H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Benedek Gyula: Adatok a megyei közigazgatási zárványterületek 1526 előtti helyzetéről, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire
BENEDEK GYULA ADATOK A MEGYEI KÖZIGAZGATÁSI ZÁRVANYTERÜLETEK 1526 ELŐTTI HELYZETÉRŐL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE JOGELŐD TERÜLETEIRE A jelen évszázadban élt és élő nemzedék számára ismeretlen fogalom a megyei zárványterület intézménye. Az ország lakossága számára ugyanis 1876 óta - amikor mindenütt megszüntették a megyék területi szétszórtságát, amit érvényesítettek az újonnan szervezett Jász-Nagykun-Szolnok megyében is - megkérdőjelezhetetlen evidencia a megyék közigazgatási és földrajzi egysége. Pedig ha valahol, úgy a Közép-Tisza vidéken különösen nagy és évszázadokra visszanyúló hagyománya volt annak, hogy a megye — amely nyilvánvalóan közigazgatási (törvényhatósági) egységet képezett - nem alkotott egyúttal és feltétlenül földrajzi egységet is. Ennek bizonyítására elegendő a megye 1876-ot közvetlenül megelőző állapotára visszatekinteni, amely a Montedegói Albert Ferenc művében mellékelt (Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesített vármegyék leírása. Eger, 1868) és általunk is közölt térképen látható. Nem különösebb figyelemkoncentráció után világossá válik, hogy a földrajzi térben, miként is jelenik meg ez a közigazgatási konstrukció. Egyértelműen érzékelhető, hogy bár Pusztamonostor, Kerekudvar, Alattyán, Dévaványa, Kérsziget, Ecseg, Hegyesbor, valamint Cséfa kívül esnek a megye törzsterületén, mégis Heves és Külső-Szolnok vármegyék törvényhatósága alá tartoznak. Figyelmesebb megszemléléssel az is nyilvánvaló lesz előttünk, hogy a Jászkun-kerület sem mutat földrajzi egységet, sőt Kunszentmárton és Mesterszállás még ezen belül is egyedi esetet képez, miután mindkettő távol esik még a Nagykunságtól is. Az általunk vállalt időkörben — vagyis 1526 előtt — a megye zárványterület intézménye a Közép-Tisza vidéken még a fentinél is bonyolultabb volt, ugyanakkor országos méretet is öltött. Ezt egykorú - a Közép-Tisza vidéken érintő - térképpel nem tudjuk ugyan bizonyítani, de a fentmaradt oklevelekből mindez világosan kitűnik. E középkori jelenséget minden jel szerint Petri Mór fedezte fel először Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék történetének a kutatásakor. Felfedezéséről „Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék térképe a Hunyadiak korában" címmel egy színes, rekonstruált térképet is készített (Szilágy vármegye története IV. k. 848.), ahol igen szemléletesen láthatók a kettő megyéből ki- és bekebelezett részek. Kutatásaink során tapasztaltuk azonban, hogy 1526 előtt Pest, a Kiskunság, Heves, Szatmár és Csongrád vármegyékben, valamint a Hajdú-kerületben is hasonló méreteket öltött az intézmény. Mit is takar tehát a megyei (kerületi) közigazgatási zárványterület fogalma? Röviden kifejtve közigazgatási zárványterületnek az a rész minősült, amely a saját vármegyéje törzsterületén kívül - attól földrajzilag elválasztva, minden oldalán más megye, illetve megyék által körülzártan - létezett. így egy és ugyanazon vármegye szempontjából beszélhetünk abból kikebelezett (exklávé) és abba átkebelezett (enkláve) közigazgatási zárványterületekről. A zárványterület mérete változó lehetett. Magába foglalhatta több falu (puszta) területét, képezhetett egy falubirtokot (possessio), de egy falubirtok valamely kisebb részét is. Az utóbbi esetben előfordulhatott olyan - a mai szemmel nézve furcsának tűnő helyzet is — hogy egyazon falubirtok kettő, három, esetleg négy vármegyének is átkebelezett része (enklávéja) volt, természetesen fele-, harmad-, illetve negyedrészben. Mikor alakult ki az intézmény? Túllépte-e a helyi szintet? Az országos helyzet részletes ismerete nélkül is valószínű, hogy a kialakulása a nemesi típusú vármegyék kezdeteivel kapcsolható össze és túllépte a helyi szintet. Jász-Nagykun-Szolnok jogelőd területein kívül a jelen ismereteink szerint a legkorábbi hasonló eset 1337-ről keltezett. A forrás szerint „Kuldu (Kwldw) nevű falubirtok részben Pest vármegyében, részben Fehér vármegyében van". Az oklevélből annyit lehetett megállapítani, hogy melyik volt az anyamegye. Később gyakori a hasonló előfordulás. Példaként említjük, hogy Mátyás király 1461. szeptember 9-én Czered, Hidegkút, Óbást, Barátony településeket Gömör vármegyéből átkebelezte Nógrád vármegyébe. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye jogelőd területein - KülsőSzolnok vármegyében és a volt Heves vármegyei részeken szintén korán találkoztunk a jelenséggel. 1 Az 1876. évi XXXIII. te. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye létrehozásáról, kihirdetve 1876. június 20-án. 2 1337 OL DL 3088. A kérdéses szövegrész így hangzik latinul: „possessio Kuldu (Kwldw) vocata, partim in comitatu pesthiense et partim in Comitatu Albense". 3 Dr. Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségben losonczi Bánffy család történetéhez. 1458-1526. Budapest, 1928. 47-48. 193
