Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Csányi Marietta: Újabb adat kelet-magyarországi kora bronzkorunkhoz

leletegyüttesnek nem ez az egyetlen darabja, mely déli, délnyugati kapcsolatokat mutat.

57 A 3. gödörből származik a leletanyag másik korsója. Legközelebbi párhuzamait Radanovac, Hajdukovo (Hajdújárás), Bosut és Szava lelőhelyekről ismerjük.

58 Ugyenebben a körben találjuk meg a 4. gödör bögréjének (XII. t. 6., azaz: XVI. t. 12.) megfelelőit is.

59 A 5. gödör kettős kónikus füles edénye (XIV. t. 3.) a leletegyüttes déli kapcsolatainak egyik legszebb példája, mását a vinkovci telepen láthatjuk.

60 A 3. gödör épségben előkerült bögréje (III. t. 2.) jellegtelen, általánosan elterjedt forma, egyetlen kora bronzkori leletegyüttesben sem lógna ki a sorból. Nem különleges tárgytípus, közönséges, az őskorban mindvégig használt eszköz az 5. gödör agyagkanala (XIII. t. 15.), történeti-kronológiai jelentősége is ennek megfelelő, elsősorban jelenléte miatt érdemel említést. A fenti elemzés a tiszakürti emlékanyag speciális összetételére, kulturális hovatartozásának sajátos kettősségére világít rá. Az egyes edényformák régészeti összefüggései alapján leletanyagunk közvetlenül kapcsolódik a Vajdaság, Szerémség ill. Szlavónia és a Dél-Dunántúl kora bronzkorához, az Ada- és Somogyvár-Vinkovcikultúrkörökhöz. Hogy a nyilvánvaló rokonság dacára mégsem tekinthetjük e kultúrák még perifériális képviselőjének sem, annak oka éppen bizonyos vezérformák teljes (mély, öblös, kihajló peremű tálak)

61 vagy részleges (korsók)

62 hiánya, ill. a kerámia-típusok leletanyagon belüli megoszlása. E tekintetben ugyanis a lelőhely a Makó-kultúra tipikus képviselője. Ez tükröződik a fazekaktárolóedények túlsúlyában, a bögrék-korsók kis számában, mely egyúttal a finom kerámia csekély arányát is jelenti, s ez látszik a fentebb ismertetett telepjelenségekből is. Mivel a telepjelenségek mindig az egykori gazdálkodásmód régészetileg megfogható vetületei, adataink, az egyetlen csongrádi kivételtől eltekintve,

63 arról szólnak, hogy a Makó-népesség — feltehetően nagyállattartó életmódjával összefüggésben — a gyakori és gyors helyzetváltoztatásra rendezkedett be. E célt legjobban olyan „könnyűszerkezetes": fából, nádból, ágakból néhány óra alatt felépíthető kunyhók szolgálhatták, melyeknek éppen azért nem találjuk sem ásatáson, sem pedig felszíni gyűjtéskor nyomát, mert az agyagot, mint építőanyagot vagy teljesen nélkülözték vagy csak igen kis mennyiségben alkalmazták. E feltevést támasztja alá az a megfigyelés, hogy a hulladékgödrök általában nem tartalmaznak paticsot.

64 Ilyen település-típust reprezentál a maga öt gödrével a tiszakürti lelőhelyünk is. Ha most azt vesszük figyelembe, hogy lelőhelyünk a Kárpát-medencei „teli-előtti" korszak tipikus viselője, s mint ilyen a Tiszazugban, a későbbi teli-kultúrák centrumában fekszik, újra felvetődik a kérdés, hogy milyen szerepet játszott a kora bronzkor elején itt élő népesség teli-kultúráink kialakításában. Ha a tiszakürti igen gyér telepjelenségekre, s az egykori telep ebből következő igen alacsony lélekszámára gondolunk, azt mondhatjuk, hogy semmit. A réteges telepek majdani óriási népességkoncentrációjának ugyanis más Makóegyüttesekben sem látjuk jelét.

65 A tiszakürti teleprészletnek éppen ezért a későbbi bronzkori történet szempontjából az a legfőbb tanulsága, hogy a telikultúrák kialakulásának kezdeteit nem a megelőző időszak szórványos jelenségeiben, hanem mind a Duna, mind a Tisza mentén csakis a teli-telepek alján kereshetjük. 57 58 59 60 61 62 63 64 65 Szénánszky 1987—1988. Horváth 1980—81, I. t. 2. (Formai párhuzam, csak az osztott fül eltérés.), III. t. 2., VI. t. 2.; Dimitrijeviő 1982, Abb.5.2.; Tasié 1984, IV. t. 11.; Ecsedy 1979, VIII. t. 1, IX. t. 1. Horváth 1980—81, II. t. 1.; Tasié 1984, III. t. 2. Dimitrijevié 1982, 5. t. 4. Ecsedy 1979, Pl.: X.tábla Ecsedy 1979.V. t. 3—4., IX. t. 1—2. stb. Kalicz 1984, 95. XXIII. t. 1. A szerző az alaprajz közlésekor Goldman Gy. és G. Szénánszky J. ásatására hivatkozik. Ez a nagyméretű, 37x7 m alapterületű cölöpszerkezetes építmény, mely, — mivel egyedi eset — valószínűleg nerm közönséges lakóházként, hanem közösségi épületként funkcionált. Legalább is Tiszakürtön nem, e tekintetben azonban a közlések semmilyen információt nem nyújtanak. Csak feltételezhetjük, hogy paticsról azért nem történik említés, mert a feltárt gödrökben nem is volt, nem pedig azért, mert a világ legtermészetesebb dolgának tartjuk, hogy a hulladékgödrökben patics is van. Bóna I. el is veti a Makó-népességnek a telikultúrák kialakításában játszott döntő szerepéről szóló, korábban általánosan elfogadott nézetet. Elképzelése szerint a Somogyvár-kultúra és „rokonai" hordozták magukban azt a szellemi-anyagi inspirációt, melynek hatására a teli-kultúrák kis időbeli eltolódással a Kárpát-medence különböző területein kialakultak. Bóna 1992, 11—15. 56