén ez a módszer természetesen nem alkalmazható. 1879-ben 6000 holdat borított el a belvíz, ennek hatására 1880-ban végre belátták, hogy a belvízszabályozást is a társulatnak kell megoldani. A felmérések után gyorsan elkészültek a tervek: — a varsányi öblözet vizeit 1 méter átmérőjű zsilipen vezetik le, — a középső öblözet belvizeit a cibaki Holt-Tiszába engedik, ahonnan a sárszegi 2 méteres nyílású téglazsilipen vezetik át a Tiszába (1895-ben ennek a helyén történt a gátszakadás). — a nagyrév-inokai vizek az inokai 75 cm-es, — a kürti belvizek a kürti 1 méteres vascső zsilipen át folynak le a Tiszába, — az ugi vizeket pedig a Holt-Tiszába vezetik, ahonnan a gáton szivornyával emelik át. 1881-ben a nagy tavaszi árvíz április 18-án az ugi Holt-Tisza áttöltése fölött átszakította a gátat. A társulati igazgató és a védbizottsági elnök egy órával előbb jártak a helyszínen és semmi veszélyes tünetet nem tapasztaltak. A szakadás másnapra 110 méter szélességű lett. A víz elöntött 4500 kat. h. területet. Ugon és Kürtön 40 ház összedőlt. Ebben az évben óriási kárt okozott a belvíz is. 5 helyen kellett a gátakat kivágni, hogy a vizet leereszthessék a Tiszába. A hasonló eseteket megelőzendő nagy erővel megindult a csatornák ásása, valamint egy zsilip és három áteresz építése. A sárszegi zsilip munkagödrén át az októberi árvíz 284