Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

T. Bereczki Ibolya: Adalékok Jenő-puszta elcserélésének gazdaságos társadalomtörténeti hátteréhez

T.BERECZKI IBOLYA ADALÉKOK JENŐ PUSZTA ELCSERÉLÉSÉNEK GAZDASÁGÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETI HÁTTERÉHEZ I. Egy megkezdett kutatás első eredményeiről kívánok számot adni a következőkben. A vizsgálat egy forrástípus feltárására épült, s ennek következtében is csak korlátozott lehet, nem törekedhet a téma sokoldalú megvilágítására. Jászalsószentgyörgy tanácsülési jegyzőkönyveiből az 1845-1846. évi köteteket, majd az 1849 tavaszától 1853 végéig írott jegyzőkönyveket tekintettük át, melyeket a Szolnok Megyei Levéltár őriz.

1 Sajnálatos módon az 1847 januárjától 1849 tavaszáig vezetett jegyzőkönyv vagy jegyzőkönyvek nem kerültek be a Levéltárba. Az 1852-ben Jászalsószentgyörgy birtokossága és a Földváry família közötti pusztacsere végbevitelének főbb állomásai hiányosan megmaradt forrásainkból is jól nyomon követhetők. Lássuk az események krónikáját: II. 1846. április 16-án a jászalsószentgyörgyi tanács jóváhagyta azt az indítványt, mely a Földváry család április 24-én, Dunavecsén tartandó közgyűlésén bejelenteni kívánta Jászalsószentgyörgy közönsége "Jenő pusztának Kiszszállása pusztáért örökösen leendő elcserélését óhajtó szándékát".

2 A Jenő pusztát már ekkor haszonbérlő jászalsószentgyörgyiek ugyanitt kérték a következő esztendőben lejáró haszonbérlet megújítását a famíliától. A tanács megbízottai, Halmay József biztos és Vízy Ferenc főbíró 1846. május 20-án a következő jelentést teszik útjukról: "Duna Vecsén a Tekintetes Földváry család részéről tartatott Közgyűlésben Kisszállása pusztának Jenőért örökösen leendő elcserélhetése eránt, vagy ennek meg nem eshetósében, Jenő pusztának kéz alatt, és több nem 6. évekre haszonbérbe leendő kivehetése eránt a Közönség nevében folyamodványt beadván, mellyre azomban az üdőnek rövidsége miatt a tisztelt családtói eldöntő határozatot nem, csak egyedül a csere eránt kedvező reményt nyertek."

3 A tanács a csere, illetve a haszonbérlet iránt minden birtokos fejenkénti kikérdezését határozta el ugyanekkor. A kiküldött bizottság jelentését és a megkérdezett birtokosok véleményét azonban nem ismerjük. A csere lehetősége legközelebb csak 1850ben merült fel. Június 30-án, a tanács ülésén felolvassák Detrich Jenőnek, a Földváry família másodgondnokának levelét, melyben a közbirtokosságot a pusztacsere véghezvitelére szólítja fel: "... a tisztelt nemzetségnek elcserélési szándoka bár elvben akkor is úgy mint most elfogadtatott de a közben jött zavaros idők miatt végbe vihető nem volt."

4 A csere végrehajtásának határidejéül Szent Mihály napját kívánja kitűzni. Taczman Mihály főjegyző a levél nyomán a cserélési akarat kinyilatkoztatását tartja szükségesnek, majd ezt követően indítványozza egy választmány kinevezését, melynek feladata a Földváry nemzetséggel szükséges levelezés és alku lefolytatása. Indítványát a tanács elfogadja, s a Bizottmány elnökének Rigó Gergely nyugdíjas kapitányt választja. A fentieken kívül a bizottmány feladatául jelöli ki, hogy "...felügyeilése alatt a birtokosoknak puszta cserélési akaratát írásba foglalja s a közakaratot a T. Földváry nemzetség másodgondnokával, T. Detrich Jenő Úrral haladék nélkül tudassa s mennyiben szükséges, küldötjei által az illetőknél személyesen megjelenjen."

5 Nem tudjuk, milyen okból, de csak az 1851. augusztus 23-i jegyzőkönyvi bejegyzés tudósít a csereügylet lebonyolításának további lépéseiről. Ekkor jelenti a tanácsnak Vágó János nyugalmazott kapitány, hogy Pesten gróf Teleki Sámuel, a Földváry família javainak igazgatója előtt kinyilvánították Jászalsószentgyörgy pusztacserélési akaratát. A famíliát képviselő Teleki a csere feltételeiről tudakozódott, melyeket a tanács a következőképpen állapított meg: "...Jenő puszta határa nagyobb ugyan Kisszállásánál, de Kisszállása jobb mire minéműsége által e kevesebb a T. Földváry famíliának kipótoltatik - csere mind269