H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Bartha Júlia: A török sírjelölés történeti áttekintése

Női sírjelek kapcsolatát. Minden történeti korszak, minden jelentős társadalmi változás rányomta bélyegét a temető képére is. Eddig csupán a férfisírjelekről szóltunk. Az iszlám jogrend, de a szokásjog is kirekeszti a nőket a társadalmi szerepvállalásból, ebből következik, hogy csak kevesen kaptak olyan társadalmi megbecsülést, amely következményeként holtuk után maradandó sírjellel emlékeztették rájuk az utókort. A szeldzsuk kori emlékművek között - amint az a sírfeliratokból kiderül - emírek feleségei, lányai sírköveit is találjuk, azonban az oszmánkori temetőkben csak a XVII. században jelennek meg a női sírjelek. Mint már eddig is tapasztaltuk, az új sírjelforma megjelenése mögött mindig valami társadalmi változás húzódik. A női sírjetek XVII. századtól való megjelenése sem véletlen, ugyanis a század második felétől a szultáni hárem jelentős politikai erőt képviselt. 176