Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Szabó László: A paraszti munka méltósága
maga is oldja a munka egyhangúságát. Sőt éppen pl. az osztatlan munkák adnak lehetőséget a szórakozásra, mesélésre, dalolásra (pl. tollfosztás, csigacsinálás, tengerihántás). De elemeire szedhető egy egyedül végzett munkafolyamat is, ahol a munkafázisokra való szétbontással szinte lekottázható a munkaritmus. 3.6. A munka egyhangúságét, robot jellegét a munkamegosztás is oldja. A közgazdasági értelemben vett munkát a munkamegosztás, a célszerűség és a minél nagyobb teljesítmény elérése alakítja. A paraszti munkaszervezetnél azonban a munkamegosztás természetes alapokon szerveződik, s alapvetően érvényesül benne a nemek, korok munkamegosztása, amely egyben összekapcsolódik a munkába való belenövéssel, a munka hagyományainak elsajátításával, a munkaerkölcs birtokbavételével, majd megfelelő szinten és korban egy-egy munkafázis vagy egy egész gazdaság (olykor egy egész faluközösség) munkáinak irányításával, szervezésével. Bár itt olyanszerű szervezéssel nem találkozunk, mint a modern iparban. A munka inkább szerveződik, ki-ki ismeri feladatát, neme, kora, tudása által kijelölt helyét, s a munka termelékenységét az biztosítja, hogy a felfelé növekvő nemzedék meg akarja mutatni, mit tud, szinte át akarja lépni azt a határt, amit életkora neki kiszabott. A munkamegosztás, a társas (családi, közösségi) együttlét a nehéz munkát is elviselhetővé teszi, ugyanakkor a munkásnak becsületet szerez a jól és pontosan végzett munka, s ez is a termelékenység irányába hat. Itt vetődik fel az, hogy a XVIII— XIX. század fordulóján és később élt szakíróink (Tessedik Sámuel, Berzeviczy Gergely, Berzsenyi Dániel, Széchenyi István, Táncsics Mihály s mások) igen kiábrándítóan írnak a jobbágyok, parasztok munkavégzéséről. Nem azonosítható azonban a robot és a gazda önmagának vagy köz számára végzett munka egymással. Ugyanők emlegetik, hogy a német vagy tót telepesek és a magyar gazda munkája között intenzitásban, pontosságban milyen nagy a különbség. Mások a kialakult hagyományok, illetve tudnunk kell azt, hogy a telepeseknek mennyivel intenzívebben kell dolgozniuk ahhoz, hogy egy számukra idegen világban megmaradhassanak. 16 4. A paraszti üzem szerkezete és működése 4.1. A jobbágy és parasztüzem gyakorlatilag a családi üzemmel azonos. A jobbágy család használta a földesúr által rendelkezésére bocsátott földet, a parasztság már birtokolta is, csakúgy, mint a jobbágy-felszabadítás előtt a nemesek és a különféle szabadosok. A családi üzembe természetesen betagozódtak idegenek is, szolgák, időszakos munkások, hogy pótolják a hiányzó családi munkaerőt, akár mert a család csonka volt, vagy nem voltak még felnőtt, munkaképes gyermekek, illetve csak leányok vagy csak fiak voltak, akár mert a birtok nagyobb volt, hogysem egy család munkaerejével megművelhető legyen. Család és cseléd szavunk egy tőről fakadása, közelálló 'háznép'-et is jelentő értelme e rendszer igen korai meglétét is bizonyítja. A történettudomány s a szociológia inkább a háztartás fogalmat használja, amelyben a családtagok és az alkalmazottak is bennefoglaltatnak. A magyar néprajz nem véletlenül foglalkozott annyit a kis- és nagycsaládok viszonyával, egy közösségen belüli meglétével, illetve idő- és térbeli változásával. Hiszen más-más munkaszervezeti formák is kötődnek hozzá. A kiscsalád a faluközösségbe sokkal inkább beágyazott, hiszen más-más családokkal kell összefognia ahhoz, hogy a család munkaerejét meghaladó munkákat elvégezze. A nagycsaládban a belső munkamegosztás, a háznép nagy száma lehetővé teszi, hogy csak ritkán vegyék más családok segítségét igénybe. Zártabb egység, kevésbé nyitott a közösség egésze felé. A család és a jobbágy-paraszti üzem egységének korai megléte igazolható a mindenkor szedett adónemekkel, amelyek a családot, s így természetesen az üzemet is egy adózó egységnek tekintették (pl. füstadó, kapuadó, portaadó), s tudjuk, robotba is családonként kellett egy munkaképes embert küldeni. 1848 után már országosan is birtoklási egység a család, s a családnak nemcsak az ingóságot, hanem az ingatlant is — főként a földeket — fel kellett osztani, s a polgári törvénykönyv a leánygyermeket is azonos öröklési jogokkal ruházta fel, mint a fiakat. Ez megerősítette és sok funkciójúvá tette a parasztcsaládot, s ez veszett el egycsapásra a kollektivizálással. A parasztság és a falu eróziója ekkor indult meg igazán. Addig a kulákozás, a beadás 16 A telepítések óta egy század sem telt még el. S az is bizonyos, hogy kedvezőbb feltételek között dolgozhattak, mert bizonyos „kiváltságokat" kaptak. Márpedig ezek kihasználása csak úgy lehetséges, ha kemény munkát végez a környezetéhez képest előnyt kapott közösség. Vö.: a jászok magatartását környezetükhöz viszonyítva. 149
