H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Bartha Júlia: A török sírjelölés történeti áttekintése
A tahtadzsik temetkezési szokásai érzékeltetik jói a változást: a sír fejtől és lábtól eső részéhez (a kő mellé) egy-egy cölöpöt vernek, amelyre a halott ritkán használt (ünnepeken) térítőiből, kendőiből és a halotti lepelből levágott csíkokat kötnek. „Yel bayragí "-nak, „szél zászlajának" mondják. Máshol a sírjelre írva olvasható: „Vörös, zöld zászlóval jöttem a halhatatlanság földjére." 91 A dél-anatóliai nomádok között szokás a sír fejtől eső részéhez 92 vörös színű zászlót tűzni. A színek jelentésére hívja fel a figyelmet Zeki Basar Erzurum vidéki adata: a fiatal elhunyt, legyen nő vagy férfi sírjára fejétől-lábától 2-3 m hosszú cölöpöt szúrnak, amelyre vörös vagy fehér rongyból zászlót kötnetk. Összehasonlító néprajzi adatok tanúsága szerint a zászlós sírjelek Anatóliától Szibériáig megtalálhatók. Európai párhuzamai főleg az erdélyi románság hagyományaiban máig élnek. A temetési szertartás során használt zászló kapcsán érdemes Ibn Padlan X. századi, a bolgár-törökökre vonatkozó leírását idézni: „S amikor egy muzulmán (férfi) vagy egy khorezmi nő meghal náluk, akkor muzulmán szokás szerint megmossák őt. Azután egy kocsira ültetik, amelyen addig viszik - miközben egy rövid lándzsát (zászlót hordanak) előtte (a halott előtt) - míg azt a helyet el nem érik, ahol el fogják temetni. Amikor megérkezett, leveszik a kocsiról és a földre fektetik. Azután kört írnak körülötte, majd arrébb helyezik őt, míg a sírját a kör belsejében kiásták. Sírfülkét csinálnak neki és eltemetik. így tesznek halottaikkal... A halott házának ajtaja fölé mindig rövid lándzsát (zászlót) állítanak." A „lándzsa", illetve a zárójelbe tett „zászló" a fordítók bizonytalanságát tükrözi. Abból kiindulva, hogy az emberélet fordulóihoz fűződő török hagyományokban a zászlónak a híradás szerepét szánták elsősorban - a lakodalmas eseménysor a jelképek, a lakodalmas zászló (vöröshagyma, alma, nemzeti zászló) kitűzésével veszi kezdetét, - természetesnek tűnik, hogy halálesetkor a gyászlobogó jelöli a házat, íll. sátrat. Hogy a kitűzött gyászlobogó katonai pompával való temetésnél zászlós lándzsa lehetett, aligha bizonyítható. Valószínű, hogy a többszörös nyelvi áttétel miatt téves fordítás következményeként terjedt el a hazai tudományban, hogy a törökök sírját „zászlós-lándzsa" jelöli. Megvizsgálva több harci jelenetet és temetési menetet ábrázoló, különböző korokból származó perzsa és török miniatúrát 96 Toll László fegyverszakértő arra jutott, hogy a temetési menetet ábrázoló miniatúrákon és a török temetőket jelölő metszeteken látható zászló semmiképpen sem lehet maga a fegyver. Vizsgálata egyúttal feleletet is adott a tudomány más eldöntetlen kérdéseire is: nevezetesen arra, hogy az oszmántörök által használt mizrak kopjanak (és nem lándzsának, dzsidának) fordítandó. Tahtadzsi temető. A születési dátumot az iszlám időszámítás szerint adják meg A gyászsátorra tűzött fekete zászló a kazakok, kirgizek között és az Ulu dag vidékén napjainkban is élő hagyomány, miként a gyászsátor állítása is olyan falvakban, ahol a dzsámi mellett nincs a halott rituális mosdatásához megfelelő - csak erre a célra használt - helyiség. A Kayseri környéki alaviták a halottas menet élén a holttest előtt fekete zászlót visznek, a hagyomány a Narlidere-i tahtadzsik körében is él, amíg a halottak leeresztik a 97 sírba, lengetik a temetési lobogót. Az eddig sorolt adatokból arra következtetek, hogy a zászlós temetkezés a katonai temetkezési szokásokból került a paraszti kultúrába, de úgy módosult, hogy sírjelként a fiatalon elhunytak nyughelyét jelöli. 90 Őrnek, S. V. 1977. 73. p. 91 Karamagarafi', B. 1992. 26. p. 92 Őrnek, S. V. 1977. 71. p. 93 Basar, Z. 1972. 243. p. 94 Ögel, B. 1984. 223. - Vö.: Nóvák L. 1982. 285-306. p. - Hofer T. 1982. 308-324. p. - Hoppal Mihály 1982. 326-367. p. 95 Idézet Kovács László után. 1982. 61. p. 96 Ezúton is köszönöm Toll Lászlónak, a debreceni Déri Múzeum fegyverszakértőjének segítségét. 97 Karamagarafi, B. 1991. 13. p. 186
