H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Benedek Gyula: Adatok a megyei közigazgatási zárványterületek 1526 előtti helyzetéről, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire
/. Tiszaigar egy részének átkebelezése Heves vármegyéből Szabolcs vármegyébe 1455. május 21. „A király úr saját parancsára Mi [V.] László Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország stb. királya, Ausztria és Stájerország hercege, nemkülönben Morvaország őrgrófja adjuk emlékezetül - a jelenlegi [levelünk] tartalmával tudatva - mindenkivel, akit illet; Hogy mi megfontolás és mérlegelés után, a hívünknek Bajoni [de Bayon] Istvánnak - előbb a Magyarországunk Szent Koronájának és végül nekünk, a különböző helyeken és időkben felmutatott és tanúsított hűségéért, a hűséges szolgálatai önzetlen teljesítéséért, általa a hozzánk intézett legalázatosabb könyörgésének a kitartó következetessége figyelembe vételével — az ő osztályos testvéreinek, a szóban forgó Sztári [de Star] Istvánnak, Albertnek és Ferencnek a Heves vármegyében, az Igar nevezetű falubirtokban [in possessione Igar vocata in Comitatu hewesiense] lévő és bírt birtokrészeit, a legjobb meggyőződésünk alapján Szabolcs vármegyéhez rendeltük áthelyezni és ahhoz átkebelezni, sőt áthelyezzük és átkebelezzük, mert azokat a birtokrészeket annak a törvényszékéhez közelebb lévőnek mondják, mint azon Heves vármegye [törvényiszékéhez; az előbb mondott Heves vármegye megyés ispánjainak, az alispánjainak, nemkülönben a szolgabíráinak, továbbá az országunk időnként abban a vármegyében ítélkező minden más bírójának és igazságszolgáltatójának ítélkezése, bíráskodása, valamint törvénykezése alól teljesen és minden tekintetben kivesszük és leválasztjuk, a jelenlegi [levelünk] erejével; ennek következtében a híveinknek, a Nagyságos nádornak, az országbírónak és a bíráskodásban az ő helyetteseiknek, továbbá az érintett Heves vármegye összes ispánjának, alispánjának, a szolgabíráinak, valamint az országunk más bíráinak és igazságszolgáltatóinak a jelenlegi [levelünket] majd megismerőknek a leghatározottabb rendeléssel parancsoljuk; miszerint mostantól és ezután az említett [Sztári] Ferencet, Albertet és Istvánt, az ugyanők örököseit, valamennyi maradékit a Fentírt birtokrészek ügyében bárkinek a kérésére, bármilyen perben, a perek bármely szakaszában, az említett Heves vármegyébe, annak a törvényszékébe és bírósága elé, vagy a Ti bíróságotokba kényszeríteni semmiképpen ne merészeljétek, sem bármilyen módon ne bátorkodjatok; valamint a jelenlegi [levelet], a felolvasás után a felmutatónak visszaadjátok; Kiadatott Bécsben [Wienne] , a Pünkösd ünnepe előtti, legközelebbi negyedik napon [május 21-én], az Úrnak az 1455-ik évében, a magyarországi országlásunknak már a tizenötödik, a csehországinak pedig a második évében" Az oklevél teljesen ép, eredeti, hártyára írt. A szövege alatt — alul középen — egy papírfelzetes, nagy királyi pecsét látható, amelyből jól kitűnik az ország korabeli, korona nélküli címere. Nincs tudomásunk arról, hogy nyomtatásban már megjelent volna. OL DL 14.954 1 Latin eredetiben: „commissio propria dominj Regis" 2 V. László uralkodott 1452. szeptember 4. és 1457. november 23. között. A koronázása már 1440. április 21-én megtörtént, de politikai okok miatt a koronázás után III. Frigyes német-római császárhoz menekült. A Habsburg-ház tagja volt. 3 Az őrgróf fontos határvidék vezetője volt, katonai jogosítványokkal. 4 Bajon a korabeli Közép-Szolnok vármegyében volt (korábban Külső-Szolnok vármegyében). 5 Feltehetően Sztára mezőváros (Zemplén vármegye) a névadó. 6 Ez a nádor Heves megyében gyakorolt bíráskodását jelenti a proclamata congregatiokon. 7 Az oklevél kiadásakor nem tudjuk miért tartózkodott V. László - aki egyébként magyar és cseh király volt — Bécsben. 205
