Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

H. Bathó Edit: Bakró Nagy József takácsmester kéziratos könyve a XIX. század közepéről

H. BATHÓ EDIT BAKRÓ NAGY JÓZSEF TAKÁCSMESTER KÉZIRATOS KÖNYVE A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉRŐL E munkámat a körünkből fiatalon eltávozott, egykori kollégám és barátom, Sztrinkó István emlékének ajánlom. Az 1980-as évek elején (1979—1982-ig) én is részt vettem Kiskunmajsa és tanyavilágának néprajzi kutatásában, amelyet — az azóta elhunyt kiváló kollégánk — Sztrinkó István szervezett. A gyűjtés során, 1980. június 19-én véletlenül bukkantam rá Bakró Nagy József takácsmester kéziratos könyvére, amely azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A 176 oldalas, közepes formátumú, barna bőrkötéses, kézzel írott könyv ekkor már egyik leányági dédunokája, Palkó Gézáné, Kovács Mária tulajdonában volt, aki büszkén mutogatta a féltve őrzött családi ereklyét. A könyv írója, Bakró Nagy József 1826. március 26-án született Kiskunmajsán.

1 Kitanulta a takácsmesterséget, s több éven keresztül ő látta el a takácscéh jegyzői feladatait is. 1847. július 10-én feleségül vette Kolonits Borbálát,

2 akitől tíz gyermekük született: Örzsébet, Alajos, Dániel, Márta, Juliska, János, Istvány, Erzsébet, Piroska, Mária.

3 A gyermekei közül, Dániel folytatta a család iparos hagyományait és csizmadiamester lett. Bakró Nagy Dániel 1878. február 18-án vette feleségül a 23 éves Kovács Viktóriát, akitől öt gyermeke született: Gizella, István, Dániel, Anna, Mária. Kovács Viktória 1886-ban, 31 éves korában meghalt. Ekkor, 1887. január 25-én Bakró Nagy Dániel újból házasodott és feleségül vette a 17 éves Varga Máriát, akitől még tíz gyermeke született: Jenő, József, János, Imre, Béla, Mária, Erzsébet, Erzsébet, Nándor, Juliska.

4 Bakró Nagy Dániel halála után (1924. szeptember) a kéziratos könyv egyik leányához — Kovács Ferenc szűcsmester feleségéhez — Bakró Nagy Máriához került. Utána pedig ugyancsak annak Mária nevű leányáé lett, aki megőrizte a családjának és az utókornak dédnagyapja kéziratos könyvét. S őrzi ma is, mert a család nem kíván megválni az értékes emléktől. A Bakró Nagy família igen tekintélyes, közismert iparoscsalád volt Kiskunmajsán. Nemcsak a férfiak választottak maguknak különböző mesterséget (takács, csizmadia, pék), de a család leánytagjai is igyekeztek iparosemberhez feleségül menni. A család neve eredetileg „Nagy" volt, 1786-tól használták a megkülönböztető „Bakró" nevet, amelyet kezdetben „Nagy vagy Bakró" formában, majd az 1830-as évektől „Bakró vagy Nagy", illetve „Bakró N." változatban alkalmaztak. A család genealógiáját — a könyvben található családi bejegyzések és az egyházi anyakönyvek segítségével egészen 1750-ig tudjuk visszavezetni (1. sz. melléklet), ugyanis a könyv szerzőjének nagyapja, Nagy Imre 1750-ben már Kiskunmajsán született. Arra viszont nem sikerült adatokat találnunk, hogy az ő szülei, Nagy Ferenc és Balog Katalin honnan költözhettek Majsára. 1743-ban Elléspusztáról beköltözött — Kiskunmajsát alapító — családok között nem szerepel a nevük,

5 de az 1745-ös összeírásban találunk egy Nagy Ferenc nevű személyt Kiskunfélegyházán, aki Elléspusztáról költözött oda. Mindez azonban nem bizonyítja, hogy egy és ugyanazon személyről lenne szó Bakró Nagy József 176 oldalas, kéziratos könyve a XIX. század derekán íródott, abban az időszakban, amikor országszerte nagy divat volt a kéziratos verses, nótás és vegyes tartalmú könyvek írása.

7 Kéziratos könyveink igen nagy hagyományról tanúskodnak. Első példányai a XVI. 1 Kereszteltek Indexe 1810-ből. — R.k. Plébánia Irattára — Kiskunmajsa. 2 Házasultak Indexe 1830—1839—1895. — R. k. Plébánia Irattára — Kiskunmajsa. 3 Kereszteltek Indexe 1810-ből — R. k. Plébánia Irattára — Kiskunmajsa. 4 Házasultak Indexe — 1830—1938—1895. Kereszteltek Indexe 1810-től. — R. k. Plébánia Irattára — Kiskunmajsa. 5 Csík Antal—Kozma Huba—Takács András 1981. 28. 157. 6 Mezősi Károly 1974. 354. Ezúton köszönöm Muhoray Györgynek, hogy a Bakró Nagy család geneológiai táblázatának technikai kivitelezésében a segítségemre volt. 167