H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Tőkeföld és a tőkeföld forgalma Kiskunfélegyházán a Liber Fundi tükrében
1765-ben már ismét Veréb Ferenc redimált tulajdonaként kerül a Liber Fundiba. A „földforgalom" még 1763-1764-ben is fó'ként a családon belüli földátadásokat vagy haláleset esetleg elköltözés miatti redempció átvállalást jelent. 1763-ban Sárkány István fél sessio kisszállást földjét örökösen eladta Nagy Mihálynak . Az eladási ár 330 Rft, azaz duplája a megváltási árnak. A birtokot már Nagy Mihály tulajdonaként írták be a Liber Fundiba. Sárkány István egyáltalán nincs is a földtulajdonosok között, tehát a többletbevételt nem földvásárlásba fektette. Szűcs György félegyházi határban levő fél sessio földjéből egynyolcad részt Rózsa Györgynek 4 tinóért adott át . Ezt az akciót beírták a földkönyvbe, oly módon, hogy Szűcs György az 1/8 telkét 100 ft-ért eladta . Rózsa György nevénél szintén szerepel az adásvétel, de a föld eredeti megváltási árát tüntetik fel, nem a tényleges vételárat . Az 1764-ben bejegyzett további akciók családok szétválását tanúsítják. Például az apa nagykorúvá vált fiának kiadja a várható földbeli örökséget, és az induláshoz szükséges állatállományt. Az ilyen esetekben a fiú el is költözik a szülői házból. A föld „átíratásának" másik oka már e korai szakaszban is, hogy valamelyik gyermek az idős szülők eltartásáért kap földet. 1764-ben pl. Tóth István Tóth Panna nevű lányára és annak férjére íratja át 1/4 rész földjének felét azzal a feltétellel, hogy vele, mint ipával a három következő évben „egy sót, s kenyeret évén, minden néven nevezendő gazdaság viselésében segítséggel lészen, bért azonban vagy más valami jutalmat magának nem vár." Ebben az időszakban az öröklési szokások is eltérnek a későbbi jászkun joggyakorlattól, amely szerint a leánygyermekek az ingók mellett — ha volt ilyen — szőlőt örökölhettek, tőkeföldet nem. 1756-ban Gulyás Mátyás redemptus halála után özvegye, Rácz Judit, aki két évig élt az elhunyttal, a móringban kiszabott jószágokat kapta meg, a gazda tőkeföldjéből nem kapott semmit mert közös gyermekük nem volt. A földet teljes egészében az elhunyt előző házasságából született két leánygyermeke örökölte . Gulyás Mátyás egyik leányának örökölt földjét a földkönyvben a férje Vidéki Jakab nevénél jegyezték be. A Liber Fundi 257. sorszáma alatt szerepel Vidéki Jakab kisszállási háromnyolcad földje, ugyanide, de az előzőtől elkülönítve, a földszomszédokat feltüntetve írták be Vidéki Jakabné 2/4 sessio és 1/8 sessio félegyházi határban lévő földtulajdonát. A redempciós váltság összege azonos volt a határ két egymástól távol eső, de azonos területű ingatlana esetében. Kétségtelen, hogy 1799 után, ha fiú örökös nem volt, az ősi földet az oldalág fiúörökösei kapták, és a lányokat készpénzzel vagy ingókkal kártalanították. Félegyházán mint példánkon láthattuk, a kezdeti időszakban ettől eltérő esetek is előfordultak. Még nem tisztázódott teljesen, hogy a redimált földet - lévén első generációról szó - ősinek vagy szerzett vagyonnak tekintsék. A példaként említett jogeset idején a fiúágat előnyben részesítő Jászkun Statútum még előkészületi fázisban sem volt, hiszen a 18 statútumra vonatkozó első javaslatok is 1768-ban keletkeztek . Élő törvény és joggyakorlat volt viszont Werbőczy törvénykönyve, amely szerint a leányok csak a szerzeményi javakból örökölhettek, mégpedig a „nemzetségi származás jeléül nem gyökeres vagy örök, hanem megváltható joggal". Gulyás Mátyás halála után mégis jegyzőkönyvezték az örökhagyó redimált földjének leányági öröklését. A redempciót követően a Liber Fundik elkészítéséig tartó első időszakban úgy tűnik nem csupán a társadalom belső szerkezete és földtulajdon szerinti tagolódása változott intenzíven, a jogalkalmazásban is előfordultak statútumban nem rögzített helyi sajátosságok. Kis Szabó Mihály 2/4 földjét a földkönyv lezárása előtt örökölték meg lányai: Paprika Ferencné, Illés Józsefné és egy kiskorú leány . Az öröklés tényét a földkönyvben Kis Szabó Mihály nevénél bejegyezték, de a lányok tulajdona sem a saját nevükön, sem férjük nevénél nem szerepel. Paprika Ferenc és Illés József nincsenek is bejegyezve a földkönyvben. Az egyik örökségről 1779-ben új információt kapunk. Kis Szabó Erzsébet - aki ekkor mindszenti lakos volt - házhelyet kért a tanácstól azzal az indoklással, hogy Félegyházán földje van. 20 Kérését elutasították . Az 1760-as évekre elfogytak a szabad földek. 1758-ban Galambos puszta másik felét is megváltották és kiosztották. Kialakult a település végleges 58.000 kh-as határterülete. Új földbirtok megszerzésére már csak akkor nyílt lehetőség, ha egy másik tulajdonos eladta redimált földjét. A redempciótól távolodva egyre jobban kikristályosodott és a gyakorlatban is érzékelhetővé vált mit jelent az egyén életében az a tény, hogy a jogok a földtulajdonhoz kapcsolódtak. Úgy is mondhatjuk nem csupán a földárak emelkedtek, felértékelődött a redemptusi jog is. 1763-ban a kisszállási határrészen egy fél kerthely föld már 330 Rft-ért cserélt gazdát . Többért, mint egy egész telek kamatostól számított redempciós váltsága volt. 1769-ben Dinnyés Lőrinc egy fél kerthelyet azaz 70 kh területet már 800 Rft-ért adott el. Bár az ár nagyon magasnak tűnik, 12 BKML Kf. It. Prot. Pol. 2. p. 29. 13 BKML. Kf. It. Prot. Pol. 2. p. 148. 14 BKML. Kf. It. Liber Fundi , p.191. 15 BKML. Kf. It. Liber Fundi, p. 89. 16 BKML. Kf. It. Prot. Pol. 2. p. 100. 17 BKML. Kf. It. Prot. Pol. 1. p. 106., 1756. febr. 23. 18 Kelé József : 1904. 366-367. 19 BKML. Kf. It. Liber Fundi 55.p. 20 BKML. Kf. It. Prot. Pol. 5. p. 90. 21 BKML. Kf. It. Prot. Pol. 2. p.29., 1763. ápr. 30. 235
