Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Csányi Marietta: Újabb adat kelet-magyarországi kora bronzkorunkhoz

lényegesen, csak néhány hasonló jelenségről jelent meg tudósítás.

16 A kevés, gyakran csak egy-egy objektumra kiterjedő ásatások vagy inkább leletmentések eredményeiből nem dönthető el az a kérdés, hogy vajon a Makó-kultúrára mindenütt jellemző sajátosság-e a lelőhelyek ilyen, Tiszakürtön tapasztalt gyér volta, melyek alapján e telepek legfeljebb alkalmi szálláshelyként értékelhetők, vagy pedig csak az Alföldre szűkíthető földrajzi jellegzetesség.

17 A Makóval rokon Kosihy-Öaka-csoport telepeiről, Szlovákiából vannak csak részletes információink meglehetősen nagy területen elszórtan elhelyezkedő objektumokról (hulladékgödrökről, gödörházakról).

18 A tiszakürtihez hasonló kép rajzolódik ki Jánosszálláson csakúgy, mint az utóbbi évtized leletmentései során Békés megyében előkerült kora bronzkori teleprészletekből (Battonya, Mezögyán, Szeghalom-Környe).

19 Lelőhelyünk tehát a telepjelenségek alapján minden kétséget kizáróan beleillik a Makó-telepek sorába, sokkal változatosabb, árnyaltabb képet mutat azonban, ha a leletanyag oldaláról világítjuk meg. A gödrökből származó anyag egységes, kimutatható kronológiai különbség nélkül és mind típusvariációit mind megmunkálását tekintve, jellegzetes házi kerámia. Ennek megfelelően az esetek többségében durva kivitelű, rusztikus díszítőelemekkel ellátva, mint a seprőzés (III. t. 6., IX. t. 3, X. t. 11., XI. t. 2. stb.), a rücskös felület (II. t. 2., VIII. t. 5, 9., XI. t. 5., XII. t. 9., stb.) a bevagdosásokkal vagy ujjbenyomkodásokkal tagolt borda (VII. t. 10, 13., VIII. t. 6., XIII. t. 1—3.). Igényesebb díszítő szándékot csak a seprőzésnek egészen finom, fésűzésnek (III. t. 5., IX. t. 5, 6., XI. t. 1.) vagy besimításoknak (X. t. 3, 5—10.) ható változata mutat. Sajátos technikai megoldás a durva seprőzésnek kiégetés előtt a még puha edény felületén történő elsimítása. (VIII. t. 4., X. t. 4.) Az edények oldalán elvétve bütyök is előfordul (III. t. 1., VII. t. 11, 12., VIII. t. 1—2. A bevagdosás, ujjbenyomkodás általános őskori fazekas-fogások, kora bronzkori jellegzetesség a seprődísz, mely a korai teli-időszak (Nagyrév-, Hatvan-kultúra) végéig él. Szűkebb korjelzőnek csak a ráfröcskölt agyaggal vastagon rücskössé tett edényfelületet tekinthetjük, mivel ez a technika a teli-kultúrák idejére kiveszik. Somogyvár- és Vinkovci-körben előszeretettel,

20 Makó-edényeken rirtkábban alkalmazzák,

21 Az egészen finom, fésűzésnek beillő seprődíszre Makó-együttesekben csak elvétve akad példa: a domonyi leletegyüttes egyik töredékén láthatunk hasonlót.

22 Előfordul a Vinkovci telepen (Vinkcvci-kultúra rétege),

23 a Duna-menti tellek közül a Dunaföldvár-Kálvária IV., a szerző által a harangedényekkel és a közép-tiszavidéki korai Nagyrévvel párhuzamosított bronzkori rétegében.

24 Előfordul nyírségi edények felületén is,

25 de egyetlen felsorolt lelőhelyen sem olyan nagy arányban, mint leletegyüttesünkben. Az említett díszítéstechnika csak fazekakon ill. tárolóedényeken tűnik fel, és soha nem borítja be azok teljes felületét, hanem a peremet, nyakat és a vállrészt egy sávban szabadon hagyja. Tudomásunk szerint példa nélküli az edények felületén szabálytalanul besimított vonalak halmaza, mely gyakorisága folytán Tiszakürtön jellemzőnek számít. Maga a besimítás, mint technika azonban nem ismeretlen a korszakban; a Vinkovcikultúra névadó telepén néhány fazékon látjuk viszont, de mindenkor szabályos, általában zegzug-mintát alkotva.

26 Hasonlóakkal Somogyvárterületen is találkozunk,

27 ahol e díszítésmódnak a mély, kannelúra-szerű változata az igazán 15 Csalog 1941, 10., VI. t. 16 Kalicz 1984, 95, RégFüz 1970, 2. 17 Domony kivételével, ahol két ilyen objektum került elő, valamennyi kelet-magyarországi lelőhelynél egyetlen gödörrről tesz említést Kalicz N. A nyugat-magyarországi leletek pedig szinte kizárólag szórványként kerültek a múzeumokba, kivétel Kiskánya, ahol az említett házakon kívül több gödör is előkerült, Süttő, ahol a szerző egyetlen hulladékgödröt tárt fel, valamint Nyergesújfalu, ahol a monográfia megjelenése óta több gödörház látott napvilágot. L. Kalicz, 1968, 77—80.; Vékony 1970. Ilyen kevés adat nem szolgálhat alapul semmiféle törvényszerűség megállapítására. 18 Vladár 1966, 262. 19 Kürti 1971, 29.; Szénánszky 1987—1988, 154. 20 Ecsedy 1980, VII. t. 7—10.; Tasió 1984, I. t. 1—2, 5, 6, 8., II. t. 11, 13. 21 Kalicz 1968, IX. t. 34.; Kürti 1971, 32.4. 22 Kalicz 1968, VI. t. 26,27., VIII. t. 9. 23 Dimitrijevic 1966, T. 17.2—3.; uő 1982, Abb. 7.5. 24 Szabó 1992, 48—49., Kronológiai táblázat, VII. t. 5, 7, 9. 25 Kalicz 1968, XV. t. 2, 4, 9. 26 Dimitrijevió 1966, 13. t. 1, 3.; uő 1982, Abb. 5. 12—14.. 27 Ecsedy 1982, IV-tábla 1, 2, 4. 53