Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Tálas László: Radnai Béla szobrászművész

Petőfi szobrának leleplezése után kilenc nappal Radnai Bélának újabb szobrát avatták fel. 1911. szeptember 17-én Törökbecsén LeiningenWesterburg Károly 1848-as szabadságharcunk tábornokának bronzszobrát leplezték le. Leininger, aki német születésű volt, de az akkori magyarországi Torontál megyében vette feleségül Szisszányi Lizát és itt telepedett le, a szabadságharc egyik hősévé, majd vértanújává vált. Cibakházán, Tápióbicskén, majd Isaszegen, Vácott és Nagysarlónál verte vissza csapataival az osztrák seregeket. A világosi fegyverletétel után bebörtönözték, majd 1849. október 6-án Aradán, tizenkét tábornoktársával együtt kivégezték. A szobor ós a nagyszabású ünnepség ismét komoly sikert jelentett Radnai pályafutásában. A Leiningen szobor Radnai Béla egyik legszebb alkotása. Egyetlen figura, amely egymagában képviseli a hőst, nemes tartása mozdulatlanságában is tettrekészséget sugároz. A művész kevés eszközzel oly sokat tudott kifejezni, ami a korabeli emlékműszobrászatban addig alig volt fellelhető. A szobrot az első világháború után ugyancsak felrobbantották. Alulírott szoborbízottság az J848 1849-iki szabadságharc legnagyobb hősének: Damjanich Jánosnak emlékére Szolnokon felállított és Radnai Béla által alkotott szobor 1912. évi május hó 19-én tartandó leleplezési ünnepségére tisztelettel meghívja. Szolnokon, 1912, évi április hó 20-án A SZOLNOKI DAMJANICH-SZOBOR-BIZOTTSÁG. Felkéretik czím, hogy részvételét a leleplezés előtt legalább 4 nappal szíveskedjék Zrumetzky Viktor városi főjegyzővel közölni, hogy az elszállásolásról gondoskodni lehessen. E meghívó a leleplezés alkalmával, az elzárt területre belépőjegyül szolgál. — Megjelenés díszmagyarban vagy szalon-öltözetben. 9. Meghívó a Damjanich-szobor leleplezésének ünnepségére A művésznek nemsokáig kellett várnia újabb sikeres szobor leleplezési ünnepségre. 1912. május 19.-én felavatták Szolnokon Damjanich János honvédtábornok, aradi vértanú szobrát. Nekünk szolnokiaknak a Művész legkedvesebb, hozzánk legközelebb álló alkotása a Damjanich- szobor. A Zagyva torkolata és a Művésztelep által közrezárt területen egy kis dombon mint egy természetes posztamensen áll Szolnok egyik legszebb - ha nem a legszebb - íves arhitektúrával záródó négyalakos szoborcsoportja, a Damjanich-szobor. Felállítása — 1912 — óta e szoborcsoport átélt pusztító világháborúkat, forradalmakat, rendszerváltásokat. Talapzatán és előterében nemzeti ünnepeinken koszorúkat, virágokat, zászlócskákat helyezünk el, emlékezve nem csak Damjanichra a magyar szabadságharc vértanú tábornokára, a szolnoki csata hűségre és katonáira, hanem egyetemesebbet is ünnepelünk ezzel. A szobrot 1912 május 19-én leplezték le fényes ünnepség keretében amelyen az emlékbeszédek, hivatalos ceremóniák, koszorúzások mellett ez alkalomra írt óda és kórosmű is elhangzott. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye lapja az Újság 1912 május 21-én az ünnepségről a következőket írja: "Méreteiben, jelentőségében és ragyogó pompájában fényes, örök dicsőségű emléknapja lesz 1912 május 19-ike szolnok városnak, Jásznagykunszolnok vármegyének s mindenkinek, aki rendezte a hazafias ünnepet és mindenkinek, aki azon résztvett." Damjanich tábornok emléke megörökítésének gondolata 1901-ben vetődött fel, szoborbizottságot hoztak létre, és megkezdték az anyagi feltételek megteremtéséhez szükséges pénz összegyűjtését. A szoborbizottság elnöke Gróf Almásy Imre, titkára Dr. Mandel Sándor igen sokat fáradozott a feltételek megteremtéséért. Az első adakozó Kléger József volt, de az elsők között adott 100 koronát Damjanich János özvegye is. Három év alatt az adományok összege 17000 korona volt, amely évek során további adományokkal 42000 koronára gyarapodott. Ez az összeg azonban a teljes költségnek csak a felét fedezte. Az újabb gyűjtési akció eredménye 41800 korona, amelyből a magánosok 13300 koronát adtak. Tanulságos adalék, hogy ebbe 2000 koronát a szolnoki diákok adtak össze. A szobor felállítását a vármege és a községek 18500, a vármegye városai 7000, az állam pedig 3000 koronával támogatta. Az összegyűjtött 83800 korona már 426