Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)
Béres Mária: A tátorján első leírása (Forrásfeldolgozás)
arra vállalkoztam, hogy a Tataria Ungaricá-t mutassam be botanikailag, azt a növényt, amelyet eddig pontosan egy botanikus sem írt le. Ezt az alkalmat, a dolog újszerűségétől csábítva, annál serényebben megragadandónak véltem, minél nagyobb hasznot látszott ígérni növényünk mind gazdasági vonatkozásban, mind az orvosi gyakorlatban. Azonkívül ugyanis, hogy elsősorban friss gyökeréből a konyhákban és szinte teljesen költség nélkül igen kellemes és kiválóan tápláló ételek készíthetők, továbbá a gabona drágasága idején évelő és hatalmas méretű gyökere biztos kisegítést kínál; sok, a maga helyén említendő esetben az orvoslásban is jelentős helyet foglal el, amikor tápláló, minden ingerlőszer nélküli gyógyító szerekre van szükség. De hogy ne menjen feledésbe (amint az olykor meg szokott történni), mielőtt a különféle körülmények között vizsgált növény felhasználási módjai kellően ismeretessé válnának, olyan botanikai leírását adtam a mellékelt ábra kíséretében, hogy azt előfordulásakor a botanikában járatlan ember is, még inkább az, aki csak most kezdte ízlelgetni a botanika elemeit, bárhol képes legyen felismerni, minden mástól megkülönböztetni és alaposabb vizsgálatnak alávetni. Ha észlelni fogom, hogy ezen első fáradozásaim édes hazámnak valami hasznot hoztak, egyáltalán, hogy elértem célomat, szerfölött fogok örülni. CRAMBE TATARIA Tataria Ungarica. Clusius: Hist. rar. 191. old. 6 A Panax Heracleushoz hasonló Ungarica. Bauhin: Pin. 153. 7 Az ehető Tataria Ungarica a Panax Heracleus levelével, a Libanotis Cachryfera magvaival. Bauhin: hist. III. kötet, II. rész, 163. old. 8 Cachrys Ungarica, a Panax levelével. Tournefort: inst. 325. old. 9 Legelőször Carolus Clusius ismertette a tudományos világgal ezt a növényt. Teljes leírását helyénvaló lesz itt idézni. „Nem közönséges növény ez, igen vastag és igen hosszú gyökere van; mert emlékszem, hogy karvastagságú és könyöknyi hosszúságú, sőt néhány még nagyobb darabot kaptam Batthyány Boldizsár 10 méltóságos úrtól, aki a kedvemért Magyarországról, a Dunántúlról hozatta, hogy a bécsi kertbe vigyem át. Mármost ezekbői a bevágásokat és szeleikéit tekintve a répáétól nem nagyon különböző levelei nőttek ki, de rövidebbek, és inkább a Panax Heracleus leveleinek az alakjához álltak közelebb, durva, szúrós szőr borítja őket, halványzöld színűek, más levelek azután valamivel kisebb bevágásokkal vannak szabdalva és nem kevésbé szúrósak, ezek között nőtt föl a könyöknyi vagy annál hosszabb, viszont hüvelyknyi vastagságú, rovátkás, üreges és csomós, a levelekhez hasonlóan érdes szár, amelyet széles kocsányukkal kisebb és sokfelé szabdalt és érdes szőrökkel is borított levelek vettek körül. A szár csúcsa ernyőformában végződött, a Panax Heracleus ernyőihez hasonlóan, amelyekben a virágok alakra és színre egyformák; elvirágzásuk után ritkásan (mert egyes virágok nem termékenyek) igen kövér magvak foglalták el helyüket, amelyek nem nagyon különböznek a Libanotis Cachryfera ismert, nagy és rovátkás magjától. Ezeket a töveket különben két évig gondoztam, mielőtt egyikük szárat is, virágot és magot is termett, azután elrothadtak, és olyan bűzt árasztottak, hogy ki kellett őket dobni a kertből. Ennek a gyökerével táplálkoznak tehát az Eger környéki, sőt azon túl a Dáciával szomszédos magyarok is, a gabona drágasága és szűkössége idején más kenyér hiányában, amint azt nekem elmondták nemcsak említett előkelő hősünk, hanem más nemes férfiak is, akik abban a tartományban élnek. Ez a körülmény azt eredményezte, hogy kételkedni kezdtem, azonos-e a Tatárország6 Clusius (1583): Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatarum história, Antwerpen. 7 Bauhin (1623): Pinax theatri botanici, Basel. 8 Bauhin (1658): Theatri Botanici sive Históriáé plantarum ex veterum et recentiorum placitis propriaque observatione concinnatae liber, Basel. 9 Tournefort : Institutiones rei herbarii. 10 Batthyány Boldizsár (1538—1590): európai műveltségű és haladó gondolkodású főúr volt. Nemcsak mecénás, hanem tudományosan is bele tudott szólni a botanikai vitákba, eszmecserékbe. A Bécsbe tartózkodó Clusiusszal közvetlen kapcsolatot tartott fenn, növényeket, gyökereket, magvakat küldött annak tudományos munkáihoz. Később a belga tudós 15 évig tartózkodott az udvarában. 7
