Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Szabó László: A paraszti munka méltósága

egyre hierarchikusabb felépülése eredményezte azt, hogy ilyen értelmet kapott a munka. De ez a kezdetben mindenkire vonatkozó tevékenység — a természetes munkamegosztáson túl — gyökeresen átalakult.

1 Ezzel a folyamattal: a munka és a munka eredményeinek kisajátítása történetével igen régóta foglalkoznak. Az újkorban azonban legnagyobb erővel — azt is hangsúlyozva, hogy ezt forradalmi úton meg kell változtatni — a marxi tanok képviselték és tették populárissá. Marx és Engels elképzelései pedig eléggé benne gyökereztek a múlt század közepén megizmosodó, az ősi társadalmak szerkezetét vizsgáló és rekonstruálni akaró, evolucionista amerikai néprajzi, antropológiai kutatásokban.

2 A kiépülő és az utódok kezén közgazdaságtanból filozófiává válni kezdő marxizmus — ha nem is a gyakorlatban — központi kérdésnek tekintette a munkát. A társadalom léte alapjaként határozta meg, s azt hirdette, hogy munka és munka között nincs különbség (pl. fizikai, szellemi). Gondot fordított utóbb a munkaesztétika kimunkálására is.

3 Ez pedig a gondolkodás szintjén a munka alkotó jellegét hangsúlyozta, azaz a labor és az opus jelentést nagyon is közelítette egymáshoz. Nagy irodalma van ennek. Ám nem ezt akarjuk vizsgálni. Csupán utalunk arra, hogy a munka, a munkáskérdés, a dolgozó rétegek szociális biztonságának megteremtése a másik oldalon olyan pápai enciklikát indukált, mint a XIII. Leó által 1891-ben kiadott Rerum Novarum. Ettől kezdve a római katolikus egyházfők folyamatosan foglalkoztak a kor szociális kérdéseivel, a munkások (munkát végzők) társadalmi gondjaival, újtípusú karitatív szervezeteket, egyleteket hoztak létre. 1981-ben pedig II. János Pál a Rerum Novarum kiadásának 90. évfordulóján új megvilágításba helyezte a munka fogalmát is Laborem Exercens kezdetű enciklikájában. Ezt még több társadalmi kérdésekkel foglalkozó enciklika követte.

4 A keresztény álláspont és a marxista munka felfogás szembesítése a legfontosabb pontokon minden bizonnyal gyümölcsöző lehet témánk szempontjából annak ellenére, hogy az ekkortájt szenzációnak számító marxista-keresztény párbeszéd mára sokat veszített jelentőségéből.

5 1.2. Vessük tehát össze a két felfogást, először az egymáshoz közelálló pontokat emelve ki. A marxista felfogás Az egyházi felfogás 1. A munkavégzés képessége csak az emberre jellemző. 1. A munka csak az emberre jellemző sajátosság. 2. A munka alapvető emberi tevékenység, amely fenntartja az emberi társadalmat. 2. A munka alapvető emberi tevékenység. 3. Az ember a munkával átalakítja a természetet. 3. Az ember a munkával átalakítja a földet (a látható világot). 4. A munka tárgya, eszközei, feladata, tere és szervezete történetileg változik. Az ember a munka által egyre inkább önálló helyzetbe kerül, egyre jobban megváltoztatja és uralja a természetet, a tökéletesedő technika pedig tágítja a világot, azt, amit meg akar változtatni és saját szolgálatába akar hajtani. A munka eszközei, a munka tárgya és ezzel az emberi feladat is állandóan bővülő, előrehaladó és szélesedő folyamat. A egyre bővülő és táguló munka során megismert világot veszi az ember birtokba és hajtja uralma alá. Ez adja a munka objekvivitását. 1 Bodrogi T., 1962. 6—19. 2 Bodrogi T., 1961. I—XXV. 3 Vö.: Fukász Gy., 1972. — Uő: 1980. — Uő: 1983. A szerző e munkáiban Lukács György szerepét kiemelkedően kezeli. 4 Vö.: Az egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok., Budapest, Szent István Társulat, é.n. (szerk.: Tomka Miklós — Goják Pál). 5 Megjegyezzük, hogy a pápai enciklika nem említi a marxizmus szót. Materialista és ökonomista gondolkodámódról beszél. Számunkra — bár ez két ideológiai oldal is lehet — nem kétséges, hogy miről van szó. 144