H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Die Choleraepdemie vom Jahre 1831 in Grosskumanien
A fentiekkel a betegségből, járványból adódó nehézségek könnyítéséhez, a betegség időben, hamarabbi felszámolásához hozzájárultak. A helyi intézkedések széles köre is segített abban, hogy a járvány minél kisebb területre terjedjen ki (őrvonalak kijelölése, gyalog és lovas őrök állítása). Állandó Bizottságok kijelölése, beszámoltatása, egyes településeken felelős személyek kijelölése a betegség megjelenésének illetve a helyzetnek naponkénti figyelemmel kísérése. Intézkedések a só és élelemellátásra. A beteggel rendelkező helységek, házak teljes izolálása az egészséges helyektől. Az útlevelek kiadásának megszigorítása illetve ebben az ügyben a gyors ügyintézés biztosítása. A fentiek együttesen a járvány terjedésének lassításához, megakadályozásához számottevően hozzájárultak. MÁRIA ZÁDOR ZSOLDOS Der im Juni des Jahres 1831 ausgebrochenen, viele Opfer im ganzen Land fordernden Choleraepidemie fielen auch viele der Bewohner Grosskumaniens zum Opfer. 13% der Bewohner des Bezirkes erkrankten und 48,16% von ihnen konnten geheilt werden. Die bis 1830 in Európa unbekannte Krankheit durchging kaum in einem Jahr den bedeutenden Teil des Kontinentes. Die Schutzmethoden wie Kordon und Quarantánhaus, die früher bei der Bewáltigung der Krankheit gegen die Pest angewendet worden waren, bekamen einen hervorgehobenen Platz. Die Cholera in Grosskumanien Der am ersten Juli 1831 datierte Erlass des Palatins enthielt die Massnahmen, mit denen man versuchte, die Weiterverbreitung der Cholera zu verhindern. Auch János lllésy, der grosskumanische Bezirkhauptmann traf seine eigenen Massnahmen. Der 19 Kapitel enthaltende Anordnung bestimmte die sich auf die Gemeinden von Grosskumanien beziehenden Vorschriften. Sie waren sehr nützlich, da die Verbreitung der Krankheit in dem Gebiet hier für vier Wochen A gyógyítómunka új eljárásai, új gyógyszerek alkalmazása is jelentős szerepet játszott a sikerben. Olyan új módszerek elterjesztése, amilyenekre addig nem volt példa (betegápolók kijelölése, betanítása) a betegekkel való bánásmód, az új szerek elkészítésének és alkalmazási módjának ismertetése írásos anyag formájában és azok szétküldése valamennyi településre. A hagyományos gyógyszerek (klórmész, bizmuth) helyett a népi gyógyászat termékeinek (különböző füvek és a természetben található egyéb anyagok) „felfedezése" a kolera gyógyítására. Ezek merész alkalmazása az orvosok részéről döntő jelentőségűnek tűnnek az eredményes gyógyításban. Mindezek a tényezők nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerült a járványt leküzdeni. verschoben wurde. Man konnte zu dieser Zeit bei der Heilung Erfahrungen gewinnen und die landwirtschaftlichen Arbeiten verrichten. Der Mangel an Arzneien und Árzten machte ernste Sorgen. In Kisújszállás wurde eine zentrale Apotheke zur Bedarfsdeckung von Medikamenten aufgestellt. Die Cholera brach trotzdem am 28. Juli 1831 aus und verbreitete sich rapid im Gebiet. Es bedeutete ein grosses Problem, dass man nur über einen einzigen Arzt verfügte. Die Anstrengungen bei der Meilung und die strengen Massnahmen tatén ihre Wirkung. Am 26. November 1831 datiert wurde im Grosskumanischen Bezirk über die sich auf die Cholera beziehenden Erfahrungen berichtet. Die wichtigsten Feststellungen des Berichtes: - Die Krankheit überfiel in erster Reihe die unterer- náhrten Armen. - Die unregelmássige Lebeweise und die Abkühlung waren auch - gefáhrlich. DIE CHOLERAEPDEMIE VOM JAHRE 183 IN GROSSKUMANIEN 259
