Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Benedek Gyula: A hiteleshelyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

„[ ]' Hogy Nemzetes csulai Móré [Egregius ladislaus More de Chwla] László 2 előttünk személyesen megjelenve kinyilvánította és önként tanúsította a következőket; hogy őmaga bizonyos kötelességeitől indítva a Nagyságos gyarmati Balassa Ferenctől [A Magnifico francisco Balassa de Gyarmath] az alulírt katonai eszközöket — tudniillik egy vasból való kardot [ferreum gladium unum], egy tőrt [pugionem unum], egy kantárt (zablát?) [frenum unum], hasonlóképpen egy lófarkszíjat [farmethringem similiter unum], továbbá egy szügyelő boncsot [Yyghalew?] kért kölcsönbe — feszes határidő mellett — mindösszesen ezer aranyforint értékben, amely [hadi] eszközöket átvette és megkapta, amelyeket neki Balassa Ferencnek, a meghatározott időtartam eltelte után, előttünk teljes egészében visszaadni ígért és vállalt, pontosabban ígér és vállal a kötelezettség ilyen garanciája szerint; Hogyha őmaga Móré László az előbb szóbahozott [katonai] eszközöket — a meghatározott idő eltelte után — az említett Balassa Ferencnek akár magvaszakadása miatt teljesen visszaadni, valamint visszaszolgáltatni nem akarná, nem tudná, avagy esküvel nem kötelezné, netán bármi módon nem védelmezné, akkor a meghatározott időtartam elteltével, a jelenlegi levelünk ereje alapján, ugyanaz a Balassa Ferenc belépne ugyanannak a Móré lászlónak a Külső-Szolnok vármegyében lévő Alcsi [Alchy] falubirtokban 3 bírt teljes birtokrésze teljes birodalmába és ugyanazt a maga részére zálog címén elfoglalná, annak az összes termését és hasznát megkapná, valamint eltulajdonítaná, végül pedig magánál tartaná és megszerezné, elbirtokolná zálog címén addig és amíg neki Balassa Ferencnek az említett [hadi] eszközei tekintetében eleget nem tenne [...]; Nemkülönben vállalta a jelzett Móré László, hogy az említett Balassa Ferencet a fent megjelölt esetben, a mondott birtokrészének a békés birodalmában — a zálogbirtoklás ideje alatt — valamennyi ügyvéddel, támadóval és felperessel szemben gyámolítja, támogatja és megőrzi a saját fáradtsága és költsége árán, a jelenlegi levelünk ereje és közhitelű bizonysága alapján; Kiadatott [Budán], a Húsvét előtti harmadik vasárnapon [március 18-án], az Úrnak az 1515-dik [1.5.1.5.] évében előttünk in4 Az oklevél egykorú bemásolás a budai káptalan egy fennmaradt protocollum 5 töredékében. Nem teljes, mert hiányzik a bevezető része, amely a címzést (intitulatio), a megszólítást (invocatio), valamint az üdvözlést (salutatio) tartalmazza. Kétségtelenül hiteles. OL DL 106.083/165 1 Az ismeretlen sorszámú bevezető rész hiányzik. 2 Csulai Móré László 1523—1526 között királyi főasztalnokmester volt (magister Dapiferorum). 3 Alcsi, a Mohács előtti önálló község helyét nem ismerjük. Most Szolnok városrésze a Zagyva keleti partján. 4 Itt fel van tüntetve annak a két kanonoknak a neve, akik előtt a bevallás történt, így: „Coram dominis fwthamoth et Sandorhazy", magyarul: „Futamoth és Sándorházy [kanonok] urak előtt". 5 A protocollum (jegyzőkönyv) az oklevelek őrzésének a legmodernebb formája volt. Ez alakilag egy összefűzött füzetnek felel meg, amelybe a bevallásokat időrendi sorrendben (vagy tematikus időrendi sorrendben) vezették be. Minden esetben elhagyták a címzést (intitulatio), a megszólítást (invocatio), valamint az üdvözlést (salutatio), mert a feljegyzést maguknak csinálták. Egyébként az okleveleket a kezdetekben másolat (par), majd kivonatos formában (regestrum) őrizték. 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom