H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Selmeczi Kovács Attila: Az olajárusok
/. kép Viski olajárusok Máramarossziget piacán. Hazánk s a Külföld 1871. 138. 2. kép Lenolajat áruló asszonyok Nagybánya piacán az 1910-es években. Néprajzi Múzeum F. 78239. évi vásárpénz tarifája, mely szerint a város piacain „concivis és külső olajárulók" egyaránt rendszeresen megfordultak. Hogy a korábbi évszázadokban városaink piacain az olajértékesítés, főképpen a lengmagolaj-árusítás közönségesnek számított, jól szemlélteti Gyöngyös város tanácsának 1731. január 16-án hozott alábbi intézkedése, miszerint „...hogy az Piarczon az olaj árusok, az olajt fölöttéb való áron, és talán hibás fontokkalis adnák, annak okáért ... concludáitatott, hogy vásár Biro Turaji Mátyás, az olaj mérő fontokatt, jól meg visgálván, fellyeb 15 pinznél fontyátt ne engedgye senkinek adni." Néhány évvel későbbi (1748. március 1-én datált) utasítás az olajféleséget is konkrétan megjelöli, „Mint hogy a Len magh sokkal most, mint sem tavali Esztendőben ócsóbb, azértis hogy a kaffantok az olajnak Iczéjett húsz pénzekkel felyeb büntetés alatt ne mereszellyék mérni, és ne fontai mérjék determinaltatott, Kiknek igaz icze ki adatása Vásár Biró Urnák committaltatik." A példákat tovább lehetne sorolni arról, hogy böjtben a városi lakosság az étolajat főképpen piacon vásárolta. A szórványos adatokból kitűnik, hogy a növényolaj értékesítésével nemcsak kereskedők foglalkoztak, hanem a parasztok egy sajátos rétege is, akik felesleges készleteiket a környékbeli városok piacain értékesítették. A múlt század közepén több néprajzi értékű leírás emlékezett meg ezekről a falusi olajárusokról. Elsősorban a nagyszámú és szigorú böjtöt tartó görögkeleti vallású, ortodox vidékeken volt nélkülözhetetlen személy az olajárus. A múlt században a Hunyad megyei románok meglehetősen sok olajat fogyasztottak, aminek egy részét a lényegesen kevesebb böjtöt tartó magyar gazdáktól szerezték be. Erdély északi részén, Máramarosban híresek voltak a viski olajárusok, akik a távolabbi települések hetivásáraira rendszeresen szállították jellegzetes kisméretű hordóikban a jó minőségű lenmagolajat (1. kép). Általában többen összeálltak, szekérre pakolták portékájukat és a városi piacon csoportosan árusították az olajat. A múlt század második felében különösen Máramarossziget piacát látogatták a viski olajárusok. A Hunyad megyei Hátszeg, Vajdahunyad és Déva piacain még századunk elején is gyakran lehetett látni olajat árusító asszonyokat, akik a hátszegi medence román falvaibol rendszeresen hordták a bükkmakkolajat a piacra. De ide sorolhatjuk Nagybányát is, ahol a környékbeli falvak asszonnyai jellegzetes fém kannákból kínálták az étkezésre való lenmagolajat (2. kép). A múlt században a főváros utcáinak is megszokott alakja volt a házaló olajárus. Egy korabeli folyóirat a következőképpen emlékezett meg erről: „A csipős böjti szelekkel egyidejűleg szokott megjelenni Pest utczáin egy házról-házra járó atyafi, hol magánosan, hol kedves életepárjával együtt hangosan és mintha a kezökben hordott olajos-korsó tartalmával nemcsak kabátjuk, hanem torkuk is meg volna kenve, oly sajátságos csengő élességgel kiabálva: - Olaji! Olaji! - Ezen a főváros népe előtt régi idők óta ismeretes házalók a szomszéd falvak lakosai, s csak ezen időszakban láthatók Pesten, a hová ekkor saját készitményü olajkészletüket hozzák eladásra, még most is igen keresett czikké tudják tenni lenmag-olajukat. Ez az olajos még azért is nevezetes Budapest házaló üzérei között, hogy eleitől fogva azon kevesek sorába tartozik, kik a főváros utczáin magyarul kínálgatják 20 portékáikat" (3. kép). Ez a szemelvény arról bizonykodik, hogy a farsang utáni nagyböjt idején a főváros lakossága is jobbára olajjal készítette ételeit. Ehhez azonban szívesebben vásárolta a házilag készített ízesebb lenmagolajat, mint az üzletekben beszerezhető tisztább 14 Lambrecht K. 1915. 52. p. 15 Heves megyei Levéltár V. 101/a. Gyöngyös város iratai 3. köt. 458. p. 16 Uo. 4. köt. 748. p. 17 Gunda B. 1966. 14. p. 18 Hazánk s a Külföld XII. Pest, 1871. 138. p. 19 Schmidt T. 1911. 58. p. 20 Magyarország képekben II. Pest, 1868. 121. p. 122
