Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Vincze László: Viszonyítást kifejező jelzők a történeti Magyarország városainak utcaneveiben (XII—XVI. század)
1599 _Debrecen 186—87 104 Szendrey DebTö. 3. Betűhív vagy hiteles adatom nincs. 3. 1398 Nagykároly „Piatea Wyucha". Eperjessy K.: VárUtc. 128 105 eredeti forrásként a KárOkl. I/483 = A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Sajtó alá rendezi: Géresi Kálmán. I—V. Bp. 1882—97. lelőhelyre hivatkozik. 4. A jelző legkorábbi betűhív előfordulása a XIV. század végéről (1398) Nagykárolyból adatolható. 5. Az „új" és "ó" jelzők korrelációjára egyedül Bártfáról van adatom. 6. Az „új" jelző a XIV. század végétől megtalálható utcaneveinkben. Az Alföldön Debrecenben, Gyulán, Kecskeméten és Nagykőrösön, a Dunántúlon Laskón és Pápán, a Felvidéken Körmöcbányán, Lőcsén, Munkácson és Nagyszombaton, Erdélyben pedig Nagykárolyban, azaz összesen tizenegy városban találtam adatokat. O (mn) 1. A köznyelvben ma rendszerint csak egyes jelzős szókapcsolatban használatos (ritk. költ.): a távoli múltból származó, a múlt emlékét, hangulatát idéző. ÉrtSz. V/328 106 . Az utcanevekben az „ó" jelző bizonyára az utca viszonylagos korára utal. 2. 1419 Bártfa Fejérpataky L: MaVáSzá. 113 107 . 4. A jelző legkorábbi betűhív vagy hiteles alakját adat hiánya miatt nem tudom megadni. 5. Az „ó" jelző az "új" jelzővel korrelál. Adataimat az „új" jelzőnél már közöltem. 6. Az „ó" jelző utcaneveinkben a XV. században (1419) bukkan fel. Adattáramban mindössze egyetlen adatot találtam a Felvidékről, Bártfáról. A viszonyítást kifejező jelzők a magyar utcanevekben már a XIV. századtól kimutathatók. A jelzők száma a XVI. századig egyre bővül. A XIV. században még csak az "új" jelzővel találkozhatunk, a XV. században a jelzők száma lényegesen bővül (al, alsó, fel, felső, hosszú, kis, közép, nagy, ó, új) a XVI. században pedig újabb két jelző (kerek, széles) bukkan fel. A XIV—XVI. század között néhány település utcaneveiben már használják az ellentétes jelentésű jelzői párokat. Pl. kis — nagy, alsó — felső, ó — új stb. A viszonyító jelzők további kutatása pontosíthatja a települések szerkezetéről alkotott eddigi ismereteinket. A latin, német, szerb, horvát, szlovák, szlovén stb. nyelvű források feltárása és a magyar anyaggal való összevetése további eredményeket hozhat. A történeti Magyarország több száz középkori városának térképlapokra felvitt, hiteles, a XII— XVI. század között meglévő utcanevei alapján átfogó képet kaphatnánk a viszonyító jelzők földrajzi eloszlásáról, elterjedéséről, gyakoriságáról stb. 103 Káldy Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békéscsaba, 1982. 104 Szendrey István: DebTö. 186—87. = Szerk.: Szendrey István: Debrecen története 1693-ig. DEbrecen, 1984. 105 Eperjessy K.: VárUtc. 128. 106 ÉrtSz. 328. 107 Fejérpataky L: MaVáSzá. 113. 126
