Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban

H. Tóth Tibor Félegyháza népnyelvének palócos gyökerei. Kiskunfélegyháza, 1993, 143 I. Illyés Bálint De jól esett annak dolga, ki SZ: Miklóson lakhatik. XVIII.századi helyi kéziratok. Kunszentmiklós, 1980. 139. I. XXXVII. t. Illyés Bálint—Illyés Katalin Kiskunsági hadtörténeti adalékok a napóleoni háborúk végéig. = Cumania VI. Kecskemét, 1979. 63—84. I. iványosi-szabó Tibor Szerk.: A mai Bács-Kiskun megye az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején. Kecskemét, 1988. 406. I. Janó Ákos Szerk: Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia I. Kiskunhalas, 1965. Kh. VT. 396. p. 1 térk. Jászkunság Vegyes tartalmú hetilap. Szerk.: Horváth Farkas. Jászberény 1968. Kiad. Polgári Ferenc A Kiskunság népi fafaragása. Kiállítási katalógus 1978. Kiskunfélegyháza. Mándoki Kongur István A kun miatyánk = Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv 1973. Szolnok, 1973. 117—125. A Kun nyelv magyarországi emlékei. Karcag, 1992. 193. I. Mezősi Károly Közelebb Petőfihez. (Tanulmányok és cikkek.) Bp. 1972. Szépirodalmi K. 449 I. Móra Ferenc Daru utcától a Móra Ferenc utcáig. (Önéletrajzi írások) Bp. 1979. Szépirodalmi K. 517 I. Móra István Hazaemlékezések, Szeged, 1979. 118. Ő Kovács József Kiskunhalas 1848 tavaszán és nyarán. Kiskunhalas, 1988. 61. I. Szabó László A jász öntudat alakváltozatai .= Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve. Szolnok, 1981. 129—145. I. Tálasi István Kiskunság. Bp. 1977. 332 I. Tóth Sándor Petőfi emlékek Szabadszálláson. Kiad. Szabadszállás NkTan., 1973. 33 I. MELLEKLET KUN LISZTA Kun Liszta Rostástul Tatár Kun Vezérül, Szent Miklós Püspökrűl, Neveztetett hazád ez két rendűekröl, Ekként hívattatott éltig Ferdinándnak, Ki Tatárúi nevét bérmáltatá Kunnak. Az Mohátsi hartznál idősb két Századdal, Melyre Lakossai menvénn készült haddal. Kik lehettek azok, hogy, mint neveztettek, Nevök fel jegyzése magokkal el vesztek. Hazád ez hartz utánn hetven esztendeig Kár nélkül fenn állott eggy karó végéig Török ezer Öt Száz végénn el égette, Ekkor Tár Levelit mind el is vesztette. Kik voltak Lakosi már most bizontalann, Ez pedig bizonyos: nem maradt lakatlann. Tsuppán tsak OSVÁTNAK maradott fen Neve, Farkas prédájára egy kis Osvát leve, Szegénykét két farkas estendénn elkapták, Az Torta völgyében széjjel is szakgatták. Hertzeg Maximilánn nyomban építgette, Gárdával munkállyát fegyverrel őrzette. Illy védelem alatt hazád fel is éppült, Ezzel Diplomállya kézre még se került. Hazánk Koronáját Ferdinándnak adta, Kitől Diplomállyát ez hel meg is kapta. Ferdinánd alatt már petsétje készenn volt, Melyre a' Mestere tsoroszja formát rót. Lakossá ötven hat Famíliákra telt, Máig is itt lakos, innen el nem széllett, Nevenként meg ládhadd ezenn Kun Lisztában, Ide alább meg^ irt verseknek sorábann. Az Hajdani MÁRNÁK tiszteld maradvánnyát, Most is igazgatja hazádnak Kormányát, Belől van Salamonn, Achilles kivülrül, Látás, tapasztalás nagy bizonság erről. Ifjantan Belgrádnál Pálfi Bandájában Már az Már forgatott fegyvert az markában. Báró Ortzi alatt Péro Hadát törte, Minden pardon nélkül tsuportossann ölte. Meg tanúit harcolni még ifjú korábann, Mert többet járt hadbann, mint az oskolábann. Első Insurgens volt meg nyert szabadságért, Most kezedenn lévő minden birtokodért, Századossá lévén az kis Kún seregnek, Kikkel, JÓSA, BARÁT, DALOTSA ménének. Több iliyen hajdani Kunok maradványi Osvát, JUHÁSZ, Marsnak Vitéz Unokái. Érted, tehát, már most el nem marad Osvát, Fegyvert fogni termett, nem tsak eke szarvát, Prágánál el sőpré egy ágyú Golyóbis, Most már sok nem tudja, élt vagy holt soha is. Ily esetet Kun szent tsak álomnak tartja, Tartozott meg halni, őis azt állítja. Ágyúk Kartáttsától nem sokat rettegett, Testvér Testvégével Katonává is lett: BOLYÓ, BERNÁT, BALOG, TÓT, TOT, BERTA, BASKI, JOBORU, és ILLÉS, SZABÓ, PAP, VAS, BAKI. Nints hát mit tsudálni, minnyája oly Fajta, Kiknek őseikkel Török sem birhata. 25