H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Liszka József: A szakrális kisemlékek állíttatásának társadalmi hátteréhez (A szlovákiai Kisalföld példája)

4. Lipták-kereszt 1906-ból (Kürt) fönnmaradásához. Sikerült is ez végső soron, hiszen az út menti kereszteket a legtöbb helyen az állíttató család neve alapján tartja nyilván a környék népe (Lipták-kereszt, Lengyel-kereszt, Szabóék Jézuskája stb.). Ilyen a kürti (Komárom m.) Lipták-kereszt, amelyet egy gyermektelen házaspár állíttatott a szájhagyomány szerint (4. kép). Van persze ellenpélda is, hiszen az ugyancsak Kürt határában álló Bodzási keresztel szintén egy gyermektelen házaspár állíttatta, a falu lakói mégsem az állíttatok neve alapján, hanem a határrész (Bodzás) megnevezése nyomán hívják Bodzási kereszted. Az 1968-ban a Vágbalpart tanyacsoportból önálló településsé vált Vágfüzeshez tartozó, Rózsás nevű határrészben áll a Lengyel-kereszt, amelyet egy gyermektelen házaspár állíttatott tanyája közelében. Felirata szűkszavú: LENGYEL FERENC és SKULEC VERON 1926 Mára már a tanya is az enyészeté lett, így a szántóföldek közepén egy hatalmas diófa társaságában már csak a Lengyel-kereszt hirdeti egykori állíttató! nevét és egykori lakhelyét (5. kép). Másrészt pedig éppen a sokgyermekes, szegényebb sorsú családok voltak ájtatosabbak, s hajlandóak voltak áldozathozatalra is, hogy egy út menti szakrális objektumot állíttassanak. Jó példa erre a kürti szegénysorú Kanyicska család esete. A temető szélén, egykori házukkal szemben áll egy Páduai Szent Antal szobrot tartalmazó képoszlop, amelynek ugyancsak szűkszavú felirata nem sok mindenről árulkodik: Állíttatta 1929. évben Kis Kanyicska József és neje Gyuricsek Mária Ahogy azt Kurucz Boldizsámé Kanyicska Margit (sz. 1914), a képoszlopot állíttató házaspár egyik leánya elmondta, Kis Kanyicska József az első világháborús frontokról szerencsésen hazatérve, hálából emeltette ezt a képoszlopot, kápolnát, amelyet egy bátorkeszi kőműves készített el, s 1929-ben szentelt fel az udvardi esperes. A felszentelési szertartás során a család és az egész rokonság a képoszlop körül állott. Kis Kanyicska Józsefnek négy gyermeke volt, s gyakran mondogatta nekik: „lányom, ez a 5. Lengyel-kereszt 1926-ból (Vágfüzes) 159