H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Fazekas Mihály: Bűnök és büntetések a Nagykunságban a XVIII. században

illetlen nyelven. Erró'l jegyzett fel egy igen érdekes esetet Karcagon 1779-ben a jegyző'. Maga ez a leírás jellemző szavaival kiemelkedő példája a színes, prothocolláris stílusnak: „Minthogy Királly Pál Sok rendbéli részegségei miatt minden igaz ok nélkül Sok ártatlan Szemellyeket, még ollyanokat is, a kiktől mind Isten, mind világ törvénnyé szerént függeni kellene, becstelen szókkal illetni bátorkodott, sőt tisztátalan, motskos nyelvével a Teremtő Jó Istenét motskolni, rágalmazni, sértegetni Sok jó intések és testi büntetések után is meg nem szűnt. Jóllehet az illy zabolátlan nyelviért meg érdemelné, hogy Tömlötzre vitetne, de még most egyszer gyermekeire és nyomorult Háza népére nézvén, meg engedtetik ugyan olly módon, mind azon által, hogy ha ennek utánna legkevesebben is tapasztaltatik, azonnal a Juris dictiónak resignáltasson. Most pedig másoknak világos példájokra, magának tanúságára mint közönséges Társaságnak és csendességnek fel háborítója Sok Személly ellenn patvarkodó, háborúság szerző, másokat törvénytelenül motskolódó, Isten nevét ebattával, ördög, Kutya s ménkű teremtettével káromlani meg nem szűnő személly, hogy szabados, gonosz, véthető nyelve meg zaboláztasson, a Nép előtt ki állítattván 30 korbáts ütéseknek el szenvedésére büntettetik, ezen kívül köteleztetik arra, hogy maga meg jobbításárul Reversálist adjon, sőt nyáj juhásznak egy óráig sem szenvedtetik meg." A következő karcagi eset 1787-ből azt bizonyítja, hogy a nyelvelő leánygyermeket is megbüntették: „Bátsi János panaszollya, hogy az Ökrös Istvány Leánya magát fakó Czigánynak, a feleségét pedig Czigány Kurvának kiáltotta, mellyért Satis factiót (elégtételt) rendeltetni instál (kér). Be bizonyosodván a Tanúk vallásaiból az Expositió, minthogy Leány gyermek, 24 Órai Aristomra ítéltetik.' Ehhez hasonló a következő karcagi történet, szintén 1787-ből: „Varga Mihály Mészáros panaszollya, hogy Győri Mari Csenda Istvánné minden igaz ok nélkül az piatzon fertelmesen frantzúrosnak kiáltotta, melly motskolódásáért satis factiót instál. Tanúk által meg világosodott Győri Marinak motskolódása. Azért is mivel már több ízben is 50 másokat meg motskolván admoneáltatott, de meg is magát azon motskolódásokon túl nem jobbította, korbátsot érdemlene, de még most is utóllyára 13 Óráig való Arestomnak el szenvedésére büntettetik, és Varga Istvány Mészárosnéval való társalkodástúl eltiltatik."

51 Sorolhatnánk a káromkodó szavak használatáról szóló történeteket tovább, de a fenti példák alapján világosan láthatjuk a XVIII. századbeli Nagykunság népe szigorú erkölcsi követelmény rendszerét, amely a jelen kor számára is tanulságul szolgálhat. 47 Uo. 1777. okt. 26. 48 Uo. 1779. jún. 25. 49 Uo. 1787. május 12. 50 admoneáltatott - figyelmeztetett (latin) 51 Uo. 1787. júl.8. 52 Kunmadaras Jegyzőkönyve a tanácsi végzéseknek Tanúvallatások és 53 Prothocollum Oppidi Kardszag, 1761-1772. 1765. aug. 18. 54 Uo. 1766. ápr. 27. b) Tolvajlások A tolvajlásoknak is bőven voltak esetei a Nagykunságban. Sőt azok is gyakran többféle bűncselekménnyel fonódtak össze. Nem is kímélték „Bírák Uraimék" a rájuk szabott büntetéseket, bőven mérték azokra, akik erre rászolgáltak. Kunmadarason 1762-ben gabonás vermeket bontottak fel a tolvajok. Erről jellegzetes, szép leírás maradt a tanúvallatások és rabvallatások jegyzőkönyvében. A párbeszédekbe tördelt feljegyzés a következő: „- Kinek hívnak, és hány esztendős és mi vallású vagy? - Dobi István, mintegy 20 esztendős, református vagyok. - Miért vagy fogva? - Azért, hogy ezen holnapnak 15 napjáig a falun kívül a kis laponyagon levő vermek közül négyet fel bontogattunk mellyeknek ketteiben otthagytuk, az más kettőbűi pedig mivel búza volt benne, az elsőbűi két zsákkal, a másodikbúi hárommal kivettük a búzát. De kije voltak azon vermek, nem tudjuk. - Kik voltak tolvajtársaid? - J. Nagy Mihály, Eszenyi András, kiadó, én pedig a zsákot tartottam. - Ki szekerén hoztátok el? - A mi szekerünkön hoztuk el, és a mi magunk pitvarába raktuk, a mi magunk lakjába. Ezeket pedig anyám asszony, a mostohám nem tudta. - Hol vágynak azon búzák, és kinek adtátok el áron? - Estére kelvén Tolvaj Péternek adtunk három zsákkal. - Ki vette fel az árát? - Mindhárman az árat együttesen felvettük, és egyaránt osztottuk el..." A büntetés természetesen nem maradt el: 30-30 pálcát kaptak. 52 Karcagon 1765-ben „nyak vasban" verve büntették meg a részeg, tolvaj nőt: „Csőreg Ferentzné házi Tolvajlásért, csalárd részegeskedéséért nyak vasban 12 Korbátsot szenvedjen, el végeztetett."

53 Pénz vagy korbácsolás a büntetése Karcagon 1766-ban két tolvaj nőnek is: „Molnár Kata leán mivel Győri Márton és Bartha András házát meglopván, Bársony prémet, egyébb Matériát és pénzt, 12 forintokat nem külömben Simon Pál 7 márjását világos maga Fassiójából 20 korbátscsal, úgy szintén Simon Mária, mint hogy ezen jószágoknak gondviselője lévén 10 Korbátscsal büntettetnek, vagy pedig 2 forintot fizessenek." :. 1750-1767. Kunmadaras, 1762. márc. 20. 226