Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)
Attila Kiss: Eine Gepidische Goldperle aus dem Drittel Viertel des 5. Jahrhunderts von Tiszaföldvár (Egy, az V. sz. II. negyedére keltezhető gepida aranygyöngy Tiszaföldvárról)
erdélyi leletekhez hasonló aranysúlyban — de korban azokkal azonos időszakban felbukkantak a tiszamenti gepida királyságban is a gepida arany zsákmány vagy annak közvetett nyomai. Az 1994-ben a Frankfurtban rendezett "Goldhelm, Schwert und Silberschátze. Reichtümer aus 6000 Jahren rumánischer Vergangenheit" c. kiállítás katalógusában tűnt fel az apahidai II. sír leletei között két stumfkegelige almandinverzierte Knöpfe 18 , melyek az alap-publikációban 19 — talán a frontális fotók miatt — előttem észrevétlenek maradtak. Az apahidai II. sír két hengeres (zylinderförmige: 20 ) nyolcszögletes hasáb alakú tárgya, valamint az apahidai I. sir hat pendiliumának 21 8-, ill.12-szögletes hasáb alakú fejei — melyek alapmegoldásaikban (vö. 1. táblázat) egymás analógiái — adtak lehetőséget a Magyar Nemzeti Múzeum egyik régen megszerzett tárgyának a gepida emlékanyagba való másodszori besorolásához. A tárgyat ti. Csallány D. 1961-ben megjelent munkájában már felvette a gepida corpusba 22 , azonban anélkül, hogy annak rajzát vagy fotóját közölte ill. a gepida koron belül kronológiai helyét meghatározta volna 23 . Tömör, henger alakú aranygyöngy, középén végigfutó lyukkal. A henger külső felszínén a hengerrel egybeöntött, a henger tengelyével párhuzamos hét borda helyezkedik el, ill. a henger közepén egy körbefutó borda fut körbe. A henger alsó és felső síkjaira 1-1 külső és ezen belül 1-1 belső, a használattól ugyancsak kopott gyöngysor drót volt felforrasztva, az egyik oldalon ezek a drótok sérültek. A henger külsején levő hét borda és a körbefutó borda felszínére 3-3 drótszálból (?) álló borító került, melyek együttesen szélesebbek az alattuk levő bordánál és ennek megfelelően a bordák által körülvett — általában — négyzetes rekeszek felső széle "zártabb", mint a rekeszek feneke. Tehát a bordákra forrasztott drótok tulajdonképen foglalat szerepét töltik be. Jelenleg a foglalatokból hiányzik a ragasztó massza, ill. az általa tartott 14 kőfoglalat. Tehát a tárgyat eredetileg cloisonné formában kell elképzelni. H:1,65 cm, Á: (középen) 1,4 cm, lyuk Á: 0,55 cm (1. kép). (A tárgyat vétel utján László Fülöptől szerezte meg a múzeum. Lelőhelye: Tiszaföldvár. Ltsz: Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 1/1904.) A leletkörülményekre vonatkozóan sem a leltárkönyv, sem a korabeli múzeumi jelentés 24 , sem tartalmazott semmiféle adatot. Az 1904. január 2-án megvásárolt tárgyra vonatkozóan az 1903-as múzeumi levelezést számon tartó főkönyvben 25 semmi nyoma sincsen az eladóval történt levelezésnek, tehát valószínű, hogy László Fülöp személyesen adta el a leletet a múzeumnak. Személyére vonatkozóan semmi adatunk sincsen — neve nem bukkan fel a múzeumnak rendszeresen eladók között 26 —, így lehet véletlen névegybeesés, hogy a lelet múzeumba való kerülésének korszakában alkotott egy László Fülöp nevű festőművész (*1869:27), aki 1901-ig Budapesten, majd 1907-ig Bécsben, azután Londonban élt. A tárgy kormeghatározását nyilván az nehezítette meg, hogy — feltehetően megtalálása és múzeumba kerülése között — rekeszeiből a cioisonnet és az azt tartó ragasztót (nyilván a tárgy tiszta aranysúlyának meghatározása végett) eltávolították. S ennek megfelelően a !elet talán legjellemzőbb jegyeit veszítette el, s eklatáns forma, ill. funkció hiányában — mint pl. egy csat vagy fibula stb. esetében — maga a henger alakú tárgyforma nem segítette elő a kormeghatározást. (A 2. képen rajzban történt kísérlet a tárgy eredeti — almandinokkal kirakott — állapotának rekonstruálására.) A tiszaföldvári aranygyöngy távoli — térben és időben, valamint tipológiailag — analógiája a "Frauengrab unter dem Chor des Kölner Domes" (1959) két 1,1 cm hosszú, bikonikus, 12 almandinnal díszített aranygyöngye 28 , melyet O. Doppelfeld nem sokkal 534 utánra 29 , K. Böhner a VI. sz. II. negyedére keltezett 30 . A tiszaföldvári lelet rekeszeit keretelő bordák ill. a rájuk forrasztott drótok egyenesek, tehát az Arrhenius-féle általános kronológia 31 alapján — legalábbis tipológiailag — egyszerűbbek és régebbiek lennének, mint akár az apahidai II. lelet hengeres tárgyai. Ez a megállapítás/feltételezés azonban éppen az apahidai I. lelet pendiliáinak hasonlóan egyszerű osztású fejei — melyek viszont egyazon leletegyüttesben vannak az I. sír hullámvonalas osztású cloisonné tárgyaival, tehát azokkal egykorúak — alapján nem pontosabban keltező értékűek, mert az egyenes osztó-bordák ill. egyenes oldalú kőbetétek lehetnek a tárgy/tárgyak helyi készítmény voltával is magyarázhatók 32 . így a tiszaföldvári leletet egyelőre el lehet fogadni az apahidai I. és II. sírral egykorúnak, s nem lehet az V. sz. III. negyedénél sem előbbre, sem későbbre keltezni. A tárgy vásárláskor mért 22,75 g súlya 5,022 solidus súlyával (á: 4,548 g), mai 21,85 g (nyilván szennyezéstől és a ragasztó massza maradványaitól megtisztított) súlya 4,8 solidus súlyának felel meg. A tárgy tehát kb. 5/6 uncia súlyú (1 uncia = 27,2875 g). A tárgy méretéhez viszonyított 123
