Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Benedek Gyula: A hiteleshelyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

őrizte a káptalani levéltárat, a káptalani pecsétet, az egyház könyveit, kincseit, edényeit, valamint a ruháit. Átírás esetén (transsumptum) ő kereste ki az oklevelet, ő vette át a hiteleshely előtt letett esküt. A káptalan kötelékébe tartozott még az éneklő kanonok (cantor), a főesperesek (archidiaconí), az egyszerű kanonokok (caconici simplici), a praebendák (praebendarii, porcinarii, asisini), valamint a karbeli papok (sacerdotes chori) Közülük azonban a hiteleshelyi tevékenységben — főleg a végrehajtásban — csak az egyszerű kanonokok és a karbeli papok vettek részt. A káptalanok hiteleshelyi tevékenységéről Mint minden más, történeti fejlődésen ment át, amelyet törvények szabályoztak. A hatáskörük az egész korszak alatt, az előzőekben már felsorolt összes tevékenységre kiterjedt mind elvileg, mind gyakorla- tilag. Vagyis hitelesebbek voltak mind a konventeknél, mind a vármegyéknél. A gyakorlatban azonban a vármegyék mind több tevékenységet átvettek tőlük az idők múlásával, a hatáskörük elvi csonkítása nélkül. A székeskáptalanok területi illetékessége csak az egyházmegyéjük területére terjedt ki. Pl. a váci káptalan a területileg illetékes ügyekben csak Nógrád, Pest, Csongrád vármegyékben, Külső-Szolnok vármegye közép-tiszai részén, valamint Fehér vármegye solti székében (Szigetfőben) működhetett. A társaskáptalanoknak területi illetősége volt az ország egész területén. A napi munka meghatározott szabályok szerint történt A káptalan naponta összeült. A privilegiális ügyek intézésénél minden kanonoknak és főesperesnek jelen kellett lenni, más ügyekben megengedett volt az indokolt távollét. A kanonokok létszáma 20—40, a főespereseké 4—8 körül mozgott. Rendelkezésre állt egy na- gyobb és egy kisebb pecsét, a fontosabb, illetve kevésbé fontos oklevelek hitelesítésére. Az ügyek intézésénél pénzbeli értékhatár nem volt, mind a 100 Ft. feletti, mind az az alatti esetekben eljárhattak. Területi munkára csak kanonok volt kiküldhető a rangjuk 7 1258. OL DL 42.317. 8 1334. IX. 26. OL DL 2850. 9 1251. VI. 13. OL DL 43.626. 10 1339. V. 1. OL DL 40.802. 11 Tenyőmonostora a mai Tiszatenyő területén állt, pontos I 12 1333. IV. 30. Fejér György: Codex Diplomaticus Hungarii 13 1292. IV. 9. OL DF 266.889. méltóság szerinti sorrendjében, ellentétben a konventekkel, ahol a senioritás elve érvényesült. Az oklevélmásolatokat, kivonatokat, jegyzőkönyveket a kamarában (camera, sacristia) őrizték. Néhány adat a jogelőd területeken működött káptalanok legkorábban kiadott okleveleiről. A budai (óbudai) társaskáptalan — amely országos hatáskörrel rendelkezett — ma ismert első oklevele 1258-ban kelt és Barábsáp (legújabb nevén Belsősáp) Külső-Szolnok megyei föld eladásáról és határjárásáról tudósít.

7 A volt hevesi részeken a legrégebbinek találtuk a tiszaburai beiktatásról szóló jelentését, amely 1334. szeptember 26-án kelt.

8 Az egri káptalan — amely a volt hevesi részeken volt területileg illetékes — a jelenlegi tudásunk szerint legkorábban 1251. június 13-án adott ki oklevelet.

9 Ebben IV. Bélának jelent rendelete a Tiszaabádi gyilkosság kivizsgálásáról. Találtunk azonban — mindössze egy — Külső-Szolnok vármegyét érintő levelét is 1339. május 1-jei kelettel. Ez Tenyőmonostora és a Szajol közötti határjárásról szól.

10 Mindkét falu területén a váci káptalan illetékessége volt ugyan érvényes, de Eger nyilvánvaló elfogultságát kellett kiküszöbölni. Az elfogultság azért merülhetett fel, mert Tenyőmonostorán — az Egri Egyházmegye égisze alatt — a Szent Péterről elnevezett Ágoston-rendi szerzetesház működött.

11 Egy időszakban az esztergomi káptalan is rendelkezett országos hatáskörű jogosítványokkal. Ebben az időszakban — a Jász-Nagykun-Szolnok megye jog- előd területein érintő — jelenleg ismert első oklevele 1333. április 30-án kelt. Ez Iván és Nacsa birtok- ügyletével foglalkozik.

12 A váci káptalan — többek között — a hajdani Külső-Szolnok vármegye közép-toszai részén bírt hiteleshelyi területi illetékességgel. A vármegyével kapcsolatos — ma ismert — legrégibb oklevele 1304. március 5-én kelt, amely érinti Újvár vármegyét is. Több falubirtok átvallásáról tudósít.

13 Kizárólag csak Külső-Szolnok közép-tiszai részét érinti az 1338. november 3-án kiadott oklevele. Ebben jelenti, hogy megtörtént a tiszaugi jobbágyok eltiltása Tiszaság használatától.

14 Mégis a mindezeknél korábbi oklevele a volt /e ismeretlen. VÍII/7. 257—258. 158