Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Nagy Molnár Miklós: A mezőtúri fazekasság stíluskorszakai

részek belső felépítését (levél, virágfej, inda) alakította át. A tanfolyamok szervezéséről Györffy István igen lesújtóan vélekedett: ,A népi fazekas mesterséget... a múlt század 90-es éveiben maga a kereskedelmi minisztérium tette tönkre, ugyanis vándor »tanárok«-at küldött ki a vidékre, akik új formákat, díszítő elemeket, színeket és festésmódot honosítottak meg a fazekasok között... Megtanították a fazekasokat új színeket keverni. A festéket a szaporátlan íróka (csorgató) helyett a széles foltokkal dolgozó ecsettel kenték fel. A néphagyomány értékét nem ismerő »tanárok« tudatlansága így csaknem tönkretette a hagyományos fazekasművészetet... A festékkeverést meg az ecsettel való festést ma már minden fazekas űzi. A széles ecsettel persze nem lehet a csorgatott ornamentikát kihozni, ezért aztán a fazekasok mindenütt áttértek a természetes virágelemek festésére."

38 Mint látható, Györffy véleménye eléggé lesújtó, ám a két világháború között a szervezett tanfolyamok hatására is a műmázak és az ecsetes díszítés fokozatosan kiszorította az írókát. A túri kerámia XX. század eleji válságát okozta az is, hogy 1920 után, a trianoni békeszerződés életbe lépését követően az addig az Arad megyei Dud környékéről beszerzett földfesték behozatala egyre körülményesebbé vált. így az addig olyan jellegzetes színű túri edények lassan eltűntek, bár a korábbi formák megmaradtak, illetve olyan újabb edénytípussal is bővültek, mint például a fémedényeket formájában utánzó lapos lábas. (25. kép) A két világháború közötti stíluskorszak jellemzője, hogy sok jellegtelen darab készült, de amint azt már korábban is említettük, a K. Sebestyén-, Domanovszky György 1942 Népi fazekasság. Budapest, 1942. Füvessy Anikó 1990 Szolnok megyei feketekerámiák. Múzeumi Levelek. 63—64. Szolnok, 1990. 143—150.1987: Fazekasság. In: Szolnok megye népművészete. (Szerk.: Szabó László — Bellon Tibor) Budapest, 1987. 375—421. Gulyás Éva—Szabó László 1979 Mezőtúr fazekassága. (Kiállításvezető) Mezőtúr, 1979. 1983 Mezőtúri kerámia. (Kiállításvezető) Mezőtúr, 1983. ) a Veress- és a Bútor-család munkái kiemelkedtek ezek közül, í Az ecset használatával kapcsolatosan elmondható, hogy a korábbi, dudi alapszínű edényeken IÍ kezdetben kissé rusztikusabbnak hatottak a motír vumok (26. kép), míg a későbbieken már egyre , tökéletesebb vonalvezetéssel találkozhatunk. (27. - kép) A sárga alapszínű edények mellett készültek a fehér (28. kép), illetve zöld (29. kép) színűek is. a Az említetteken kívül erre a korra jellemzőek - azok az edényfajták is, amelyek sötétbarna felüle- tén vésett virágmotívumokat láthatunk. (30. kép) a \ > A mezőtúri fazekasság történetét tanulmá- nyozva összegzésként megállapíthatjuk, hogy a t hagyományos túri kerámia egymástól viszonylag 3 jól elkülöníthető stíluskorszakokra osztható, amea lyek nagyjából időrendben követik egymást. Az < egyes korszakok időhatárai azonban nem köthetők > csupán egy adott évszámhoz, hiszen az egyes szakaszokra általában jellemző edényfajták, a edénytípusok gyakran a később készült darabok ; között is felfedezhetők. i Az egyes korszakokra jellemző díszítmények a szintén nemcsak egy szakaszon belül voltak haszi nálatosak. Gyakran fedezhetjük fel egy időszak oly r jellemző motívumát, díszítőeljárását más, későbbi ) korszakban is. A stíluskorszakok közül talán a XIX. század végi ún. „dudi" volt a legjelentősebb. Ebben az idő- szakban készült a túri fazekasság legtöbbféle t edénytípusa. Ebben az időszakban a legtökélete, sebb a díszítőeszközként használt íróka kezelése. Györffy István 1942 A néphagyomány és a nemzeti művelődés. Budapest, 1942. Györffy Lajos 1973 Feliratos butellák a Túrkevei Múzeumban. Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve. Szolnok, 1973. 205—214. Kiss István 1955 A mezőtúri agyagipar. (Kézirat) EA. 9710 Kiss Lajos 1964 Vásárhelyi tálasok. In: Vásárhelyi kis tükör. Budapest, 1964. Irodalom 38 Györffy I., 1942. 42. 241