Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Benedek Gyula: A hiteleshelyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

Külső-Szolnok vármegye történetének ebben a korszakában — 1390—1526 között — a hiteleshelyválasztás ilyen arányát ugyancsak a kisebb fáradság motiválhatta. Hiszen a megyei szervek közel voltak, míg a területileg illetékes váci káptalan 100—170, míg a budai társaskáptalan 100—140 km-re esett a megye legközelebbi, ill. a legtávolabbi pontjaihoz.

28 A hiteleshelyi tevékenység a vármegyék minden szervében — a megyei közgyűlésben és az alispáni törvényszékben — folyt, ugyanakkor a tiszti kar (ispán, alispán, a szolgabírák, az esküdtek, a királyi emberek, valamint a jegyző) minden tagja kivette a részét vala- milyen formában a munkából. Az ispán (comes, comes parochialis) a királyi vármegye korszakában — kb. 1300-ig — játszott vezető szerepet a hiteleshelyi tevékenység irányításában is. Ez azért lehetett így, mert még nem voltak alispánok. Külső-Szolnok vármegyében azonban különlegesen alakult a helyzet, mert köztudott, hogy 1263. május 3-tól a megye ispánja a mindenkori erdélyi vajda volt, aki a királyi kúriában tartózkodván és az erdélyi ügyekkel igencsak el volt foglalva, nem tudott folamatosan foglalkozni e kérdéskörrel. Ezért lapozgatván a korabeli okleveleket, azt látjuk, hogy bizonyos aktusokban részt vett, vagy jelen volt, de a folyamatos szervező munkát szinte a kezdetektől egy helyettese végezte, akinek a munkaköre lényegében megfelelt a későbbi alispán munkakörének. Ezek hol comesnek, hol comes curialis-nak nevezték magukat. Az alispán tisztség munkaköre egy hosszabb folyamat eredményeképpen alakult ki a XIV. század közepére. Ez idő előtt főképpen és szintén comes-nek, egy esetben comes curálisnak nevezték magukat. A vicecomes titulus véglegessé válása Endre fia András nevéhez fűződik, aki egy 1345. október 24-én kelt levelében nevezi így magát először

29 és utána folyamatosan. Az igazsághoz hűen azonban hozzá kell tenni, hogy már András előtt János is — aki éveken át volt alispán — felváltva nevezte magát hol comes-nek, hol vice-comesnek. Az alispán egyébként a vármegyei hiteíeshelyi tevékenység motorja és legfontosabb szervezője volt. Minden ilyen irányú tevékenység tőle indult ki és nála zárult. Mint központi szervező esetenként a hiteleshelyi végrehajtásban is részt vett. A szervezést, mint a megyei közgyűlés elnöke, a végrehajtást pedig, mint a hetenként ülésező alispáni törvényszék első bírája (vezetője) tudta gyakorolni. Minden oklevél először hozzá került, amelyet ő terjesztett vagy a közgyűlés, vagy a törvényszék elé, gondoskodott az oklevelek őrzéséről, vagy a királynak való visszaküldéséről, ha azt a király úgy parancsolta. Fellebbezés esetén ugyancsak ő gondosko- dott a kúriába küldendő ún. átküldő levél (litterae transmissionales) elkészítéséről, valamint eljuttatásáról. A felek kérésére ő rendelte ki a szolgabírákat nyomozásra, majd a nyomozásuk eredményeképpen ő indította, vagy vetette el a per lehetőségét. Amennyiben 100 forint értéknél nagyobb ügyben folyt nyomozás, az eredményt ugyancsak ő jelentette a kúriának, vagy a királyi személyes jelenléti bíróságnak. A külső végrehajtásokban ritkán vett részt, de a birtokba iktatásoknál, a helyszíni bírói szemlékben, a tanúkihallgatásokban néhányszor találkoztunk a személyükkel. Az alispán működéséről jelenleg a legrégibb emlékünk 1299. július 31-én kelt, amelyben Gergely comes curialis — a négy szolgabíróval — egy a Külső-Szolnok vármegye kelet-magyarországi részét illető egyezséglevelet (litterae compositionalis) hirdetett ki.

30 A megye közép-tiszai részét illető jelenleg ismert, alispán által kiadott első oklevél 1380. július 9-én kelt, amelyben Gál alispán (Gallus vicecomes) Nagyrévi Pál elégtételadásáról tudósít.

31 A volt hevesi részekről a legkorábbi, most ismert alispáni aktus 1339. május 3-án kelt, amely- ben a Hevesüjvár megyei ispán és a négy szolgabíró (comes de Heveswywar et quattuor Judices Nobilium) jelent I. Károly királynak a Taksonyban végrehajtott határjárásról.

32 A szolgabírák (judices Nobilium) a nemesi vármegyék legkorábban — már 1232-ben

33 — feltűnő tisztviselői voltak, akik a hiteleshelyi tevékenység körében, a külső végrehajtásban játszottak főszerepet, más megközelítésben főleg a per előtti folyamatban és a peren kívüli ügyekben jártak el elsősorban. Minden tevékenységüket az alispán kiküldő végzése alapján eszközölték. Néhány jellegzetes tevékenységi körük a pert megelőző folyamatban: a bírói szemle, a tanúkihallgatás, az 28 A legközelebbi pontokat Füzesmegyer és Abony, a legtávolabbiakat pedig Szelevény, Mezőtúr és Karcag jelentették 29 1345. X. 24. OL DL 98.551. 30 1299. VII. 31. OL DL 76.928. 31 1380. VII. 29. OL DL 98.076. 32 1339. V. 3. OL DL 3233. 33 1232. OL DL 283.184. 163