Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)
Csányi Marietta: Újabb adat kelet-magyarországi kora bronzkorunkhoz
CSÁNYI MARIETTA ÚJABB ADAT KELET-MAGYARORSZÁGI KORA BRONZKORUNKHOZ (Teleprészlet Tiszakürt határában) A régészettudománynak a kelet-magyarországi bronzkor kialakulásáról alkotott nézetei Kalicz N. e témájú, az őskori történetírásban mindenkor nélkülözhetetlen monográfiájának megjelenése óta sokat módosultak. 1 Ecsedy l.-nak a gödörsíros kurgánokkal kapcsolatos kutatásai bizonyították, hogy a gödörsíros kurgánok népének, mint etnikai tényezőnek, a magyarországi bronzkor kialakításában csak elenyésző szerepe lehetett, mivel feltűnése korábbi időszakhoz köthető. 2 Újabb dél-dunántúli feltárások tényei pedig a Vucedol-emlékanyag korábbi, a rézkorba való datálását tették szükségessé, így ez a népesség is kikerült a kora bronzkori kultúrák köréből. 3 A Nyírség-leletkomplexum szintén a kronológiai átcsoportosítás sorsára jutott. A tiszaluci horizontális sztratigráfiai adatok tanúsága alapján maga Kalicz N. sorolta a bronzkor kezdetéről a kora bronzkor második fázisába. 4 Maradt tehát a bronzkor kezdetén az időközben csoportból kultúrává előlépett Makó-népesség, mint szilárd alap, melyből a további bronzkori folyamatok kiindulhattak, ill. a vele párhuzamosan a Dél-Dunántúlon feltűnő, a szakirodalomban elsőként Bóna által körvonalazott, és az újabb kutatások révén megnövekedett jelentőségű Somogyvár-Vinkovci-kultúra. 5 Mindebből a vázlatos áttekintésből olyan kép rajzolódik ki, hogy kora bronzkorunknak a szakma megkülönböztetett figyelmet szentel. Valójában azonban a kutatás intenzitása földrajzilag eltérő, s többek között arra a kérdésre keres választ, hogy miképpen hordozzák magukban e kora bronzkori kultúrák a soron következő teli-fejlődés csíráit, hogyan lehetnek annak történeti elődei. A Közép-Tisza-vidék, a kora bronzkorban az e témával foglalkozó munkákban, mint a Makókultúra elterjedési területének része szerepel. 6 Ez a nagyvonalú vázlat azonban csak néhány lelőhelyre támaszkodik. Kalicz N. három lelőhelyet említ. Örvény-Temetődombon leletmentés során belső díszes talpas tál töredéke került elő egyéb leletösszefüggés nélkül. Szórványlelet a másik belső díszes tál töredéke Tiszafüredről és a MNM gyűjteményében lévő urna Rákóczifalváról. 7 A felsorolt leletek értékelhetőségéből erősen levon az a körülmény, hogy nem leletegyüttesből származnak. A helyzet a monográfia megjelenése óta sem változott lényegesen. A Jászság nyugati felében végzett terepbejárásokon nem került elő újabb Makó-telep. 8 A topográfiai munkák révén a megye más területein a lelőhelyek száma némiképp emelkedett ugyan, de az így összegyűjtött leletek is — jellegüket tekintve — felszíni szórványok csupán, és csak akkor utalhatók kétségtelenül a Makó-körbe, ha az a bizonyos belső díszes tál, mint Makó-jellegzetesség szerepel köztük. 9 Az elenyészően kevés adat a Tisza-vidéken hovatovább lakatlan területek 1 Kalicz 1968. 2 Ecsedy 1975. 3 Ecsedy 1979.105—110.; uő 1983. 67—72. 4 Kalicz 1981, 67—74. 5 Bóna 1965, 39—63.; Ecsedy, 1979, 97—136. — E tekintetben a Harangedény-kultúra, lokális, csak Budapest térségében ható jelentőségénél fogva, nem jöhet számításba. 6 Kalicz, 1968, Abb. 3.; Ecsedy, 1979, 109. Abb.8.; Kalicz, 1982, 128. Abb. 6.; Kalicz-Schreiber, 1982, 141. Abb. 2. 7 Kalicz 1968, 79. 8 Kalicz 1968, 79. 9 A lelőhelyek száma így is tíz alatt maradt, beleértve a a tiszazugi terepbejárásaink helyszíni meghatározásaiból származó, valamint a Túrkeve-környéki adatokat. Utóbbit I.: Csányi 1992, 22, 28, 31, 33. A négy kora bronzkori lelőhelyet csak feltételesen sorolhatjuk a Makó-kultúrához. A Topográfia u.ezt a bizonytalanságot tükrözi: MRT 6 (1982) A szeghalmi járás. 219. MRT 45
