H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Selmeczi Kovács Attila: Az olajárusok
SELMECZI KOVÁCS ATTILA AZ OLAJARUSOK A növényi olaj Magyarországon kezdettől kereskedelmi cikknek számított, amit az elmúlt évszázadokban elsősorban táplálkozásra és világításra használtak. Az olajnak a táplálkozásban betöltött szerepét a böjtöt bevezető keresztény vallásgyakorlat határozta meg. Böjt idején ugyanis mindenféle állati eredetű zsiradék fogyasztása tiltott volt, egyedül csak növényi olajjal készített ételeket, főképpen káposztát és halat lehetett enni. A középkorban az egyház szigorúan vette a böjti tilalmat. A vallásgyakorlatból eredő növényi olajszükségletet kezdetben a Mediterráneumból behozott olívaolaj\a\ fedezték. A XIII. század elejétől az iszlám térhódítása miatt a kereskedelmi kapcsolatok beszűkültek, viszont a katolikus vallás stabilizálódását egyre növekvő növényi olaj fogyasztás kísérte. Mindez szükségessé tette a helybeli olajnövényművelést és olajelőállítást. A hűvösebb éghajlatú Közép-Európában a középkorban a textilnövényként termesztett len (Linum usitatissimum L.) és kender (Canabis sativa L.) magja bizonyult megfelelő nyersanyagnak az olajkészítéshez. XIV. századi városaink vámtarifáiban már csaknem mindenütt szerepel a gabona és a hús mellett a lenes kendermag is. Hosszú évszázadokon keresztül ezek a másodlagos hasznosítású olajnövények elégítették ki az olajszükségletet az importált olívaolaj mellett. A hegyvidéki területeken szórványosan a bükkmakkot (Fagus silvatica L) is felhasználták olaj készítésére. Ezzel kapcsolatban érdekes feljegyzést olvashatunk egy XVIII. századi orvosi munkában: „a Székellyek len-mag olaj helyett élnek véle. Míg új, nehezen szenvedheti a gyomor. De ha föld edényben, jó bedugva, a földben esztendeig mélyen bé-ásva tartják, a fa-olajnál nem lészen alábbvaló." Az olajnövények között legfontosabb szerepet mégis a len töltött be, amiből a legutóbbi időkig kétféle olajat készítettek. Étkezésre csak a hidegen sajtolt lenmagolaj volt alkalmas, amit a korábbi évszázadokban peceolaj néven különböztettek meg a közönséges lenolajtól. A lenolaj ugyanis a hevítés után kisajtolt olajféleséget jelentette, ami kellemetlen íze miatt csak világításra, sebkezelésre volt alkalmas. Pl. az 1300-as évek közepén Pozsonyban jelentős mennyiségű lenolajat égettek el a háztartások és templomok mécseseiben. A városban működő olajütő-mesterek számára jövedelmező üzletet jelentett a világítóolaj iránti folyamatos kereslet. Ez időben a városi polgárság étkezésre még főképpen olívaolajat vásárolt, ami mellett kendermagolajat fogyasztott. Budán a XVI. században az olívaolajon kívül a hidegen sajtolt lenmagolaj is nagy mennyiségben fogyott a böjti időben. A Nyugat-Európából behozott faolaj ára általában kétszerese volt a helyben készített lenmagolajnak. Amint a történeti adatok bizonyítják, az egyes mezővárosok vásárain, piacain keresett portéka volt a növényi olaj. Pl. a XV. században a kanizsai uradalom tiszttartói Csepreg és Ikervár (Zala megye) vásárait keresték fel főzésre való olaj miatt. De arra is van példa, hogy egyes uradalmak nagy mennyiségű olajat értékesítettek. A XVIII. század végén az ercsi Lilien-uradalom (Fejér megye) korszerű olajgyárának produktumát (napraforgó- és repceolajat) részben saját boltjaiban árusította, részben székesfehérvári, pesti és bécsi kereskedőknek adta el. A Somogy megyei Széchényi uradalom területén viszont ez időben a parasztoknak is volt olajmalmuk, akik a felesleges étolajukat piacra hordták. Az olajkereskedelem általános gyakorlatáról tanúskodik Kassa 1731. 1 Vö. Maurizio, A. 1927. 22. p. 2 XIV. századi példákkal utal erre Belényesy M. 1956. 552. p. 3 Heyne, M. 1901. 71-72. p. 4 Belényesy M. 1956. 552. p. 5 A kétféle olaj használatának változó mértékét még a XVIII. században is jól érzékeltetik Bornemisza Anna gazdasági feljegyzései. Vö. Szádeczky B. 1911. 142, 213, 241-254, 272-275, 389-398. p. 6 Mátyus I. 1787. 459. p. 7 Selmeczi Kovács A. 1979. 8 Ortvay L. 1903. 232. p. 9 Ortvay L 1903. 117. p. 10 Kubinyi A. 1964. 389, 392. p. - Gyulán (Békés megye) 1527-ben nagyböjt idején olívaolajat vásároltak. Veress E. 1938. 101. p. 11 Bácskai V. 1965. 74. p. 12 Mérei Gy. 1948. 50. p.; Lilién J. 1828. 13 T. Mérey K. 1962. 12-13. p. 121
