Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"

BAGI GÁBOR AZ APÁTI „KIS KURUC HABORU"

1 Társadalmi konfliktusok Jászapátin 1812—1820 között ,JKz Apáti városházán, A kémén tüzének padkáján, A múlt nyáron tsuda esett, Mer egy bika ottantermet. Szurkál piszkál hevenyébe, Mászszor lement a pincébe, Míg a pincébe folyatot, Egy hordó bort elfutatott. Már őszszelre egy üszőnek, Azzal egygyütt egy meddőnek, Négy bornya lett a kettőnek, Hej be let gongya a börtönre. Ki volt apja nem tudhatytyák, Mert Senkire se foghatytyák, Lábtartója sem vót mongyák, így hát bé nem bizonyíttyák. Ily dologra lábtartóra, Nintsen szükség a tanúra, Ülylyön szegín más lovára, Tüstint viszik az rabságra, De mivel ő Tanátsbeli, Nem is lehet ő szóbeli, Az igasság székit üli, Hontzút aki őt tiszteli." E vers az 1820-ban Apáti (ma Jászapáti) városában lezajlott lázadás peranyagában jelent meg. Szerzője az egyik elitélt volt, ki rabsága alatt fogott tollat a kezébe.

2 A vers záró sorai jól mutatják azt a viszonyt, mely a tanács és a lakosság, illetve annak egy része között kialakult, s végül nyílt konfrontációhoz vezetett. Az apáti „zenebona" méreteit, lefolyását tekintve a legjelentősebb és legsajátosabb lokális mozgalom volt, mely a megváltakozott Jászkunság 1745—1848 közötti történetében ismert. Végeredményben nem is egy megmozdulásról kell beszélnünk, hanem egy 1805—1820 közötti, időszakonként felerősödő elégedetlenségről, melyet 1820-as végső kitörésekor katonai erők bevetésével tudtak csak leverni. Az apáti eseményekről a város és a Jászkun Kerület iratképző szerveinél jelentős levéltári anyag maradt, így azok jól rekonstruálhatók. A valós okok, indítékok azonban nem mindig tárhatók fel teljességükben, valós arányaikban, összetettségükben. Emiatt az események több nézőpontból is értékelhetők. /. Apáti városa a XIX. század elején Apáti a Jászság egyik keleti települése. Mai nevén 1391-ben említik elsőnek, ekkor már a jászok birtoka. A török hódítást követően Berény és Árokszállás után a harmadik legjelentősebb jász település. 1745-ben kapott mezővárosi rangot. Lakói döntően katolikusok voltak, kiknek száma 1751-ben 1570, 1786-ban 4722, 1810-ben 5252, 1830-ban 6678 főre tehető. 1807 táján a lakosság fele tartozott a birtokos redemptus, másik fele pedig a birtoktalan (irredemptus) kategóriákhoz.

3 Az 1745-ös redempció során 276 személy váltott itt földet. A váltható földbirtok nagyságát maximálták, s 360—400 rajnai forint értékű föld (24 pózna) tett ki egy sessiót. A pózna 4 becsholdra oszlott, mit minőségétől függően 1500—1600, sőt több négyszögöllel számítottak. Egész telket 24, háromnegyedet 8, felet 29, háromnyolcadot 30, negyedet 58, nyolcadot 77, tizenhatodot pedig 52 fő váltott. Az egész telekre 110 kisholdas, míg a tizenhatod telekre 6 holdas birtok jutott.

4 A későbbi 1 E dolgozat az OTKA F 4633 szám alatt támogatott téma melléktanulmányaként készült. 2 Egy másik versét Kaposvári Gyula közölte a Jászkunság 1955. évi 4. számában „Csengesd meg bungasd meg" (Az 1805—20-as jászapáti parasztmozgalom verses krónikája) címen. 3 Bagi G., 1991. 220. p.; JNkSzML Jászapáti, tan. ir. Capsa 42., Fasc. 32., No. 20. 4 Bagi G., 1991. 221. p. 29