H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Bellon Tibor: Határújítás, határvédelem a Nagykunságon

keletkezett 18. századi irat is beszél az Istenítéletről. 1736-ban vallották a tanúk, hogy a marjalaki és ecsegi határvitában „két ember támadott hamis tanúnak, és ezen határon, melyet akkor hánytanak, megesküdtek, hogy marjalaki föld légyen, és a Gástyás laponyag tetején lévő határ hányásban edjiket a guta ütötte meg, a másik megvakult, míg haza mentek, mivel marjalaki földet töltöttek a csizmájok talpára, és azon állván úgy esküdték el az ecsegi földet." Nyilván ezek az események voltak a ritkák, emlékezetes dolgok, de a gyakori határújítás sem ment mindig simán, békességesen. Különösen olyankor, ha az egyik fél titokban a szomszéd földjén állított határdombot, melyet később valóságosnak akart elismertetni. Természetesen nehéz volt titokban hosszabb ideig tehát réginek látszó - határdombot csinálni. Minden település határjáró gazdái és pásztorai féltékenyen őrködtek saját terrénumuk felett, minden gyanús mozgást azonnal jelentettek a tanácsnak. Pl. 1791. májusában Kalmár István tanácsbeli vitte a hírt a túrkevi bíróságnak, hogy „a Fillár kút táján a másodiki düllőben hantokból jó magasan és szélesen rakott dombra talált, melly felől olly formán vélekedik, hogy alattomban talán határ domb akarna abból támadni, azért is jó volna azt megvizsgálni, és széjjelhányatni." Később nem került elő az ügy, nyilván a bíró vezette delegáció igaznak találta a bejelentést, intézkedett a domb széthányásáról. Máskor öreg Horváth Ferenc hozta tudtára a tanácsnak, hogy Ecseg puszta Ritka Borz nevű részén, a Bodzás háton „egy újonnan hányatott, s kitettző határra talált, mely hellyen, mivel mind eddig határt nem esmért, úgy gondolkozott, hogy azt fűzesgyarmati uraimék tsak mostanában hányták légyen fel." Még azon a napon értesítik a Kenderesen székelő kamarai tiszttartót az esetről. A kisújszállási tanácsot Kabai György értesítette arról, amit az ecsegi csősztől Koboz Balogh Andrástól és Szász Mihály gulyástól hallott, hogy a Hortobágy szigetben lévő kőhatár, mely a marjalaki, Ecsegi és bucsai hármas határt képezte, elveszett, valaki elvitte. Nyilván ez is olyan kő lehetett, mint amilyenből 160 darabot Karcag rendelt Straf József egri kőfaragó mestertől. A sűrű veres kőből faragott határkövek 8 hüvelyknyi vastagok, 3 láb hosszúságúak, felső részüket kerekre faragta a mester, az aljukat faragatlanul hagyta. Ezeket a határban történt konfliktusokat rendszerint határvillongás szóval nevezik meg a források. Ha egymás között békességesen nem tudnak megegyezni, rendszerint külső tanúkat, vagy főhatóságokat kértek igazságtevőnek. Ilyen eset volt 1764-ben Túrkeve és Mezőtúr város földesura, a Kállay család közötti határvita Túrpásztón. A tényállás rögzítésére Almássy Pál palatinális főkapitány llléssy Istvánt, a Nagykunság főkapitányát kérte fel. A főkapitány június 22-én a helyszínre kimenvén a következőket találta: „A Berettyó parton Túrkevi felől az Ürmös érhez nem messze a Berettyó vize folyása felől Szent Miklós zugnak a Berettyó vizén által ellenben Ketse laponyag nevezetű halmotskán alól, a víz mentében mutatnak a túriak egy elvont (elbontott) határt, amit állítnak, régi kitetsző világos határ volt, de már most semmi dombossága többre nintsen, hanem az igaz, hogy határforma kereksége kitetszik, és még fű sem nőtte be, és a körülötte lévő árkotskák is úgy mutatják, hogy határ lehetett. - Innen mentünk a Varas ér farkára kitől nem igen messze a Debreczeni úton a Legény halom felől mutatnak a túriak egy határhelyet, ettől fogva a Legény halom alatt való völgyig mutatnak négy határhelyeket, de az elsőtől fogva az utolsóig, hogy határok lettek volna, semmi jelensége ki nem mutatja, hanem hogy azon mutatott helyeken nagyobb füvek és kórok vágynak mint körülöttük, és abból tetszik valamennyire. Azt is állították a túriak, hogy még ezek között két határok lettének volna, de mostanában ottan szántás és igen nagy életek lévén, megjárni, annyival inkább megszemlélni nem lehetett. Ezen határhelyeken tudniillik a Varas ér farkától fogva a Legény halomig voltának határok vagy sem? És ha voltának is, mitsoda határok lehettek, megmutatja az 1750. esztendőben terminált metális processus. De ezen helyek a delegátus bírák urak által hányattatott határokon sokkal belől Túrkevi felől vágynak." A jelentés nemigen nyerte meg Almássy tetszését, mert újabb bejárást rendelt el. Azonban a kerületi érdekeket védő nagykun kapitány lényegében most sem jelenthetett mást. „1764. december 20-án a helyre kimenvén találtam ilyenképpen: A Berettyó vizének Túrkevi felől lévő partján az Ürmös érhez nem messze a Kecse nevezetű halmocska, avagy laponyag és Ürmös ér között mutatott tiszttartó uram egy határhely forma helyet, minek is alkalmas kereksége, s körötte való árkocskának mivolta úgy mutatja, hogy ottan határ lehetett. Efelől tiszttartó Ádám Mátyás uram úgy szólott, hogy ez lett volna túri, pásztói és túrkevi földeket megkülönböztető határ. De ellenben a túrkeviek tagadták, hogy ott valaha határ lett volna, annyival inkább, hogy ők széjjelhányták vagy elhordták volna. - Ismét megindulván mentünk Túrkevi felé, és ettől jó darabot haladván, ottan is mutatott tiszttartó uram hasonló helyet, melyet a fű sem nőtt fel, hanem kopasz volt, és ezt is állította, hogy túrkevi és túrpásztói földeket egymástól megkülönböztető határ lett volna, és hogy mindenniket túrkevi bírákkal együtt egynihányszor meg is újított volna, de efelől is Túrkeviek, hogy határ lett volna, vagy elhorodották volna, sőt tagadták azt is, hogy ők azokat újították volna valaha." Mezőtúr földesura, a Kállay család ebben az időben igyekszik rögzíteni, esetleg kiterjeszteni birtokainak határát. 1745-ben Mesterszállás pusztán volt határvitájuk Kunszentmártonnal. A Fekete álláson a Kettős Csergetős halomnál lévő területet 6 Hajdú József, Peres földek, hamis tanúk, in: Sárgult lapok üzenete. Olvasókönyv Dévaványa történetéhez. Dévavnya, 1996. 29-31. 7 Prot. Túrkeve, 1791. máj. 23. 68/579. 8 Prot. Túrkeve, 1798. nov. 7. 112/488. 9 Prot. Kisújszállás, 1791. máj. 24. 530/437. 10 Prot. Karcag, 1846. márc. 16. 65/169. 11 llléssy István nagykun kapitány jelentése, mely 1764. június 23-án kelt. Túrkeve, Túrpásztó árendálására vonatkozó iratok. 12 Túrkeve, Túrpásztó árendálására vonatkozó iratok, 1764. dec. 20. 242