Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"

időszakra a birtokviszonyok alakulását redempciós forintban számolva az alábbi adatsor mutatja: 1745 1833 0—25 forintos földet bír: 25—50 forintos földet bír: 50—75 forintos földet bír: 75—100 forintos földet bír: 100—125 forintos földet bír: 125—150 forintos földet bír: 150—175 forintos földet bír: 175—200 forintos földet bír: 200—225 forintos földet bír: 225—250 forintos földet bír: 250—275 forintos földet bír: 275—300 forintos földet bír: 300— forintos földet bír: 50 (18,1%) 77 (27,9%) 69 (8,1%) 58 (21,0%) 16 (1,8%) 30 (10,9%) 1 29 (10,5%) 512 (60,5%) 173 (20,4%) 39 (4,6%) 11 (1,2%) 4 7 3 8 24 Összesen (8.6%) (1,0%) 276 (100%) 855 (100%) Az adatokból láthatóan e 90 év alatt felduzzadt a redemptusságon belül a kisbirtokos réteg. A népességnövekedés, s a földaprózódás hatására a legmagasabb birtokkategóriákhoz tartozóknak százalékos és számszerű aránya is jelentősen csökkent. Az 1833-ban összeírt legnagyobb vagyonok némelyike viszont birtokkoncentrációról is tanúskodik. Amíg 1745-ben 360—400 forint volt a felső birtokhatár, addig 1833-ban Balajthy Péter már 604 forintos birtokkal rendelkezett. Ugyancsak meghaladták ezt Vágó István 600, Vágó Antal 521, Dósa Józsefné 500, Vágó Ignác 468 és Makó Gergely 419 forintos földjei. A birtokforgalom jelentősen befolyásolta a vagyoni polarizálódást. Amíg egyes földváltók leszármazottai jórészt elvesztették földjeiket, addig mások kezén jelentős birtokok halmozódtak fel. A Vágó család birtoka 1745— 1833 között 270—300-ról 1680 forintosra nőtt, míg a Balajthyaké 360—400-ról 1312, a Mihályiaké pedig 1119 forintosra.

5 A lakosok között a kerületi átlagnál nagyobb mértékben voltak jelen a nemesek, sőt számuk, arányuk a Jászkunságban 1745—1848 között mindvégig itt a legnagyobb. Zömük a századfordulón már a kisebb birtokosok közé tartozott. Ilyenek voltak pl. a Tajthy, Utassy, Kun, Mihályi, Borbás stb. családok. Ezek egyes ágai olykor már csak távoli rokonságot tartottak egymással, a házassági kapcsolatok azonban erőteljesen átszőtték kapcsolatrendszereiket. Az 1828-ban Apátin öszszeírt 119 nemes adófizető között 37 Tajthy, 18 Mihályi, 11 Utassy és 7 Dósa szerepelt. A nemesek a Kerületekben igyekeztek a jászkun privilégiumok ellenében — országos nemesként — kivonni magukat az egyenlő adózás alól, de nem sok sikerrel. Ugyanakkor bizonyos közterhek pénzen való megváltását lehetővé tették a számukra, testi fenyítés helyett pénzzel büntették őket, s a jászkun bíráskodási szervezet (tanács, kapitányi szék, főkapitányi szék, nádori szék) alsó szintje rájuk nem vonatkozott. Az apáti vagyonos redemptus-nemes családok a kerületi és a hármas kerületi tisztikarban is igen jelentős szerephez jutottak, Berény után innék kerültek ki a legtöbben. Példaként említhetők a Vágó, Dósa, Makó és Balajthy famíliák.

6 A birtokaprózódás nyomán bekövetkező „relatív" elszegényedés hatásait súlyosbították a kisbirtokok mind gyakoribb zálogolásai, az ingatlaneladások, illetve a francia, majd a napóleoni háborúk hatal- mas adóterhei. A kisebb birtokokon folyó gazdái- kodást az állatvészek, elemi csapások is jobban befolyásolták. E körülmények között különösen visszatetsző volt, hogy — noha a jászkun jogelvek a közös teherviselést is előírták — a legvagyo- nosabb birtokosok a városi és kerületi megbíza- tásaik folytán mint tisztviselők adómentességet élveztek. Mindez az elszegényedők tanáccsal és a tisztviselői karral szembeni elégedetlenséghez vezetett, amit a vitatható szakképzettségű magisztrátus baklövései, esetleges reprezentálásai még csak tovább növeltek.

7 //. A Tajthyak, mint a „zenebonák" fő vezetői Az Apátin a századfordulótól érzékelhető elégedetlenség fő mozgatójának tartott Tajthy István 1756 táján született, egy 1745 előtt szétágazó nemes-redemptus családban. Ennek őse 1649-ben szerzett donációs levelet. A família a Felvidékről, a Gömör megyei Détérről származott le az Alföldre. 1807-ben Apátin a családnak már nyolc ágát különítették el egy Péteri birtokkal kapcsolatos perben. A meglévő genealógiai adatokból nem egyértelmű, hogy mely földváltó Tajthy le5 JNkSzML Jászapáti, „Jászapáti belső Határi és Hevesiványpusztai redempcionalis osztálykulcs. 1833." 6 Bánkiné Molnár E., 1987. 358—365. p.; Botka J„ 1991. 351—361. p. 7 Bagi G., 1991. 52—55. p. 30