H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Benedek Gyula: Adatok a megyei közigazgatási zárványterületek 1526 előtti helyzetéről, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire
4. 1. Mátyás király Tiszaabád, Torna/ és Bánhalma falubirtokokat Szabolcs vármegyéből visszahelyezi Heves vármegyébe 1466. szeptember 19. „Mi [I.] Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya a jelenlegi [levelünk] tartalmával tudatva, adjuk emlékezetül mindenkinek, akit illet; hogy mi az Krisztusban elkötelezett hívünk, a főtisztelendő Losonczy István úr, a kalocsai és bácsi egyházmegyék érseke, ugyanannak a Kalocsa helynek az örökös ispánja, a királyi fő és titkos kancellárunk könyörgésére — a közben járására a felségünk által a néhai Losonczy [de Losoncz] Albert fiainak, a Nemzetes híveinknek Lászlónak és Istvánnak ajándékozottakat, mint most a Szabolcs vármegyében lévő, ugyanazon Losonczy László és István Abád, Tomaj és Bánhalma [Abad, Thoman et Bánhalma] nevű falubirtokait és azok tartozékait, amelyek korábban a Krisztusban elkötelezett Vitéz János úrnak, az esztergomi egyházmegye főtisztelendő érsekének, stb., akkor a váradi egyházmegye püspökének a könyörgésére, akinek a kezeiben akkortól ugyanezek a falubirtokok zálogban voltak, Heves vármegyéből magához Szabolcs vármegyéhez áthelyezve átadták [de comitatu Hewesiensi ad ipsum comitatum de Zaboch translatae esse perhibentur] - ismét az említett Heves vármegyéhez, amelynek a törvényszékéhez közelebb lévőnek mondják, áthelyezni és hozzácsatolni rendeltük, pontosabban áthelyezzük és hozzácsatoljuk a legjobb meggyőződésünk alapján; és az előbb mondott Szabolcs vármegye megyésispánjainak, a szolgabíráinak, továbbá az országunk abban a Szabolcs vármegyében időnként ítélkező valamennyi bíráinak és igazságszolgáltatóinak az ítélkezése, valamint bíráskodása alól elvontaknak rendeljük; Ezért nektek a híveinknek, a nagyságos nádornak, az országbírónak, a bíráskodásban a helyetteseiteknek, továbbá a fentérintett Szabolcs vármegye ispánjainak, alispánjainak, szolgabíráinak, ugyanúgy az országunk jelenlegi és jövőbeni bíráinak és igazságszolgáltatóinak, a jelenlegi [levelünk] tartalmát majd megismerőknek a leghatározottabb rendeléssel parancsoljuk; miszerint mostantól és a jövőben a szóban forgó Losonczy Lászlót és Istvánt, valamint az örököseiket és valamennyi maradékaikat, a fentírt falubirtokok és ugyanazok tartozékai ügyében, bármilyen perbe, vagy a [per] bármely szakaszába, bárkinek a kérésére, a fentemlített Szabolcs vármegyébe, vagy annak a törvényszékébe rendelni, vagy a bíróságotok elé állítani, kényszeríteni semmiképpen ne merészeljétek és semmilyen módon ne bátorkodjatok; A jelenlegi [levelet pedig] a felolvasás után, a felmutatónak visszaadjátok; Kiadatott Budán, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepét követő, legközelebbi hatodik napon [szeptember 9-én], az Úrnak az 1466 ik, az országiásunk kilencedik, a megkoronázásunknak pedig a harmadik évében" Az oklevelet nem találtuk sem az OL DL, sem pedig a DF gyűjteményében. Dr. Iványi Béla szerint papírra írt, az előlapján pedig papírfelzetű pecsét van. Ő az oklevelet a gróf Erdődy levéltárban találta, lad. 17 fasc. 26 no. 5 szám alatt. Dr. Iványi Béla: Oklevéltár a Tómat nemzetségbeli Losonczi Bánffy család történetéhez. Bp., 1928. II. 80-91. 1 Losonczy István kalocsai érsek vagy 1302-1305, vagy 1338-1340 között lehetett. 2 Vitéz János esztergomi érsek 1456 február 16-tól 1472-ig volt. 3 Vitéz János a váradi püspöki székben 1445 és 1465 között ült. A Hunyadiak híve volt 1471-ig, amikor szembe fordult velük. Ugyanis a nyugati hadjáratokban a török elleni harc feladását vélte felfedezni. 210
