H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Füvessy Anikó: Rajczy Mihály szignált vagy stílusban azonosítható munkái
1866 1866 1867 1867 JflfifL ibutella fjniskakancsó | butella : butella : butella HOM 53.4.22. HOM 51fiJL_ FM 51781 NM 127445 -j .egyesült céh l Demeter.JG.yör.g.y: T.tarján iPap Sándor Nagy Estvány Domanovszky Gy. 1953. 61. képen közli, de őrzési helyét nem jelzi Datálatlan kerámiák: butella (NM 138425), miskakancsó (HOM 53.3.1.), madaras tál (NM 127452), madaras tál (NM 127455), 22 madaras tál, kakasos kistál (NM 69.153.22.), komaszilke teteje (NM 127463), bokály (NM59.150.81.). A butellákból maradt fenn a legtöbb, 16 darab, mely egy kivételével feliratos. Ez a felirat nélküli, fehér alapú példány írókázott, mindkét oldalán vázába helyezett három kinyílt virágtányér, illetve virágbimbó található (1. kép). A többi butellán karcolt madár díszlik, mely hasábbutella esetében (1845, 1848, 1867) oldalain szerkesztett rozettával egészül ki. A butellán szereplő madár már 1848 ra állandósul, felveszi a végleges formai megoldást, melyet a nyakon lévő tollazat karcolt jelzése, a zárt szárnyállás, a barna test, a vörös szárny jellemez. Csőrében leveles ágon kinyílt virágtányérok, közte kétszínű toboz, esetleg csillaghoz hasonló virág. Hasa alatt és szárnya fölött egy-egy barna, kinyílt virágtányér. Elő- és hátlapját sűrű, barna csíkok keretezik (2. kép). Feliratozása a díszítményhez hasonlóan igen egységes. Változatok: „An no - évszám - dik Esztendőben készült mező Csat várossában • név • számára aki iszik belőle vájjon egéségére vivát tölts tele hát min járt"; „an no • évszám esztendőben készült Mező Csat Várossában Áldás Bégesség vák közé Had menjek ha nints Benne legyen benne az volt átoktűn a lecke". Kresz Mária a Sze/rt/zwa/'-gyűjteményt bemutatva egy 1861 -es butellának előlapjának fényképét is közli. A tárgyat Rajczy munkájának tartja. A hátlap szövegét valóban a jeles mester írta, de az előlap valamelyik ügyes kezű tanítványáé. Madárábrázolása mesterétől eltér, hiszen a madár testes, begyes, szárnyának színezése nem a szokásos vörös, hanem zöld. Megformálása is más, nem nyújtott, hanem igen rövid. így ezt a darabot csak a műhely munkái közé sorolhatjuk 23 Miskakancsók között 8 darabról biztos, hogy Rajczy készítmény. Ebből hét feliratos, gazdagon szerkesztett és plasztikus díszítményű, egy pedig csak írókázott, feltételezhetően a 40-es évek elejének kísérleti példánya. Díszítménye egyszerűbb, plasztikus díszt a hasán végigfutó kúpos gombsortól eltekintve még nem alkalmaz, a zsinórzatot is írókával rajzolta fel. Oldalán a datálatlan butellához hasonlóan vázában álló hármas virág. Csákója barna, pereme sárga. Az arcon plasztikus, osztott, kunkorodó bajusz, apró szemek, felette szemöldök, a fül előtt pajesz található. A többi miska sokkal gazdagabb díszítésű. A korai példányok hasán gyakori a tekergőző kígyó. A kígyó tekervényeiben, illetve az edény fülén plasztikus virágok és indák. A középtengelyen a kígyó helyett már 1846-tól a kúpos gombsor, oldalain írókás leveles ággal is gyakori. A kancsók oldalán plasztikus keretben 6-8 gomboláspánt. Mögötte pontsorral kitöltött, hajló leveles ág íveiben három-három szerkesztett virág. Ezek a rozetták két típus köré rendeződnek. A mívesebb, összetett rozetta közepén hatágú, zöld-fehér csillag van, melyet vörös és barna szerkesztett ívek zárnak le (3. kép). Ilyen rozetta található a komaszilke fedelén és az 1848-as hasábbutella oldalán is. A szerkesztett rozetták gyakoribb megoldása egyszerűbb. Itt pontozott szélű körközépre csatlakoznak a vörösbarna ívek. Csak az 1846-os miskakancsóján fordul elő a félrozetta, melyen a pontozott szélű körközépről csak három ív nyúlik le alján vörössel kitöltött kettős levéllel. A tálasedények száma hét, ebből három datált (2 db 1843, 1849). Ezek dátumírása, illetve összetéveszthetetlen madárábrázolása segít a készítő személyének azonosításában. A két 1843-as tál jelzi, Rajczy ekkor kísérletezik először a madárábrázolással. A korábbi készítésű a nyitott szárnyállású madár, melynek teste vörös, szárnya barna. A madarat övező virágok szintén helyüket keresik. A másik tálon már mind a madár, mind a virágelemek megoldása harmonikus. A madár végleges színezetben, barna testtel, vörös szárnnyal jelenik meg. Testében az 1848-as butellához hasonlóan két kinyílt virágtányérok található. Kiegészítő virágmotívumai alapján a két 1843-as darabot a Domanovszky György által közölt tál követi. Az öböl madara előkarcolt, nyaktollát vörös-zöld csíkok emelik ki. Nagyjából hasonló időben készült a Néprajzi Múzeum 127452 leltári számú tála is. Mindkét darabon a virágok közt a korai Rajczy-munkák jellegzetes gránátalmáját is megtaláljuk. Az 1849-es tálon már csak írókázottak a díszítmények. A sárgásfehér engóbbal leöntött tálak mellett egy téglavörös alapszínű is található, alapszíne miatt a madár szárnya nem vörös, hanem zöld. A Rajczy-készítmények között ritkább edénytípusok is előfordulnak. Ilyen a legkorábbi szignált munkája, egy sárgamázas, írókás díszű butykoskorsó. A mezőcsáti fazekasok munkái között igen ritka a butykoskorsó. Rajczy munkája köztük a legkorábbi. 22 Domanovszky Gy., 1981. 22. kép a kerámiaképeknél. 23 Kresz M., 1960. 162-163. p., leltári száma: NM 59.150.3. 24 HOM 53.3.1. 25 NM 127453. 26 Domanovszky Gy., 1981. 22. kép a kerámiaképeknél. 27 NM 127455. 140
