Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Béres Mária: A tátorján első leírása (Forrásfeldolgozás)

Cs. Varga István (szerk.) Új Forrás Füzetek. 3., A kultúra ökológiája.) Tatabánya Harka Ákos—Tóth Abert:(1989): Alföldi virágmentők. Búvár. (6. 18—19.p.) Horváth A. (1991) A tátorján (Crambe tataria Sebeők) magyarországi védelmének cönológiai és ökológiai alapjai. Természetvédelmi Közlemények 1 (1): 23—38., Budapest Jávorka S. (1926—1945): Kitaibel herbáriuma. I—VI. Ann. Mus. Nat. Hung. 24.( 428—585)., 26.( 96—210).,28. (147—196)., 29. (55—109)., 30. (7—118)., 38. (85—97). Jávorka S. (1932): A tátorján Magyarországon. Természettudományi Közlöny. 64. k. Budapest Kalotás Zs. (1989): A tolnai Mezőföld természeti kincsei. Középdunántúli Természetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Veszprém Kanitz Á. (1865): Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik. Haile Kádár Z.—Priszter Sz.(1992): Az élővilág megismerésének kezdetei hazánkban. (A magyar biológia rövid kultúrtörténete a kezdetektől a reformkorig (—1829). Budapest Kerner A. (1863): Fflanzenleben der Donaulander Lakatos, E. (1964): A Crambe tataria löszpusztai reliktumnövény hazai új előfordulása. Bot. Közi., 51: 233—237. Lumnitzer, S. (1791): Flóra posoniensis. Lipsiae Lübeck J.K (1804): Die Crambe Tataria, ein vortheilhaftes Nahrungsmittel. Patriotisches Wochenblatt für Ungern, Bd. II. Pesth, (103—109).p. Maglocky, S., Kovács, M., Virágh, K. Klincsek, P. (1981): A Crambe tataria újabb hazai előfordulása. Bot. Közi., 68: 37—40. Magyar Hírmondó (1780): l.k. Magyar Hírmondó (1781): ll.k. (397.p., 470.p.) Magyar Néprajzi Lexikon Manninen 1.(1931): Überreste der Sammlerstufe und die Notnahrung aus dem Pflanzenreich bei den nordeurasishen, vorzugsweise den finnischen Völkern. Eurasia Septentrionalis Antiqua. Vi. Helsinki. (30—48. p.) MÁRIA BÉRES Die Pflanze Crambe tataria Sebeők (ung. tátorján) ist eine warmliebende Art in der pontus-pannonischen Floraprovinz. Sie ist als streng verteidigt erwahnt im europáischen Rőten Buch der IUCN (Internationale Union des Naturschutzes). Die fást ein Méter groíle, sich üppig verzweigende Pflanze bringt eine Menge ihrer weiften Blumen im Mai und Juli. Wegen des landwirtschaftlichen Anbaus der LöBfláchen verminderten sich ihre Bestánde stark in Ungam (Balatonkenese, Bölcske, Megyaszó, Rád usw.). Weil ihre dicke Wurzel in den notleidenden Zeiten als Nahrung benutzt wurde, bescháftigten Margittai R. (1940) A kenései tátorján rezerváció. Balaton (1940. évf. 2.sz.) Melich J. (1908): Szikszai Fabricius B. latin—magyar szójegyzéke 1590-ből. Értek, a Nyelvt. Köréből Orbán B. (1868—1873). A Székelyföld leírása... Pest Priszter Sz. (1984): Magyar növénynevek Kitaibel Pál útinaplóiban (1796—1817). Orvostörténeti Közlemények.Bp. Rapaics R. (1934): A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története. Budapest Rapaics R. (1938): A tátorján. A természet. XXXIV. évf. Budapest. (253—256 p.) Rapaics R. (1953): A magyar biológia története. Budapest. Réti E. (1969): Orvosdoktori disszertációk 1769—1848. Orvostörténeti Közlemények. 51—53. Budapest. (223—229 p.) Schrauf K.(1902) A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig. Budapest. Sebeők, S. (1779): Dissertatio inauguralis medico-botanica de Tataria Hungarica. Vienn. Simon, T. (1988): A hazai edényes flóra természetvédelmi-érték besorolása. Abstracta Bot., 12: 1—23. Soó, R. (1938): A Tiszántúl flórája. Flóra planitiei Hungáriáé transtibiscensis. Debrecen. Soó, R. (1942): Az Erdélyi Medence endemikus és reliktum növényfajai. Acta Geobotanika Hungarica. Kolozsvár. Szabó Z. (1917): A tápláléknövények pótlása és konzerválása. Természettudományi Közlöny. Budapest Szentmártoni Bodó János (1636) A Tékozló Fiúnak históriai. Kolozsvár. Szinyei. (1897): Magyrr tájszótár. II. 43. p. Budapest. Tóth A. (1986): Kisújszállás város története I. — A város természeti viszonyai. Kisújszállás. Zólyomi, B. (1958): Budapest és környékének természetes növénytakarója. In: Budapest természeti képe. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 509—642. Zólyomi, B. (1969): Földvárak, sáncok, határmezsgyék és a természetvédelem. Természetvilága, pp. 550—553. sich nicht nur Botaniker, sondem auch Ethnographen mit dieser Pflanze in zahlreichen Abhandlungen. In diesem Artikel versuchte die Verfasserin über die Crambe tataria eine vollstándige Bibliographie zu veröffentlichen. In den Mittelpunkt stellte sie die Dissertation von Sándor Szentmiklósi Sebeők, die 1779 in Wien erschien. Diese war die erste wissentschaftliche Beschreibung der Pflanze Crambe tataria, so war Szentmiklósi Sebeők der erste Autor dieser Pflanze. Die Dissertation hat eine wissenschaftshistorische Besonderheit, weil sie ein Arzt schrieb, und ihr Verfasser, nachdem er absolviert hatte, in Ungam als Arzt arbeitete. CRAMBE TATARIA SEBEŐK, 1779 (TÁTORJÁN) 16