Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Szabó László: A paraszti munka méltósága

ünnepeken, sőt szigorúan büntette is az ellene vétkezőket. A munka a kemény kötelességtétel ideje, az ünnep a lelki megtisztulás, a hitben fel­oldódás rövidebb szakasza, amely új erőt ad a munkához is. Ennek bibliai fogantatása kétség­telen, hiszen a hetedik napon az Úr is megpihent és megszentelte e napot, s az embernek is meg­parancsolta, hogy ezt tegye. Ennek jegyében élt a középkori emberiség, s egészen a legutóbbi időkig a parasztság. A reformáció az ünnepek számát csökkentette, ugyanakkor az emberi évfordulók, főként a névnapok (már nem a szentek nevenapja) váltak egy-egy esztendős határkővé. Ez a ritmus borult fel a létező szocializmus korszakában, ahol egészen új és más ünnepek (mert erre a ritmusra mégis szükség volt) léptek a helyébe, nélkülözvén a lelki megújulást, a köznapokra való feltölteke­zést. A munkás napok és ünnepek között azonban korábban volt egy átmeneti szakasz, az ünnepekre való előkészület, amely fizikai és lelki rákészülés is volt egyben, hisz a váltás nem a filmvágáshoz hasonlóan történt, sőt ez épp az elmélyülést tette volna lehetetlenné. Egyházi és világi ünnepeknél ez egyaránt megvolt. 14 A munka és ünnep egy­mást váltó életritmusában is a középkori rendi társadalom, s egyben az univerzalitás lenyomata van jelen. 3.2. A paraszti munka évi ritmusa az évszakok­hoz igazodik. A tennivalókat mindig ez határozza meg, még akkor is, ha közben technikai, techno­lógiai váltások voltak, átalakították a paraszti közösségen kívüli erők a természeti környezetet. Amikor a munka dandárja van, sürgős tennivalók, (aratás, cséplés, szénakaszálás, téli favágás) a munka közgazdasági értelemben is mintegy tisztán jelenik meg, a munkafolyamathoz egyéb tevékeny­ségek nem kapcsolódnak. Az őszi és téli munkák idején már lehetőség van a társas kapcsolatok ki­élésére, a játékra, a szórakozásra is, és a munka­folyamat nem tisztán jelenik meg, hanem a pa­raszti munka értelmében. Ezek között nincs át­menet, nem állanak szemben egymással. Amikor a munka tisztán jelenik meg, a munkafolyamattól ugyan elkülönülten, de ott is jelen van a szóra­kozás, rítus, a társas kapcsolatok megélése (ara­tást vagy közmunkát kísérő áldomás, bál, stb.). A munkafolyamatot ez is tagolja, ritmust ad a mun­kafolyamat egészének. 3.3. A munkafolyamatnak megvan a napi rit­musa is, amelyet elsősorban a pihenők és az 14 Szabó L, 1985. — Ezzel a kérdéssel a néprajz nem 15 Fél E., 1940. étkezések tagolnak. A paraszti munka időhatárait a nap járása, a természetes fényhez való igazodás szabja meg. Ezt úgy fejezik ki, hogy látástól va­kulásig dolgoztak. Ez tény és nem pejoratív ér­telmű megfogalmazás, miként ma egy más tár­sadalmi nézőpontból használni szokás. Pejoratív értelmet akkor kaphatott, amikor már a paraszti munkaerkölcs megrendült, illetve megjelent az órával mért munkaidő fogalma. A hajnali munka­kezdés ejőtt nem szoktak étkezni, hanem egy el­végzett munkamennyiség után pihentek le és ettek (früstök). Ettől kezdve délig egyfolytában dolgoz­tak, majd ebéd után a legnagyobb melegben megpihentek, egyet szundítottak, s az erő kitartott munkavégeztéig. A hazaszekerezés, hazaballagás már pihenőnek számított, és ezt követte a vacsora (estebéd). A téli munkabeosztás megint más, rövi­debb a nap és elegendő a kétszeri étkezés. A téli munkákat (kivéve pl. az egynemű erdei favágást, jégvágást, fuvarozást) elsősorban a végzendő munka különfélesége tagolja. 3.4. Ugyanis az egymáshoz viszonyított mun­káknak is megvan a maga ritmusa. A házkörüli tennivalóknak pl. a gazdasszony számára pontos sorrendje van, amelyek — jóllehet egész napos munkálkodást igényelnek — mégis tagolják a folyamatos munkát, s nem engedik a belefásulást, belefáradást. Hol az állatokkal, hol a főzéssel, hol a takarítással, mosással foglalkoznak, hol a gyere­keket látják el, s ezért is alakulhatott ki, hogy egy­két hetes intervallumban vannak meghatározott napok, amikor a nagyobb munkákat el kell végezni (pl. mosnak, kenyeret sütnek, rendbeteszik az egész lakást, piacra mennek), s ezek a majd egész napot lefoglaló munkák sohasem eshetnek egybe (tilalmas napok). A munkarend egy-egy sze­mély számára nemcsak kötelességszerű, hanem pihentető jellegű is. 3.5. De egy munkafolyamatnak is megvan a maga ritmusa, elemezhetők csomópontjai, leírható tagoltsága. Ez a tagoltság lehetőséget ad a pihe­nésre, erőgyűjtésre azáltal, hogy egy másik fázis már más tevékenységet, tempót igényel. A tagolat­lan munkafolyamatra mondják találóan, hogy olyan, mint a favágás. Fél Edit martosi társas­munka osztályozása itt nyeri el valós értelmét (osztatlan munkák, egymás mellé helyezett mun­kák, specializált munkák.). 15 Persze itt társaság­ban végzett munkákról van szó, ahol a közösség foglalkozott. 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom