H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Benedek Gyula: Adatok a megyei közigazgatási zárványterületek 1526 előtti helyzetéről, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

Oklevelek területi átkebelezésekről A továbbiakban nyolc olyan oklevelet közlünk, amelyek mindegyike a jogelőd területek valamelyikéről származik és olyan átkebelezésről tudósít, amelynek az eredményeképpen közigazgatási zárványterület jött létre, vagy szűnt meg. Míg az előzőekben összeállított táblázatok egy már létrejött állapotot tükröznek és csak áttételesen bizonyítják az átkebelezés megtörténtét, ezek számos felvetett részletet is megvilágítanak és hitelesen bizonyítják az átkebelezés intézményének a létezését. Miről nyújtanak biztos információkat? Arról, hogy - az ilyen területek létrejötte csak a király engedélyével történhetett, - az átkebelezést zömében az érdekelt nemesek kezdeményezték, ritkább esetben a király maga kapcsolta össze a birtokadományozással, - a királynak, vagy a Szent Koronának tett szolgálatokkal lehetett kiérdemelni, - az így csonkított vármegyének volt ellentmondási joga, viszont a király ezt figyelmen kívül hagyhatta, - ennek ellenére a vármegyék peres eljárással évekig késleltethették a végrehajtást (lásd a 6. sz. oklevél címének és a 3. sz. jegyzetének a keltezését!), - az átkebelezés indoka minden esetben a birtokos nemesek kényelmét szolgálta. Ez úgy valósult meg, hogy a kérdéses birtokot más vármegyéből a nemes lakhelye szerinti vármegyébe kebelezték, miáltal az a távolság, amelyet a nemesnek a közgyűlési törvényszékre kellett megtenni, jelentősen lerövidült. Ki nem mondott indokként azonban az is szerepet játszott, hogy vitás ügyek elbírálásakor nagyobb volt az esély a kedvező elbírálásra „hazai" környezetben. 203