Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Béres Mária: A tátorján első leírása (Forrásfeldolgozás)

HORVÁTH András 1991-ben megjelent cikkében foglalkozott behatóan a tátorján jelen elterjedési területével, s az aktív védelmét elősegítő kérdésekkel. Megvizsgálta azt, hogy az egyes termőhelyeken milyen növénytársulásokhoz kapcsolódik a tátorján, és milyen talajadottságokkal jellemezhető az adott terület. Kutatásai arra az eredményre vezettek, hogy a Crambe tataria olyan löszgyepekben fordul elő nagyobb denzitással, amelyek a szukcesszió sor kezdetén vannak. Ebben a stádiumban a pázsitfüvek dominanciája kisebb, a gyep kevésbé záródott. ,A Crambe ilyen viselkedésének alapja az leheí, hogy nehezen csírázik ki nagy gyökérkonkurencia esetén (csírázáskor gyenge kompetítor), így olyan növény közösségekben telepszik meg elsősorban, ahol a természetes folyamatok (partleszakadás, suvadás, erózió), vagy az emberi tevékenység (kertművelés, legeltetés) a löszön kialakult talajt megbontja, illetve kialakulását gátolja, és így a pázsitfüvek dominanciáját csökkenti."

16 A talajtani vizsgálatokkal kimutatható volt, hogy mind a humusztartalmat, talajkötöttséget tekintve, alacsonyabb értékeknél magasabb denzitást mutatott a Crambe tataria. Nem kizárt tehát, hogy visszaszorulásában — még az emberi beavatkozások előtt — szerepet játszhatott a löszgyepek záródása is. HORVÁTH A. (1991) az aktív természetvédelemhez is ad gyakorlati tanácsokat — növények irtása, talaj bolygatása. A természetvédelmi kezelést elősegítő további eredmények várhatók GALÁNTAI M.— KERESZTY Z. (1994) konzervációbiológiai vizsgálataitól. Baráth, Z. (1963): Növénytakaró vizsgálatok felhagyott szőlőkben. Földr. Ért., 12: 341-356. Beké ő. (1932): A tátorján irodalmához és elnevezéséhez. Debreceni Szemle. Debrecen Béres Mária (1987): Kitaibel Pál botanikai útinaplójából (1798) Múzeumi Levelek (55—56. szám), Szolnok Bunke Zs. (1985): Pillér Mátyás (1733—1788) és herbáriuma. Botanikai Közlemények Csapody I. (1982): Védett növényeink. Budapest Csapó J. (1775): Új füves és virágos magyar kert... Posony Diószegi S. (1813): Orvosi Füvészkönyv, mint a 'Magyar Füvészkönyv' praktica része. A Füvészek és Nemfüvészek számokra készült és közhasznavehetővé tétetett Debreczenben Dömötör S. (1944): Keletről vetette ide a vihar. Debreceni Szemle. Debrecen Ecsedi I. (1935): A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen Ma már az Alföld legnyugatibb területén a Mezőföldön fordul elő természetes körülmények között, de a visszatelepítési kísérletre is találunk példát (HARKA Á.—TÓTH A. 1989). A szerzők megkísérelték a tátorján visszatelepítését a két egykori termőhelyre, a Tisza mentére (Tiszafüredre) és a Nagykunságba (Kisújszállás). A vetésre érett magvakat a balatonkenesei állományból gyűjtötték. Tiszafüred térségében 1985-ben vetették el a magvakat és 1988 tavaszán figyelték meg az első virágzást. A tátorján védettségének helyzete 1996-ban A tátorján (CRAMBE tataria Sebeők, 1779) fokozottan védett növény (a 12/1993.(111.31.) KTM r. alapján), eszmei értéke 30.000 Ft. A tátorján előfordulása által Indokolt védett területek Balatonkenesei-tátorjános Természetvédelmi Terület (2 hektár). Bölcskei-tátorjános Természetvédelmi Terület (10 ha védett, 10 ha fokozottan védett). Megyaszói-tátorjános Természetvédelmi Terület (35 ha) Rádi-tátorjános Természetvédelmi Terület (előkészületben) Érkövy A. (1863): Az 1863. évi aszályosság a Magyar Alföldön. Farkas S. (1990): Tolna megye védett növényei. Babits-füzetek 4., Szekszárd Farkas S. (1994): Bölcske község határának természetes növénytakarója, florisztikai értékei. Bölcske Galántai M.—Kereszty Z. (1994): Konzervációbiológiai vizsgálatok hazai védett növényfajainkon. III. Magyar ökológus Kongresszus összefoglalója. Szeged Gombocz E. (1936): A magyar botanika. A magyar flóra kutatói. Budapest Gombocz E. (1938): Kitaibel gyűjtötte népies magyar növénynevek. Botanikai Közlemények Gombocz E. (1945—1946): Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. I—II. Budapest Gunda B. (1939): A gyűjtögető gazdálkodás. Útmutató füzetek a néprajzi adatgyűjtéshez. Budapest Gunda B. (1966): Ethnographica Carpathica. Budapest Gunda B. (1987): Megjegyzések a kulturális ökológiáról. (In.: Irodalom 16 Horváth A.(1991) 28.p. 15