Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Egri Mária: Gábriel József (József Gábriel)

EGRI MÁRIA GÁBRIEL JÓZSEF GÁBRIEL JÓZSEF 1952. május 23-án született Söjtörön, Zala megyében. 1970—74 között végezte tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskola rajz—földrajz szakán, majd 1980-ban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Bráda Tibor és Patay László voltak tanárai. 1980-tól a Művészeti Alap, 1981-től 35 éves koráig a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja. 1984-től a MAE— EKV (Mérite Artistique Européen — Europese Kunstverdienste) veszi fel tagjai közé. 1987-től három évig Szőnyi-ösztöndíjas. 1974—89 között a zalaegerszegi Deák Ferenc Szakközépiskolában tanít. 1989-től szabadfoglalkozású művész, az Ady Endre Általános Iskola és Gimnázium óraadó művész tanára. Zárkózott, magának való ember, akit nehéz szóra bírni, hét lakattal bezárt tornyából előcsalogatni. Ritkán nyílik meg, még ritkábban nyilatkozik. Ezért is használjuk fel bemutatásához azt a néhány önvallomást, amely az évek során különböző zalai lapokban a róla szóló írásokban látott napvilágot. Először grafikusként jegyezte nevét a művésztársadalom. 1982-ben Szolnokon a Megyei Művelődési Központban rendezte meg első önálló kiállítását, ahol első ízben mutatta be festményeit is. Tussal vagy színes ceruzával készült rajzai, rézkarcai, olajképei ugyanazt az archaikus-nosztalgikus világot járják körül, ugyanarról a különös gábrieli alakokkal, szerkezetekkel, vegetációval népesített bolygóról hoznak üzenetet. Mint ahogy egyik méltatója írja: „Gyönyörűt, lírait, kegyetlenül igazat. Rajztudását, festőiségét, képszerkesztését nézve, több száz év homályából egy flamand piktor űz gúnyt belőlünk és ad feloldozást bűneinkre. Na, nézzenek ide, ilyen ez az élet! Aljasok, szépek, szemetek és gyönyörűek vagytok!

1 Tudvalevő, Gábriel József is tanít, mint igen sok művésztársa. Amíg anyagi helyzete rákényszerítette, hivatásos tanárként, 1989-től, mint szabadfoglalkozású alkotóművész már csak óraadóként foglalkozik a gyerekekkel. A riporter feltette a kérdést, ettől megváltozott-e az élete: „Nem változott. Nem is hittem, hogy más világ következik. Tulajdonképpen nem dolgozom se többet, se kevesebbet. Próbálom a világ másik részét összeegyeztetni ezzel; nem dolgozom nyolc órát, de van úgy, hogy éjjel is, mert egész nap nem csinálok semmit... Én úgy érzem, keveset dolgozom, még többet kellene."

2 A nyolcvanas évek végén a várostól megkapta a Csipkeházi műtermek egyikének bérletét, de ez nem egyezett Gábriel habitusával. Amikor „szabadúszó" lett, a Deák Szakközép szertárát, az úgynevezett „művészkuckót" is otthagyta. „Most a szertárban már nem festek, s mivel a csipkeházi műtermet is visszaadom, maradt két hely: a Halom utca és Söjtör..."

3 Gábriel Zalaegerszegen a Halom utcában, a valamikori Csácson vett egy házat, amelyben kialakította magának a neki legmegfelelőbb környezetet. A Magazin egyik műteremlátogatásából idézünk: ,A falak mentén 'beforgatott' képek, az állványokon még csak készülődök, az asztalon festékes tubusok halma, könyvek, s a háttérben 'dörmög' a rádió, csak a nesz kedvéért. Gábriel folyamatosan dolgozik. Egyszerre több mindenen — hogy majd abbahagyja, a falnak állítsa aztán idővel újra elővegye, újra ecsetet fogjon rá...."

4 Gábriel József festményeire, egyedi és sokszo1 Szabó Ernő: Üzenet Nakonxipánból. Monitor Balatoni Közéleti Hírmagazin I. évfolyam 12. sz. 1993. November 17. 9. p. 2 Szabó Ágnes: Művészsarok. Söjtör a világ közepe? Első beszélgetés Gábriel József festő és grafikusművésszel. Egerszeg. 1989. december 7. 5. p. — H. K. (Hujber Katalin): Gábriel József festőművész műtermében. A szél érintése a kerten. Zalai Hírlap, Magazin 1993. október 30. 7. p. 3 Pajor Csaba: Gábriel József sikerei és tervei. Zalai alkotóműhelyekben. 4 H. K. i. m. 189