H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Benedek Gyula: Adatok a megyei közigazgatási zárványterületek 1526 előtti helyzetéről, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

hatályossá, amikor az elszenvedő vármegye jelentette az elfogadást és végrehajtást. A téma irodalmi feldolgozottsága országosan és teljességgel hiánycikk. Olyan nagy történeti szintézisekben, mint pl. Hóman Bálint-Szegfű Gyula „Magyar történet" című ötkötetes munkájában, vagy a Molnár Erik „Magyarország története" I. kötetében egy mondatot, vagy utalást sem találunk arra nézve, hogy az átkebelezés intézménye egyáltalán létezett volna. Csánki Dezső „Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában" négykötetes monumentális munkájában a felismerés bizonyos jelei tűnnek elő. Érezhető azonban, hogy a szerző nem egészen tudott a témával mit kezdeni. Ezt az olyan szövegfordulatai alapján merjük állítani, mint amilyen a Békés vármegye földrajzának a leírásában áll egy helyen. A hivatkozott forrás, illetve fogalmazás így hangzik: „Halásztelek, mint a szomszédos Fehéregyháza néha Külső-Szolnokhoz is számított:" Máshol - mint pl. Kaszapereknél - megírja ugyan, hogy I. Mátyás király Csanád vármegyéből helyezte Külső-Szolnok vármegyébe, de nem egészíti ki magyarázattal. Nevezetesen nem mondja ki, hogy miképpen lehetett Külső-Szolnokba bekebelezni egy olyan falubirtokot, amely több mint száz kilométerre volt annak még a külső határától is. A jelenlegi ismereteink szerint a zárvány közigazgatási egységek lényegét legkorábban egy helytörténetíró — nevezetesen dr. Petri Mór - ismerte fel és fejtette ki Szilágy vármegye hatkötetes monográfiájában. Már s szövegközi kifejezésfordulatai is egyértelműen a lényeg értéséről tanúskodnak, az összegezést pedig egy jól megszerkesztett színes térképen térbeliieg is érzékelhetővé teszi. Ezen kitűnően láthatók, hogy Belső-Szolnok, Kraszna, Bihar, Szatmár és Közép-Szolnok vármegyékben hol voltak exklávék és enklávék. A térbeli összegezésen túl, elméleti fejtegetésbe azonban ő sem bocsájtkozott. A történeti szakirodalmi feldolgozásokban elszórtan megjelennek a felismerések, de ezek körül csak Osváth Gyula munkája bír átütő erejű meggyőzéssel, ámbár részletes kifejtést ő sem eszközöl. A saját forrásaink szűkössége és tartalmi egysíkúsága mellett a fenti helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy még országrészi kitekintésre sem került sor. így a táblázataink, valamint közölt okleveleink csak a figyelemfelkeltésre alkalmasak, valamint forrásai lehetnek annak a felismerésnek, hogy az átfogó feldolgozás jelentősen bővítené a középkor közigazgatási struktúrájával kapcsolatos ismereteinket. Néhány szót arról, hogy a fennmaradt okleveleinkben milyen írásos fordulatok tanúskodnak arról, hogy bizonyos szóban forgó falubirtokok zárvány (enkláve, exklávé) közigazgatási területet képeznek. Ezek kettő csoportba oszthatók: egyrészük közvetett, másrészük közvetlen hitelű. A közvetett hitelűek csak a már bekövetkezett (fennálló) helyzetről informálnak és ugyancsak két okleveles fordulatuk van. Az egyik eset az, amikor olyan falubirtok tűnik fel pl. Külső- Szolnok vármegyéhez kapcsoltnak, amelynek Külső-Szolnokkal - a mai ismereteink szerint is — kizárt a földrajzi összefüggése. A másik esetben szintén hiányzik a földrajzi összefüggés, de az átkebelezés csak részleges. A szövegfordulat magyarul és latinul így hangzik például: „az említett Alberti Lajos részint Külső- Szolnok, részint Csongrád vármegyében lévő Ecser falubirtoka" (Echer praefati Alberti Layos partim in Zolnok exteriori et partim chongradiense Comitatibus). Ebből az a végkövetkeztetés jön, hogy 1523-ban a Csongrád vármegye törzsterületén lévő Ecser egy része pereseljárás tekintetében Külső-Szolnok vármegyéhez volt csatolva. A közvetlen hitelű oklevelek ugyancsak kétfélék: vagy a királytól származó átkebelezési parancsok, vagy azok az okleveles jelentések, amelyeket az érintett megyék tettek a parancs végrehajtásáról. Ezek egyaránt azonos és abszolút bizonyító erővel rendelkeznek, ha az áthelyezett falubirtokok, vagy azoknak a részei két szomszédos vármegyének nem a közös határán feküdtek.

18 9 Jelen ismereteink szerint a teljes folyamatot bemutató, minden felsorolt oklevél csak Kaszaperek Csanád vármegyéből Külső-Szolnok vármegyébe való átkebelézéséró'l van meg. Ezek: - Mátyás király adományozási levele Kaszaperek falubirtokról, 1463. II. 1. DL 55.848. - Kaszaperek beiktatási parancsa, 1465. X. 21. DL 55.802. - A csanádi káptalan jelentése Kaszaperek beiktatásáról, 1466. IV. 2. DL 55.848 és 55.809. - Mátyás király parancsa Kaszaperek átkebelezéséről Csanád vármegyéből Külső-Szolnok vármegyébe, 1473. VIII. 24. DL 55.965. - Csanád vármegye jelentése az átkebelezés végrehajtásáról, 1473. X. 2. DL 55.968. 10 Bár egyértelmű, hogy ismerte az átkebelezés intézményét, mert közöl egy országos, színes megyetérképet, amiből világosan kiderül a kérdés létezése, de ezen kívül nem ejt róla egy szót sem. Molnár Erik (főszerk.): Magyarország története I. Bp., 1964. 128. 11 Csánki Dezső: „Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest 1890, 651. 12 M.f. I. 692. 13 Kaszaperek ma Romániában van (Peregu), Aradtól nyugatra található. Nem téveszthető össze Kaszaperrel (Békés m.). 14 Dr. Petry Mór: Szilágy vármegye monográfiája IV. Bp., 1902. 848-849. A színes beragasztott térkép címe: „Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék térképe a Hunyadiak korában". 15 Dr. Ostváth Gyula: A magyar vármegyei szervezet 1608-ig. Bp. 1914. 43-44. 16 Pl. Kerekegyháza, 1522. III. 24. DL 106.083. 17 Egészen pontosan Ecser fele-fele részéről van szó. 1523. XII. 5 DL 98.378. 18 Itt kívánjuk megjegyezni, hogy számos olyan esettel is találkoztunk, amikor olyan településeket kebeleztek át egyik szomszédos megyéből a másik szomszédos megyébe, amelyek a két megye közös határán feküdtek. Ezeket a tanulmányunkban egyáltalán nem vettük figyelembe, mert ezeknél hiányzott az a kritérium, hogy „a zárványterületet minden oldalán más megye (megyék) határolja"! (Ebben a kategóriában pl. tudunk Újszász, Csejt, Maráz, Jánoshida Külső-Szolnokból való kikebelezéséről, Szentlászló Csongrád vármegyéből való átkebelezéséről és végül Csudabala Békés vármegyéből való átkebelezéséről, majd az ugyanoda történt visszakebelezéséről.) 196