Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Szabó Géza: Víz alatti régészeti adatok a Pannonia—Barbaricum határvonal IV. századi védelmének kérdéséhez

Duna keleti oldalán, a szigeten 4. századi hídfőállás nyomai figyelhetők meg.

13 A pontosabban Máriakáinok-Kavicsbánya néven ismert lelőhelyen, a Lajta torkolatával szemben, a Mosoni-Duna partjától alig 150 m-re lévő kavicsbánya nyugati oldalában az 1993. októberében végzett merülések során megtaláltuk a szakirodalomból is ismert falmaradványt.

14 A parton egy, a víz fölé magasodó, de egyébként jóval a szántóföldek szintje alatt lévő falcsonkot figyeltünk meg, melynek egy hatalmas tömbje leszakadt, s a vízbe került. A fal alapozási mélysége megközelítően egyezett a merülés alkalmával mért vízszinttel. A felkavarodó üledéktől rendkívül rossz látási viszonyú, 6—8 m mély tóban a part mentén, mintegy 70—80 m hosszan a vízben helyenként 2—3 követ találtunk. A partoldalban kilátszó kövek alapján úgy tűnt, mintha közvetlenül a falsík mellett szakadt volna le a part. A falcsonk alatt több faragott, megmunkált kő volt, egy domborműves sírkő töredékét ki is emeltük, és a mosonmagyar- óvári múzeumba szállítottuk. A partfalban lévő falcsonkot bizonyos mértékig datálja ugyan a másodlagosan beépített sírkő töredéke, azonban az építmény pontos korát, rendeltetését csak további kutatások tisztázhatják, melyek során célszerű lenne a szárazföldön és a víz alatt párhuzamosan végezni az ásatást. Kunsziget: A Toronyvár-dűlőben, a limes úttól távol, közvetlenül a Mosoni-Duna partján alacsony vízállásnál őrtorony falcsonkja látható.

15 (Quadrata 2.) A Toronyvár-dűlőben a töltésen átvezető földút közvetlenül a Mosoni-Duna-ág partján kétfelé válik. A keleti irányba kanyarodó útszakasz az irodalomból jól ismert lelőhelyen három kis halmon halad át. A mezőőr elmondása szerint innen korábban köveket bányásztak ki. A középső halom vonalában a rézsűben a helyszíni szemle során mészhabarcsos omladékra utaló nyomokat láttunk. A parti szántáson végzett terepbejárásunk alkalmával régészeti leletet nem találtunk. A mosoni-dunai merülések során felmértük a parton lévő felszíni kiemelkedések vonalában fekvő fal maradványokat. A nyugati oldal felőli parti kiemelkedéssel egy vonalban a vízben kődarabokat, téglát és sóderes mészhabarcsdarabokat találtunk, 70 m-rel lejjebb, a harmadik parti ki13 Pusztai 1970.; Pusztai 1977. 23—24.; Visy 1989 42. 14 A merüléseket a győri, valamint a Poszeidon és az megköszönni. A régészeti megfigyelések részletes isr 15 Gabler 1971 21—47.; Visy 1989 43.; RLU 21. emelkedés irányában, a folyásra merőleges vonalban is megfigyeltünk néhány kődarabot. A mederben a folyásiránnyal párhuzamosan, a terepszintből kicsit kiemelkedő úttól 36—40 méterre e

9y-egy 2—3 m távolságban fekvő kő- és habarcsdarab, sóderes mészhabarcs és tégla által jelzett vonalat figyeltünk meg, amely a fenéken nehezen volt követhető, mert leásva ugyan találtunk egy-egy kődarabot, de a mederfelszínen csak néhány töredék látszott. Néhol egy-egy olyan famaradványt is találtunk, amelyről nehezen lehetett eldönteni, hogy a falszerkezet része volt-e, avagy megkövesedett uszadékfa. A merülések során tett megfigyelések alapján feltételezett falakat megkíséreltük néhány helyen megtisztítani. Az első, legnyugatibb mosatási ponton régészeti leletek nem kerültek elő. A Ny-i oldalon lévő parti kiemelkedés vonalától kicsit feljebb, egy bedőlt nagy fűzfa alatt a folyással szemben megdőlt fal maradvány 4 m hosszú, 2 m széles szakaszát megtisztítva kiderült, hogy a falat sóderes, mészhabarcsos kötőanyagba, nagyméretű római téglákból rakták. A mederben végzett ismételt felderítő merülések azt mutatták, hogy a parttal párhuzamosan 70—80 m hosszan vannak elszórva kövek, melyek felső — nyugati — vége a megtisztított falszakasz vonalában található. A sziget részen, tehát a Mosoni-ág túloldalán végzett terepbejárások során régészeti lelet nem került elő. A régészeti jelenségek azt mutatják, hogy ezen a lelőhelyen egy verőcei típusú, kb. 70x40 m kiterjedésű késő római jobb parti kikötőerőd romjai körvonalazhatók. A parton megfigyelt három kis kiemelkedés, valamint a partoldalban lévő omladék feltehetően arra utal, hogy az erőd déli része a két sarokbástyával és a középső portálrésszel a partfalban, illetve az út alatt futott. A nyugati fal egy része a vízben ma is látható, de valószínű, hogy az északi zárófal, a bejárat már elpusztult. Csak további kutatás révén deríthető ki, hogy ezen a részen a Duna rombolása volt-e erőteljesebb, vagy esetleg eleve gyengébb — faszerkezetű — falat építettek. További kutatások esetén célszerű lenne az ásatásokat párhuzamos végezni a szárazföldön és a víz alatt. [Véneknél az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna találkozásánál, a Mosoni-sziget végénél lévő átkelőhelynél őrtorony nyomai láthatók a jobb klub búvárai végezték, segítségüket ezúton is szeretném Figler Andrással közösen tervezzük. 81