H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Nagy Janka Teodóra: Jogi néprajzi adatok a szekszárdi fazekascéh könyvében (1726-1816)
A XIX. század elejéig a céh működésének tényleges alapdokumentumai a helyi szokások dominanciáját kifejező artikulusok voltak. Az 1718. évi privilégium például teljes egészében szabályozta a céh működése során előforduló tipikus helyzeteket, így a szokásjogi rendelkezések külön, céhkönyvben történő megerősítésére nem volt szükség. Éppen ezért forrásunkban leginkább az artikulusban foglaltak alkalmazása, az ezekre történő utalás, illetve bizonyos precedens jellegű jogképződés figyelhető meg az adott időszakban. Mivel az artikulus pontosan szabályozta a mesterré válás feltételeit, a céh szervezetét, a tisztségviselők feladat- és hatáskörét, a céhkönyvbe csupán a neveket, és a felvétel időpontját jegyezték be. Kivételt a céhkönyv kezdőlapjain olvasható, 1726 június 18-án leírt névsor jelentett, amelyben csupán felsorolják azokat a céhbeli fazekas mestereket, akik „becsületessen be attak magokat" a szekszárdi céhbe - a céhmestert és az atyamestert természetesen külön is megemlítve: „Legb első ugy mint Ché Mester Miszaros Istvany Kis Marton Attya Mester. Töb becsöletes Mester Társaink Joannis Szabó Franciscus Novak Andreas Melchart Joannis Popos Gregorius Kovács Michael Tűröky Petrus Sáfrány Katics Mihály Michael Horváth Kerestes Istvány Karol Görgy Horvát Görgy Horvát Gergői". Ilyen deklaratív lista készült az 1779-es céhlevél kibocsátásakor is: „a Mely UJ Privilégium ki adasabon — Jelen voltak: hő Revnák Mihál CheMester, 2dik Csiry Istvány, 3dik Maieta János, 4dik Karvay János, 5dik Fazekas Kiss Mártony Atya Mester, Bdík Martonics Mihály, 7dik Fríg János, Bdik Bére ez István, 9dik Maieta Mihály, Wdik Háry Mihály. ,& Az 1801-ben csoportosan a szekszárdi céhbelépő dunaföldvári fazekasok külön egyezséglevelet írtak, melyben magukra nézve kötelezőnek ismerték el a szekszárdi céhartikulust. A megfelelő alakiságok megtartásával kötelezték magukat a szekszárdi céh által megállapított taxa, kántorpénz, továbbá az inasszegődtetéskor és -szabaduláskor járó összegek megfizetésére. Belépése alkalmával mindegyik mester a céhbeálláskor szokásos jelentő pénzt, táblajárásra fizetett pénzt és a taxát volt köteles megfizetni. Az aláírók között nem szerepelt Kováts János dunaföldvári fazekasmester neve, aki már korábban, az egyezséglevél kiadását megelőző évben, 1800 június 12-én belépett a szekszárdi céhbe. „Gvetancia Pro Ann 1801 Die 20dik, Juluusbann egyessegre leptünk mi Földvari fazikasok Szeksarddi fazékass uraimekall ill moddall bog az kiadott pumtomokkall es akaronn tet Ígéretnek akarunk meg tartasavall szentüli élni es ezekett soha meg nem masolnyi, vagyis meg másoltatni jövöndöbenn meg nem engedünk. Ugy nem külömbenn azon másik levelekböll kitecző pumtomok szerentt hogy annak artikulustull köletek fügnünk, es ahoz esködnönk es az utánunk következendöknek is. A moddall hogy akik jövöndöbenn hozank állanak, azok is ere köteleztetnek Szekszárdra az artikulus melle esküdni es az taksátt lefizetni es a töbitt ugy nem külömben kantorokatt es szegőtsegnek szabadalonak kelett Szekszárdra beatni kötelezők magunkkatt mind az legenünkett is arra kötelezzük amell egesegett hog ha fölbontunk azonal az kiadatott pumtomok kaszaltassanak es semmisetsenek, mellekről/ agguk ezen egesék levelünkéit nevünk föll tetelevell es kezünk kereszt vonásával meg erösetetett, ugy mint... Ugi Ignacz Fabiann Ferencz Ifiju Fabiann Ferencz Buzi Janoss Ugi Ferencz Sos Joseph A A céhbe felvett mester pedig esküt tett, az alábbi, az 1810-es évekből származó, a céhkönyvben magyarul és németül egyaránt szereplő formula szerint: „Én N.N. Esküszöm az élő Istenre a ki Atya Fiu Sz.Lé/ek tellyes Sz. Háromság egy bizony Isten hogy ennek a betsületes N. Czehünknek Articulussa szerint Valamelyet igassagunk s privilégiumunk tart azon punctumokban és mindenekben tehetségem szerint el járok és mellette állok ha valamelyet hallok, mely Articulusunk és Czhéhünk beste/ensége ellen volna, tehát azt a Czéh Messteremnek és a betsületes N Czéhnek tudtára adom, nem nézvén senkinek Atyafiságát baráttságát Adományát, ha nem mindeneket megjelentek Isten engem ugy seg. Mint említettük, a XVIII. században az artikulusok kellő szabályozóerővel bírtak, ezért a céhkönyvek csekélyebb számú, leginkább precedens jellegű szabályozást tartalmaztak. Ezek tipikus tárgya volt a földhasználat rendezésének kérdése. A szekszárdi fazekasok 1794. március 17-én tartott kántorgyűlésén elhatároztatott „az egész Céhtől közönséges megegyezésből, hogy senki Tál földből semminemű tűzhöz való edényt sem kitsinyt sem nagyot tsinálni ne bátorkodjon két forint büntetés alatt". E szabályt igen szigorúan be is tartatták. Berecz Istvánt 1799-ben tilalmas föld használata miatt büntették, Kaposvári Nagy Mártonnal még 1832-ben is 2 forintot fizetettek, mert „fazék János Csakvaron született paksi lakos, Pécsi János - 1816 Kalka András - 1817 Mikolai János - 1819 ifjú Arvai Mihál - 1820 Grabotzi lakos Josef Wilhelm - 1822 Ballang János, Harn János Hőgyeszi Lakos, Tóth Mihály - 1823 Honorits Josef - 1824 Arvay István - 1829 Antalits György - 1828 Kovats János paksi lakos - 1830 Honorits Mihály - 1831 Nagy János. 7 SzFC 6-7. p. A névsort - eltérő olvasattal - Mészáros Gyula is közli. (Mészáros Gyula 1968. 23-24. p.) 8 SzFC 22. p. 9 SzFC 89-90. p. 10 SzFC 177. p. 11 SzFC 3. p. Ezt az adatot említi Kresz Mária is. (Kresz Mária 1991. 29. p.) 132
